Shock!

július 09.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Trail Of Murder: Shades Of Art

A Trail Of Murder egy fiatal skandináv csapat, akiknek Shades Of Art című bemutatkozó anyaga még tavaly jelent meg. Mivel azonban frontjukon a kultikus Tad Morose egykori énekese, Urban breed (akinek nevét állítólag hivatalosan is kis bével kell írni) áll, és mivel kimondottan fincsi muzsikát játszanak, érdemes megemlékezni róluk. A banda magját Urban mellett a szintén ex-Morose tag Daniel Olsson gitáros, illetve a Morgana Lefayből ismerős dobos, Pelle Akerlind alkotja.

Ha ismered és szereted Urban stílusát, valamint a fent hivatkozott bandákat, a Shades Of Art sem fog szemernyi csalódottságot sem eredményezni nálad. Bár a muzsika kevésbé sötét és doomos, mint a Tad Morose esetében, az énekdallamok, a melódiák ugyanolyan kiemelkedőek, mint a régóta hallgatásba burkolódzó svéd doomstereknél. Olyasfajta prog/power/doom egyveleget kell elképzelni, mintha a kései Nocturnal Ritesba kevernéd a Tad Morose misztikus, súlyos világát. Kimondottan slágeres pillanatok is akadnak a lemezen, de fogós doom dolgok is felbukkannak.

megjelenés:
2012
kiadó:
Metal Heaven
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

A címadó nyitányként azonnal hat ragadós refrénjével, a kettes Carnivore viszont az előbb már említett komorabb tételek közül való. Mindez persze nem akadályozza meg Urban breedet abban, hogy kifejezetten slágeres és rögtön a fülbe mászó dallamokat kanyarítson a kicsit progos doom riffekre. A Lady Don't Answer megint csak a legszebb Tad Morose hagyományokat eleveníti fel, ahogy a soron következő Mab is. Míg azonban a Lady rendkívül ragadós, addig a Mab ízig-vérig doom-power dal dohogó riffekkel és folyamatosan pörgő duplázóval, Urban breed pedig mindkettőben remekel.

Természetesen nemcsak az énekes érdemel dicséretet, hiszen vétek lenne szó nélkül elmenni a lemezre valamennyi gitártémát feljátszó Daniel remek riffjei és Pelle roppant feszes, húzós dobolása mellett is. Mivel mindhárom csóka kiismeri magát a basszusgitáron is, a lemezt teljes egészében hárman készítették, a keverést pedig Jonas Kjellgrenre bízták, aki a Sonic Syndicate és a Scar Symmetry anyagain is dolgozott korábban, és aki nem mellesleg éveken keresztül funkcionált a Carnal Forge énekeseként is. A lemezre szerencsére a sound szempontjából sem lehet panasz: bár egyértelműen a vokálok állnak a középpontban, a gitár is kellően megdörren, és a többi hangszernek is megfelelő tér jut. Mindezt pedig egy meleg hangzásképbe sikerült összeolvasztani, ami szintén visszautal kicsit a Tad Morose időkre.

Bár alapvetően elég jól körülírható a Shades Of Arton hallható zene, illetve főként a doomos dalok kontra slágeresebb, poweres tételek váltakozásának lehetünk tanúi, néhány egyéb íz is felfedezhető a dalokban itt-ott. A Your Silence például a Kamelotra emlékeztet, a Higher egyértelműen a Shades Of Art legmetalosabb darabja, a The Song You Never Sang ismét csak a Kamelot hangulatot vegyíti leheletnyi elektronikával, a Nightmares I Stole-ban pedig vonósok is felbukkannak.

Mindezek persze csupán apró érdekességek, árnyalatok, színezések, a Shades Of Arton hallható muzsika ugyanis karakterében egyértelműen doomos power metal. Ami viszont a skatulyázásnál sokkal fontosabb, hogy tizenkét kiváló számot hallhatunk a csapattól, amelyek minősége a lemez vége felé sem csökken, a Child Of Darkest Night vagy a Some Stand Alone ugyanolyan pofátlanul tökéletesek, mint az elején hallható társaik. Ha hamarabb eszmélek, a Trail Of Murder bemutatkozó anyaga tuti, hogy előkelő helyet kapott volna az évvégi összesítőmben.

 

Hozzászólások 

 
#2 garael 2013-02-23 16:49
Nem kell sokat filózni a stíluson, ha az ember ismeri a Bloodbound 3. lemezét, amin szintén breed - ezt nem tudtam, hogy hivatalosan is így kell írni a nevét - énekelt, akkor nagyjából képben lehet.
Örülök, hogy említi a cikk írója a Nocturnal Rites-ot, éppen ma gondoltam rájuk, hogy vajh él-e még a csapat, mert nagy kedvenceim voltak (naná, ott is egy klasszis torok danolászott).
Idézet
 
 
#1 Equinox 2013-02-20 20:09
Gondolom, a Memory Gharden sem állhat messze ettől. Tad Morose meg egy remek kis csapat, alulismert banda
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.