Shock!

június 18.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Turbonegro: RockNRoll Machine

turbonegro_c„Utazást tettünk a jövőbe, és ott ezt hallottuk a rádióban" – mondta Tony Sylvester, barátainak csak The Duke Of Nothing, a Turbonegro énekese az új anyag kapcsán, én pedig a RockNRoll Machine ismeretében olyan szívesen megkocogtatnám a hátát, hogy már elnézést, Herceg Uram, de össze tetszett keverni a szezont a faszommal, mivel az nem a jövő volt ám, hanem a múlt! Konkrétan pedig a '80-as évek közepe, ahonnan le tetszettek nyúlni egy nagy csomó Van Halen- és Bon Jovi-ötletet, aztán utaztak még visszább egy évtizednyit, ahol meg a kezükben maradt néhány AC/DC- meg Ramones-riff, majd még tovább, egész a '60-asokba, hogy meglopják kicsit a The Who-t is. Cserébe pedig otthagyták a tökeiket. Ez jó mulatság, férfimunka volt, Herceg Uram, tényleg büszkék lehetnek magukra!

Na de vicc nélkül, a RockNRoll Machine egészen biztosan igazi vízválasztó lesz az oslói csapat életében. Már most látszik, hogy lesznek, akiknek a gyomra – az önmagát egykoron deathpunknak aposztrofáló banda előéletének ismeretében – képtelen lesz bevenni ezt a tizenegy tételes dalcsokrot, ők majd (hozzám hasonlóan) sugárban fognak hányni a negédes, pop-rockos megoldásoktól, a rengeteg szintitől és a bugyuta dallamoktól. Mások meg majd azt mondják, hogy Happy-Tomék soha nem írtak olyan kolosszális slágert, mint a John Carpenter Powder Ballad. És ebben is van valami, csak kár, hogy mondjuk a Bostonnak jobban állna, mint nekik. De nézzük végig szépen, mit is rejt a TRBNGR eddigi leghosszabb kihagyás után, hat év elteltével érkező, kilencedik nagylemeze!

megjelenés:
2018
kiadó:
Scandinavian Leather Records
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

Őszintén bevallom, sajnos már a rajtvonalnál elvesztettem a lelkesedésemet, az első szuttyogó szintihangok alapján ugyanis vagy háromszor le kellett ellenőriznem, hogy véletlenül nem egy Jean-Michel Jarre anyagot fülelek-e éppen. De nem, hiszen rögvest érkezik a narrátor, hogy helyére tegye a dolgokat és felkonferáljon egy félig ember-félig gép kreatúrát (Chrome Ozone Creation), amit a „szvit" második tétele, a magyar fülnek különösen rosszul hangzó elnevezésű Well Hello követ, egy laza, kétperces kis punk-eposz, amiben a hangszerek egymást követően úsznak be. Ez legalább tényleg tetszetős darab lett. A bevezető zenemű (The RockNRoll Machine Suite) harmadik, egyben befejező része a tényleges címadó, amit akotói valószínűleg egy mini rock-operának szánhattak, a boogie rockosan lüktető alapokkal nem is lenne gond egy szál se, ha a vocoderes ének a refrénben nem vágná gallyra az egészet. Na mindegy, lesznek ennél még cifrább dolgok is!

A Hurry Up & Die-t már ismerhettük korábbról, régivágású Turbo-tétel, a szövege pedig az extrém sportolókról szól, akiket sokszor saját szponzoraik kergetnek a halálba azzal, hogy újabb és egyre merészebb trükkökbe hajszolnak bele. A Fist City aztán egyértelmű AC/DC-nyúlás, ráadásul nem is a legerősebb fajtából, de hát még ezt is bőven visszasírom, amint meghallom a Skinhead Rock & Roll (!) '84-es Van Halent idéző bevezetőjét. Én nem tudom, hogy Euroboy meg a többiek honnan akasztották le a hangzatos nevű új szintist, Crown Prince Haakon-Marius-t, de az egyszer biztos, hogy a csávó olyan szemérmetlenül lop lényegében bárkitől, hogy az röhej! Az említett dal elején már tényleg azt vártam, hogy Dave Lee Roth elrikkantsa magát, hogy „I get up, and nothin' gets me down", a soron következő Hot For Nietzsche billentyűs témája totál egyértelműen a The Who Baba O'Riley-jából származik, a Let The Punishment Fit The Behind háttérszólama pedig már-már röhejesen tisztán a Gimme Some Lovin'-ból, ami kábé a legismertebb orgonatéma a rocktörténelemben. Az ilyesmiért pedig már színvonalasabb iskolai tehetségkutatókon is azt mondanák, hogy köszönjük, Haakon-Marius, tök jó, hogy itt voltál, de legközelebb inkább ne gyere! Pedig ezek nem is lennének ám rossz számok, az utóbbi konkrétan az egész lemez legfogósabb tétele a punkos fűhimnusz On the Rag és a zárásban felbukkanó, és végre igazán feszes rock and rollt jelentő Special Education mellett. És ezekben legalább a veszett norvégoktól megszokott, (síkosítótól) sikamlós humor is a régi szutykosságában csillog!

Csak hát kár, hogy ezzel már vége is a lemeznek, a tizenegy tétel szűk negyven perc alatt lefut, és mire már éppen elkezdene tetszeni valamennyire, lehet eltolni a bicajt hazafelé. Tudom, hogy ennél azért több pozitívumot illene írnom egy általam igencsak kedvelt banda új lemezéről, és lehet, hogy sokkal jobban tetszene is, ha az összes nyúlást inkább egyfajta tiszteletadásnak fognám fel, vagy ha jobban szeretném a '80-as évek pop metalját, esetleg a régi, punkos, Hank von Helvete-féle TRBNGR-t kevésbé. De nem megy, az istennek sem. És az is lehet, hogy a Turbonéger az új irányvonal által még sikeresebb lesz, mint valaha, százezrek üvöltik majd velük boldogan az új slágerek sorait, de én egészen biztosan nem leszek közöttük.

 

Hozzászólások 

 
-8 #5 Ric$ 2018-03-09 12:49
Idézet - Nagy Andor:
Idézet - Ric$:
szóval még megisszuk azt a sört, amit ígérgettem párszor! :D

Vigyázz, mert még szavadon foglak! :)

@norbert hellacopter: Nem hiszem, hogy ennél plasztikusabban meg lehetne fogalmazni a lényeget! :D


El is várom, hogy végre egyszer igyunk egyet! :D
Hahaha :)
Idézet
 
 
-7 #4 Nagy Andor 2018-03-07 19:07
Idézet - Ric$:
szóval még megisszuk azt a sört, amit ígérgettem párszor! :D

Vigyázz, mert még szavadon foglak! :)

@norbert hellacopter: Nem hiszem, hogy ennél plasztikusabban meg lehetne fogalmazni a lényeget! :D
Idézet
 
 
-7 #3 norbert hellacopter 2018-03-07 17:52
20 éve lettem három perc alatt Turbónéger fan, amikor megláttam a német viván éjszaka a Get it On klippjét, azokkal a szétrúzsozott, csillámporos gyökerekkel, ahogy mennek az éjszakába bele egy batár autóval, a hátsóülésre dobott sebhlyesarcú gádzsival, zsírt izzadó Happy Tommal, egy ordenáré, összehányt énekessel, Ramonestól lenyúlt témával, meg egy zseni Euroboy-jal. Az Apocalypse Dudes a 90-es évek egyik legtökéletesebb anyaga. Na, ennek a lemeznek ahhoz SEMMI köze. Nincs seggszag, nincsenek útszéli leharcolt 500 forintos kurvák, nincsenek vazelintől bűzlő köcsögök, nincs pamparius pizza, nincs semmi, csak a mérhetetlen, gennyes unalom. Megmondom őszintén, másodszor nálam már nem ment le - az előzőt azt vagy háromszor azért meghallgattam, bár az is pocsék volt. Ez a zenekar olyan dalokat írt egykoron mint a Prince of the Rodeo, az Age of Pamparius, meg a Denim Demon, ennek fényében még túl is pontoztad...:))) 3/10, NO HANK, NO NEGRO!

ui: Minden csalódott turbónéger fannak nagyon ajánlom a zenekar kilencvenes évek közepének zenei attitűdjét erősen ápoló, szintén norvég The Good The Bad and The Zugly mindhárom nagylemezét, a legújabb most jött ki ezzel kb egyidőben, és kb 30x több benne a seggkobra :)

https://www.youtube.com/watch?v=Zfu3416cimc
Idézet
 
 
-11 #2 Ric$ 2018-03-07 15:22
Ritka pillanatok egyike, amikor nem értek egyet Andorral. Szerintem ez egy kibaszott jó lemez, ami nyilvánvalóan más, mint a kult-klasszik Apocalypse Dudes vagy az Ass Cobra, mégis működik. Bár, mea culpa, én a Sexual Harassement-et is bálványozom! :D
Én simán respektnek vettem az arcpirítóan pofátlan nyúlásokat, és az olyan slágereket, mint a Hot for Nietsche vagy a Fist City, képtelen vagyok nem imádni. A szövegek lehettek volna némiképp mocskosabbak, de az összkép nálam egy jó erős kilences! :)
Ám mivel Andor érvei megállnak a lábukon, ezért elfogadom őket, szóval még megisszuk azt a sört, amit ígérgettem párszor! :D
Idézet
 
 
-11 #1 TomTom86 2018-03-07 10:46
Szerintem hangulatos lemez lett, nekem tetsztik
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.