Ilyen zenéket hallva álmodozom, hogy milyen csodás lenne, ha csúcsminőségben rögzíthette volna a zenekar! De azért ez sem kutya... Ha azt mondom, hogy hetekig hallgattam, miután megkaptam, az jelez valamit. Minőséget. Profizmust. Eredetiséget. Hihetetlen, hogy ezek a dalok 10 éve készültek! Teljesen frissek, minden porcikájukban kiválóak még mindig.
|
megjelenés:
1997 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Nem könnyű megemészteni a zenét - bár nekem elsőre bejött - olyan progresszív, némileg thrash-es, durva és dallamos éneket egyaránt felvonultató muzsika, rendkívül érdekes és nem éppen egyszerű szövegekkel. Mikor bejött Gerstner Árpád éneke, rögtön felcsillant a szemem: végre egy magyar hang, aki profin adja elő ezt a némileg hörgős, erőteljes énekstílust, tökéletesen illik a zenéjükhöz. Mellette a dallamos részeket Chris Cornel (A City Sound stúdióból) követte el, méghozzá milyen remekül! Jó pár dallamot képtelenség utána elfelejteni. Na és maga a zene! Tiszta nirvána a bonyolult és agyas megoldásokat kedvelők számára! Ebben a hét dalban annyi ötlet van, amennyit más zenekar sok albumon keresztül nem képes nyújtani.
A dobtémák ötletessége, a basszus futamai, a gitárok riffözöne és hihetetlen minőségű - váltott! - szólói mind-mind külön oldalakat érdemelnének, most a sokadik hallgatás után is csak áradozni tudok róla és újabbnál-újabb részleteket felfedezni. Mindezek mellett a borító csodálatos kékes színeivel már csak hab a tortán. Miért van az, hogy ilyen zenekarokról olyan kevesen tudnak? Hol itt az igazság?!
