Shock!

január 29.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Devil’s Trade: Those Miles We Walked Alone

thedevilstrade_cMagányos énekes egy szál akusztikus gitárral kiül a színpadra, és nagy átéléssel előadja saját szerzeményeit. Szinte már klisés is ez a kép, pedig ha jobban belegondolunk, inkább csak filmekben látjuk, mint élőben találkoznánk vele. Mert hirtelenjében végiggondolva, kit tudnánk felsorolni a magyar előadók közül, akire igaz lenne? Jó, Cseh Tamás szikár alakja kapásból be kell, hogy ugorjon, esetleg Zorán (ő inkább ne), és ha jól tudom, manapság a hiperkarmás Bérczesi Róbertnek vannak hasonló fellépései, meg talán régebben voltak Víg Mihálynak és egy-két más alter harcosnak is. De ők most mind rossz viszonyítási alapot jelentenek, mert mindahányan valami tipikusan közép-kelet–európait művelnek, míg Makó Dávid (aki a The Devil's Trade egy személyben) sokkal inkább az amerikai folk hazai nagykövetének, illetve a kétféle világ egybekovácsolójának tűnik a Those Miles We Walked Alone alapján.

megjelenés:
2014
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 52 Szavazat )

Igen, az a Makó Dávid, aki korábban a Stereochristot erősítette, mostanság pedig a HAW frontembere, és akiről mindannyian tudjuk, micsoda bika hang tulajdonosa, amit megveszekedett erővel tud kiereszteni. Most viszont az is kiderült, hogy mennyire vissza is tudja azt fogni, ha kell, és milyen sejtelmesen bús dallamokra képes. A Those Miles... nyolc dalából – melyek Makó Úr elmondása szerint nyomok, amik útjelzőként szolgálnak, hogy merre járt, merre érdemes tovább, és merre nem - hat angol nyelvű, amelyekben ott kísért a country forróságtól vibráló levegője, de nem ám azé a csillogó világé, amiben hatalmas cowboykalapokat viselő, sarkantyúscsizmás fogpasztareklámok vigyorognak a nagycsöcsű tehenészlányok mögül. Sokkal inkább az a komor hangulat, amit az olyan előadók vittek sikerre, mint Hank Williams, vagy épp a tragikus sorsú Townes Van Zandt. Szomorú, lélekkínzó világ ez, amiben mindent áthat a szinte tapintható atmoszféra. És ez az, amit Dávid remekül ragad meg, hangja pedig csodálatos tisztasággal szól az akusztikus gitár, vagy éppen a bendzsó előterében.

Az igazi bravúr pedig az, hogy a két feldolgozott magyar népdal (Azt gondoltam és Hulljatok levelek) a legkevésbé sem lóg ki innen, sőt, csak erősítik a hangulatot. Pláne, hogy Dávid orgánuma ezekben a legerősebb, emellett igen jóleső dolog autentikusan magyar dalokkal melldöngetés nélküli környezetben találkozni. Mivel a felvétel nagyon szépen is szól (amiért is a Standing Waves-ből, illetve Shapat Terrorból ismert Sohit illeti a köszönet), igazán mindenkinek csak ajánlani lehet, aki fogékony az ilyesmire. Én az vagyok, így aztán kellően magas pontszámmal is jutalmazom ezt a tényleg különleges és hiánypótló kiadványt.

 

Hozzászólások 

 
-3 #7 DEE 2014-11-02 18:55
...
Idézet
 
 
+3 #6 mgy 2014-11-02 12:58
Jó a szöveg, szórakoztató.
Idézet
 
 
-7 #5 DEE 2014-11-02 09:52
Igen. De azért adjunk hálát az alább említett zenekaroknak is!
Idézet
 
 
+12 #4 mgy 2014-11-02 09:04
Hàla az égnek!
Idézet
 
 
-11 #3 DEE 2014-11-02 00:48
Megtiszteltetés és pontozás ide vagy oda... a tényeken ez nem változtat.
Idézet
 
 
+9 #2 mgy 2014-11-01 00:14
Köszönöm DEE, megtiszteltetés !
Idézet
 
 
-3 #1 DEE 2014-10-31 19:15
Akik ismerik David Eugene Edwards (Wovenhand, 16 Horsepower) munkásságát, azok nagyon jól tudják, hogy ez a lemez csak egy utánérzés.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.