Shock!

Igazán nincs oka panaszra a prog zenék kedvelőinek, ráadásul bőven elég, ha az InsideOut kiadó idei termését nézzük. Gyakorlatilag szinte hibátlan kiadványaik voltak/vannak, melyek közé az eddig ismeretlen Thought Chamber is besorolható. Bár igazából csak addig ismeretlen, amíg bele nem pislantunk a biográfiájukba, ahol rögtön ismerős nevet látunk (illetve a második dalnál rögtön tudjuk ki ő), méghozzá az Enchant torkát, Ted Leonardot üdvözölhetjük.

Az Enchant úgyis pihenőidejét tölti, miért ne projektezhetne a srác? A többi zenész sem ma kezdte, neves zenészek mellett játszottak, illetve a bőgős az egykori hülye nevű, ámde igen jó zenét játszó Haji's Kitchen tagja volt egykoron.

A Thought Chamber rögtön egy instrumentális nótával kezd – kicsit meglepő így kezdésnek, hiszen nem éppen rossz torkot választottak énekesnek. A zene tipikus prog rock, metal, picit jazz, helyenként hetvenes évek keverék, a finomabb részeket megvillantva, viszont korántsem unalmasan. Ted viszont mintha jobban énekelne itt – illetve talán érdekesebben, színesebben – mint anyazenekarában. Persze megtagadni nem tudja önmagát, sok helyen „encsantos" a végeredmény – bár azt hiszem, ez senkit nem fog zavarni.

Furcsa módon más hatásokat is fel lehet fedezni a dalokban, a Balance Of One például annyira Psychotic Waltz, amennyire csak lehet, Ted tipikus Graves-es (illetve akkor még Lackey-s) énektémákat és vokálokat hoz, hátborzongató volt hallgatni, viszont határozottan feldobja a dal hangulatát. Bevallom, igen kellemes meglepetésként ért ez a felfedezés, ráadásul Ted olyan mély hangszínét is használja (nem csak itt persze), amit talán még sosem hallhattunk tőle.

A nyitó bevezető tétel mellett még két instrumentális dalt kapunk, az ötödik szintén csak a szólókról szól, és a Mr. Qwinkle's Therapy címet viseli, illetve a kilencedik is ének nélküli, mely a Accidently On Purpose névre hallgat. A dalokban szinte mindenhol szóló-orgiát kapunk, mindenki kiveszi a részét a villantásokból – még a jóízlés határán belül. Érdemes fülhallgatóval végighallgatni a lemezt, érdekesen használták ki a két fülünk adta lehetőségeket, mindamellett olykor a háttérben, szinte észrevehetetlenül is fel lehet fedezni finomságokat. A basszusszólók helyenként kimondottan szenzációsak. Aztán olyan is akad, hogy a waltzos hatást keverik egy kis keleties ízzel (God Of Oblique), azonban énekileg számomra a legszebbet Ted a Silent Shore-ban nyújtja Leonard. Mindamellett, hogy a Thought Chamber dalaiban is ugyanúgy megvannak azok a jól bevált progrock formulák, amit sokan elsütöttek már, valamiért mégsem érzem fáradtnak a dalokat, összhatásában inkább az izgalmas (de nem felkavaró) jelzőt tudnám rájuk illeszteni.

Tipikusan odafigyelős zene, tessék így közelíteni, ám meghálálja a törődést! Elképzelni nem tudom, mi lesz a formáció sorsa, talán hamvába hullik az egész, talán lesz még ebből második korong is, addig is igényes progmetal zenékre éhezőknek mondhatni mennyei mannaként érkezett ez a lemez.