Shock!

július 17.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Thy Catafalque: Meta

thycatafalque_cHa William Bruce Rose nem nyomulna olyan látványosan, két fronton is, az Év Zenésze díjat már most gondolkodás nélkül megszavaznám Kátai Tamásnak, aki idén három komplett lemezzel köszönt be a háztartásokba, alaposan megdolgoztatva valamennyi érzékszervünket. Mivel a Sgùrr sem töltötte be még az első életévét, komoly meglepetés volt, hogy a Skócia ihlette, merengős szólólemez, majd a Neolunar dark popja után a Thy Catafalque brand is új kiadvánnyal érkezik. A Meta esetében mondjuk az „új" szót érdemes inkább zárójelbe tenni, hiszen az itt közzétett dalok az elmúlt bő öt év eddig kiadatlan termését jelentik, a korábban félretett tételeket természetesen alaposan kipofozva.

Tamást ismerve attól persze a legkevésbé kellett félni, hogy egy efféle „válogatás" a névhez méltatlan végeredményt hozna, hiszen bizonyosan a fiókban maradt volna az a dal, amely az újfent magasabbra pakolt minőségi lécet nem üti meg. Ezzel együtt is rendkívül nehéz most rálelni az előző két albumot egyértelműen meghatározó vezérfonálra, és éppen a Metán kaleidoszkópszerűen váltakozó hangulatok okán a TC-vel kapcsolatban nagyon rég nem tapasztalt hiányérzet (is) íratja velem most ezeket a sorokat. A hangulati egység megbomlása miatt így számomra már az első hallgatások alkalmával bizonyos volt, hogy lehetnek bármilyen nagyszerűek az egyes dalok, a Meta nem hódít meg nálam új csúcsokat. Márpedig a dalok (zömmel) igazán nagyszerűek.

megjelenés:
2016
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 44 Szavazat )

A Sgùrr kapcsán legutóbb éppen azokat a dúdolható témákat hiányoltam, amiből itt aztán bőséggel el vagyunk látva. A Vasvári Gyula (Perihelion) páratlan énekteljesítményével hódító Vonatút az éjszakában konkrétan akkora jó értelemben vett sláger, amilyen a Köd utánam óta nem született a Kátai-műhelyben, de ezen kívül is szép számmal akadnak szürkeállományba égő dallamok. Az új időket képviselő Gyula mellett a fedélzetről rég elköszönt Bakos Attila hangját is hallhatjuk, de egy-egy rövidebb megszólalás erejéig „visszatér" a képre még Tóth Ágnes (The Moon and the Nightspirit) és Lédeczy Lambert (Ahriman, Mörbid Carnage) is, Kónya „Hamuanya" Zoltán (ex-Gire) újbóli felbukkanására pedig már csak mosolyogva bólintunk. Meglepő lehet, hogy újkori kedvencet mégsem a vokális téren hódító dalok között találtam magamnak.

A szenzációsan építkező, ekként hatalmas mélységeket és magasságokat bejáró Ixión Düün például egyből valami olyasmi, ami valóban új szintre helyezi a TC zenéjét. Bár persze nincs új a nap alatt, Tamás itt mégis olyan egyedülálló monumentumot alkotott, amellyel egymagában igazolni tudnám bárki felé azt, amire igazából nincs szükség – a Thy Catafalque magáért beszél. Így tesz a Meta mamutja, a Malmok járnak is, a maga 21 perces terjedelmében, két korábbi szerzemény összeolvasztásából megformálva – ezt mégsem értem teljesen. Nem mintha a Frankensteinként világra segített monstrum nem lenne kerekre igazítva, mégis csupán elhalad mellettem a szerelvény, és végül bekövetkezik az, amit végképp nem kellene éreznem: unom.

Pedig ami az oltári doom-riffel operáló Uránia és a Sgùrr Zúgójának vezérmotívumát átemelő Fehérvasárnap között történik, az újfent nem mindennapi, és egyértelműen figyelmet követel. A továbbra is rengeteg szintetikus szálat használó zeneszövetben a magam részéről továbbra is csak üdvözölni tudnám az élő dob megjelenését, miközben az is igaz, hogy határozottan érezni nem csupán a törődést, de a fejlődést is, ami a megszólalást illeti. Magukkal a témákkal sosem volt és nem is lesz probléma, azok úgy jók, ahogy Tamásban megszületnek. Ha úgy tetszik, Nap fürdet, megölel a szél, ha amúgy, Vonatút az éjszakában, barátom...

A végső „verdikt" kapcsán nem kell túlságosan komolyan venni a fenti pontszámot, a leírtak okán úgy éreztem igazságosnak, ha elődjénél egy ponttal kevesebbet szavazok meg most a Metának. Amelynek ettől még persze bérelt helye lesz az év végi listámon.

 

Hozzászólások 

 
+1 #10 GTJV82 2017-01-07 15:32
Szerintem a Róka Hasa Rádió / Rengeteg mellett a legjobb Thy Catafalque album!
Szeretem a Sgurr-t is, de most végre visszatért az ének, a magyaros (nép)zenei motívumok is jók lettek, a hangzás is erősebb (főleg a dob esetében) és valahogy megjegyezhetőbb az egész.
Én pont nem érzem rajta, hogy különböző évekből lett összemazsolázva , szerintem nagyon egységes, kerek egész lett!
10/10!!!
Idézet
 
 
+3 #9 Remete Géza 2016-10-06 12:47
Idézet - Fodi:
a cikkből egyáltalán nem derül ki, hogy egyáltalán közelítőleg milyen műfajban alkot a banda.


migránsmetal diszkóritmusban . Csínom Palkó, köcsögduda, nádi hegedű. remélem tudtam segíteni.
Idézet
 
 
+3 #8 happy holidays 2016-10-06 12:27
Idézet - Fodi:
Nem ismerem sem Kátai Tamás, sem a Thy Catafalque munkásságát (a magyar zenék sajnos többnyire elkerülnek -ez nyilván az én hibám), ezért feltűnt, hogy a cikkből egyáltalán nem derül ki, hogy egyáltalán közelítőleg milyen műfajban alkot a banda. Mivel ilyesmibe már máskor is belefutottam itt az oldalon, tisztelettel javasolnám, hogy gyakrabban gondoljatok azokra az olvasókra, akik a nulláról indulnak.


szobazenész műfajban.
Idézet
 
 
#7 Fodi 2016-10-06 11:13
Nem ismerem sem Kátai Tamás, sem a Thy Catafalque munkásságát (a magyar zenék sajnos többnyire elkerülnek -ez nyilván az én hibám), ezért feltűnt, hogy a cikkből egyáltalán nem derül ki, hogy egyáltalán közelítőleg milyen műfajban alkot a banda. Mivel ilyesmibe már máskor is belefutottam itt az oldalon, tisztelettel javasolnám, hogy gyakrabban gondoljatok azokra az olvasókra, akik a nulláról indulnak.
Idézet
 
 
+4 #6 drughi 2016-09-26 18:53
Szögezzük le hogy a Rengeteg és a Róka hasa nagyon magasra tette a lécet. Nekem azok az ultimate favoritok, egyszerüen minden klappolt: Kátai művészete, nem régi dalok hanem frissen írt szerzemények, friss érzésekkel, egy adott korszak leképezései. Attila énekesi jelenléte, remek hangja és dallamai, nem csak vendégszereplő, Tamással egy határozott gerincet adnak és Ági ritkább de rendszeres visszatérője ezeknek az anyagoknak. Sgúrr is nagyon jó volt volt de nekem a tipikus magyaros hangulatok hiányoztak róla, a Meta szintén rohadt jó, megvannak a hazai ízek (és mennyire jók!) viszont nem pejoratív értelemben de katyvasz érzése van az embernek. Még mindig rendkívül különleges és fontos a TQ de a RókaHasa-Rengeteg hihetetlenül összeállt anyagok, nem is tudom elérhető e még az a szint. Remélem igen. Tamásnak egy #bigrespect innen is!
Idézet
 
 
+6 #5 Igor Igorovics 2016-09-24 20:06
A borító az év borítója nálam. Ez biztos! Baromi zseniális. Maga a zene is jó, bár itt ott elnyújtottnak érzem. Amúgy egyetértek a szerzővel azon felvetésben, hogy a hangulati egység nem az igazi. Ami köszönhető annak, hogy az elmúlt öt évben különböző időszakokban lett megírva az album. Ettől függetlenül rengeteg jó, sőt zseniális darab is van a lemezen. Sőt ezeken kívül nem is tudnék negatívumot mondani a korongról. Rengeteg érdekes, egyedi dallam, hangzás, érzés bukkan fel. Sőt különböző stilusok olvadnak egybe. A trip-hoptól a magyar népzenén keresztül a doom metalig sok minden megtalálható. És mindez úgy, hogy nem lóg ki egy-egy dalon belül. Amúgy az, amit az elején írtam, simán lehet, hogy pár hallgatás múlva már nem is lesz zavaró. Merthogy ez nem tipikus zene. Nem az,amit pár hallgatás után teljesen kiismersz. Véleményem szerint óriási szükség van az ilyen zenékre az internetes zenedömpingben. Ha van érdekes zene a földön, akkor a Thy Catafalque legújabb albuma az!
Idézet
 
 
+8 #4 Kpkg 2016-09-24 13:50
Ismét hatalmasat alkotott Tamás, de mint az előző lemeznél, itt is azt érzem, hogy nem tudnám nyugodt szívvel odatenni a Tűnő idő - Róka hasa - Rengeteg kombó mellé. Míg azokon keresve sem találnék nem hogy gyengébb dalt, de egy gyengébb momentumot sem, a Metáról például az Ixión Düün-t abszolút nem tudom hova tenni, nekem egy totális katyvasz, legalábbis az első hat perce (fura, hogy a cikk pont ezt emeli ki, szóval lehet, hogy csak velem van a gond, de számomra egy random egymás mellé dobált ötletgyűjtemény nek tűnik, nem következik egyik témából a másik olyan természetesen, mint a régebbi albumokon, de sajnos már a Sgúrr-ön is helyenként ezt éreztem). De bármennyire is szeretném szeretni, nem tetszik a 10^(-20) Ångström sem.

A Malmok Járnak helyenként tényleg kicsit ellaposodik, de az összességében így is remek, ez a különálló részekből összeálló szerkezet egyébként a Neath Waters-re emlékeztet kicsit.
Illetve a többi szám is hibátlan, ha ki kellene emelnem valamit, akkor az a Vonatút, a Mezolit, és legfőképp az Uránia lenne.

Szóval igazából csak TC mércével mérve gyengébb némileg ez a mostani album, ha ez lenne az első, amit Kátaitól hallok, kiugranék a bőrömből. :)
Idézet
 
 
+14 #3 Nagy Feher 2016-09-24 11:48
Kivertem ra tegnap
Idézet
 
 
+6 #2 Tulus 2016-09-24 11:41
Jó lemez, de nekem a Sgúrr sokkal jobban tetszik.
Idézet
 
 
+5 #1 Chris92 2016-09-24 10:33
Jó néhány hallgatás után, ha nem is azt mondom, hogy jobb mint a tavalyi Sgúrr, de mindenféleképp emészthetőbb és változatosabb. A korai Anathema-t megidéző death/doom riffelés vagy a korai albumokat megidéző black metálos hatások mellett persze ott van az a jellegzetesen Kátais hangzás, a csillagok magasságába hatoló éteri atmoszféra, a nagy számokban különösen sok felfedezni való van.
Ja és a Vonatút az éjszakában talán az új kedvenc TC dalom az Esőlámpás mellett.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.