Nem mondom, hogy hihetetlen mennyiségű görög zenekart hallottam volna eddig, főleg ebből a stílusból nem.A Nocta története 1998-ig nyúlik vissza, két gitáros srác összehozott egy zenekart és sikerült gyorsan lemezszerződéshez is jutniuk. Akkor még hard rock zenét játszottak, és görög szövegeket írtak. A csapat ezután fogta magát és feldolgozás-zenekarként tengette tovább napjait, amivel sikeresebbek voltak, mint korábban. Ez nem meglepő azért.
2003-ban találták ki, hogy új alapokra helyezik a zenélést, többek között angol szövegekkel dolgoznak ezentúl és persze saját dalokkal. 2004-ben vették fel az első demójukat, melynek zenei alapjai egészen a hetvenes évekig nyúlnak vissza.
Ezt nem is volt nehéz kitalálni, az első dal például tiszta Sabbath. A második nóta a hetvenes évekből inkább a pszichedeliát vette át és nagy örömömre fuvolát is használnak, elég sokat. Kár, hogy csak ebben a dalban hallható fuvola. Na jó, azért ha mindenhol lenne, az meg már túlzás lenne, az is tény.
A harmadik nóta már tisztára olyan, mint valami harminc évvel ezelőtti filmzene lenne, tök fura énekdallamokkal, a záró dal nagyjából az eddig leírtak keveréke, amúgy ez tetszett még a legjobban. Érdekes egy zene, az biztos és egy bizonyos réteg biztos rá fogja vetni magát, de inkább a hetvenes évek hippivilága sejlik fel itt, mint bármi más.
Mivel tonnányi hasonló zenekar működik, keserves lesz nagyobb ismertségre szert tenniük ezzel a skatulyák közé szorult zenével. Érdekességnek azért nem rossz.
