Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Philip H. Anselmo & The Illegals: Choosing Mental Illness As A Virtue

philanselmo_cAz öt évvel ezelőtti Walk Through Exits Only lemez elég jól körbelőtte, mire lehet számítani Phil Anselmótól a fenti márkanév alatt, a Choosing Mental Illness As A Virtue-n pedig pontosan ott folytatja az énekes és szólócsapata, ahol legutóbb abbahagyták. Ezzel pedig nagyjából minden lényegeset el is mondtam az albumról: amennyiben hallottad az előzőt, máris tudod, neked szól-e vagy sem. Vagyis szó sincs barátságosabb megközelítésről, a Pantera ex-frontembere ismét legsötétebb, legerőszakosabb gondolatait zenésítette meg ezen az anyagon, magasról leszarva minden vélt vagy valós korlátot, különös tekintettel azon szabályokra, amiket a józan ész és a jóízlés diktál.

Akárcsak az előző album, úgy a Choosing Mental Illness As A Virtue mellett sem lehet szó nélkül elmenni, és ennek nem kizárólag az az oka, hogy a lemezt az készítette, aki. Az ember ennyi év után azt hinné, nagyjából mindent tud már a metal legszélsőségesebb oldaláról, Anselmo és illegális cimborái azonban ismét bebizonyítják: hiba ilyen ábrándokba ringatni magunkat. Ebből a szempontból ez az anyag éppúgy próbára teszi a hallgató elméjét, fülét és zsigereit, mint a debüt. Sok zenére rásütjük, hogy extrém és brutális – nos, ez tényleg az, még mai sztenderdek szerint is. És nemcsak azért, mert a gitárok zúznak, Phil pedig veszett módra üvölt-hörög-károg-bömböl, hanem a belőle áradó érzésvilág, illetve ehhez passzoló szövegi tartalma, mondanivalója miatt is. Ezektől a daloktól – daloktól? – garantáltan senkinek sem támad napfényes hangulata, hanem sokkal inkább úgy érzed majd magad, mintha egy gumiszoba közepén feküdnél leszíjazva, miközben Anselmo legalább ötven példányban ugrál-rohangászik-fetreng körülötted, és szünet nélkül acsarkodva, őrjöngve hozzád vág mindent, ami csak a keze ügyébe kerül. A legteljesebb, legsötétebb mentális káosz zenei megtestesülését kapjuk tehát ismét, ezt pedig egyszerűen muszáj értékelni.

megjelenés:
2018
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 49 Szavazat )

Tényleg a szó legszorosabb értelmében véve eredeti és sajátos ez a zene, és dőreség lenne elvitatni, hogy Phil maradéktalanul keresztül is vitte, amit akart. Tenyérizzasztó, nyomasztó, éjfekete borulat lett a végeredmény, ráadásul gyakran fel is kapja a fejét az ember a szokatlanul ide-oda csavarodó gitártémákra, mindenféle skatulyát, hagyományos formulát elutasító számszerkezetekre, teljesen anarchikus váltásokra. Anselmónak nyilvánvalóan szüksége van rá, hogy kiadja magából a démonait, vagyis egyfajta méregtelenítő kúrának használja az Illegals-t – emiatt aztán eszem ágában sincs megkérdőjelezni a lemez létjogosultságát, a maga bizarr irracionalitásában is racionális valóságát. Még csak öncélúnak sem nevezném: pont azért annyira mellbevágó, mert nem az. Minden gonoszul örvénylő riffet, hisztérikusan vérhányó üvöltést elhiszek, mert annyira könyörtelen és lélekcsupaszító az egész cucc, hogy egyszerűen nem lehet művi. Az ellenben más kérdés, mennyire értékelhető hagyományos hallgatnivalóként.

A választ az eddigiekből is sejtheted: számomra kábé semennyire. Phil zenéin nőttem fel, életem egyik legmeghatározóbb énekeséről beszélünk, rendre meg is hallgatok mindent, amivel előáll, de az Illegals SOK. Nem véletlenül tettem fentebb kérdőjelet a dal szó mellé, ezek a megkínzott-megkínzó tirádák ugyanis hagyományos értelemben véve bizonyosan nem dalok. Így aztán eszemben sincs számcímeket, konkrét momentumokat kiemelni az egységes, végig lankadatlan elánnal áradó-fortyogó-tomboló gyűlöletfolyamból. Ráadásul annyira tömény, sűrű és elvetemült az anyag, hogy még több évtizednyi metalrajongás után is komolyan megdolgozza az idegrendszert és a lelket, ha egyben, odafigyelve próbáljuk végighallgatni az egészet, pedig amúgy teljesen épkézláb, 46 perces játékidőről beszélünk. Még csak azt sincs igazán értelme ideírni, hogy a dolog valahol átmenetet képez a death/black-vonal, a hardcore/crossover-cuccok meg a sludge között, mert bizonyos szempontból ez a helyzet, mégsem írja le az ábrát semmiféle skatulya vagy félskatulya. Van a Philip H. Anselmo & The Illegals, meg vannak mások – ennyi.

Ahogy mondtam, utóbbit egyszerűen muszáj értékelnem, mint ahogy a zene intenzitását, a minduntalan felbukkanó perverz ötletek tengerét, az egész album attitűdjét is. Ezek a tényezők bizony mind-mind maximális pontszámot érdemelnek, és nem túlzok, még azzal együtt sem, hogy a dolog élvezeti értéke számomra a nulla felé konvergál. Viszont Anselmo bizonyosan nem azért készítette ezt a lemezt, hogy bárki is élvezetét lelje benne – na, hát erre mondom, hogy a koncepciót és megvalósítását nyugodtan titulálhatjuk akár zseniálisnak is.

 

Hozzászólások 

 
#64 Venomádi 2018-11-28 09:59
Most füleltem bele még csak, hát ahhoz képest amire számítottam, hallgatható. Az Anselmo által is favorizált Portal pedig még ehhez képest is minimum egy kategóriát ugrik... má hogy emészthetetlen. Kicsit meg is ijedtem magamtól, hogy egyiktől sem rökönyödtem meg. Valami baj lehet :)
Idézet
 
 
+6 #63 NOLA 2018-02-12 09:15
HANGULAT a kulcsszó ehhez az albumhoz.
Perszehogy én sem fogom hallgatni naponta, mivel ez nem az a fajta muzsika, de van olyan, amikor meg pontosan ez kell...
Amúgy pedig soha nem értem azokat, akik ide jonnek kommentelgetni, nagy "meglepetten" és "felháborodva", hogy ez mi akar lenni. Ha valaki hallotta az elozo lemezt, akkor nem értem mit van meglepodve..., ez EXTRÉM zene, végre valami, ami komolyan szarik minden szabályra.
Ez egy nagyon is egyedi és fasza album, csak vigyázni kell vele, hogy mikor rakja fel az ember :-)
Idézet
 
 
+3 #62 ezrrl 2018-02-10 16:12
Csak bólogatni tudok a felsoroltakra Rambó Úr!
Idézet
 
 
+5 #61 III. Rambó János 2018-02-10 16:01
Cynic: Focus
Athiest: Elements
Nocturnus: The Key
Morbid Angel: Covenant
Carcass: Heartwork
At The Gates: Slaughter of the Soul
Hypocrisy: Hypocrisy

Ezek mind könnyebben megfogható, izgalmas lemezek beugrónak a Death és az említett Pestilence Spheres mellett. Primitívségnek nyoma sincs, ha az probléma.
Idézet
 
 
+2 #60 III. Rambó János 2018-02-10 15:56
Idézet - ezrrl:
Idézet - Gabe:
Idézet - Igor Igorovics:
Amúgy, ha bármelyik hörgés kritikus venne egy kis fáradságot és utánanézne a témának, az láthatná,(hallh atná), hogy a hörgés, mint zenei elem kurvára nem csak a death metal sajátja. Pl. a vikingek énekstílusa is gyakran fordult hörgésbe, de a belső-ázsiai népek torokéneklése is gyakran tatrtalmaz hörgésszerű, vagy éppen kimondottan hörgést. Nekem például van olyan tibeti meditációs zeném, ahol egy az egyben hörögnek.


Egészségükre. :D
Amúgy nekem a death metal kapcsán a zenével is bajom van, ahogy írtam, szóval én nem is elsősorban "hörgés kritikus" vagyok, hanem inkább "death metal kritikus". A hörgést még úgy-ahogy elviselem, ha mondjuk egy nagyjából fogyasztható, változatos, illetve "zenei" zenére hörögnek (van pár olyan black-csapat, amiket nagyjából kedvelek, vagy legalábbis nem mondanám rájuk, hogy minden szempontból értéktelen, amit csinálnak). Ellenben ha egy olyan zenére hörögnek, ami már önmagában is idegesít-fáraszt a monotonságával (esetleg primitívségével , meg "anti zeneiségével"), ráadásul pont ugyanúgy, pont ugyanolyan stílusban hörögnek rá végig, az már tényleg élvezhetetlen számomra, illetve taszít. :) És sajna azok a tisztán death metal, csapatok, amikkel eddig találkoztam, mind ebbe a kategóriába esnek nálam. Na mindegy, ez van. :)
Az értelmesebb válaszokat a témával kapcsolatban (ki miért szereti a death metalt stb.) mindenesetre köszönöm.


Érthető a primitív vonal amit írsz,magyarázko dtam én is lentebb(#42)...,de ha death metal akkor az ismerkedést érdemes lenne a DEATH utolsó 3 albumával kezdeni(zene,sz öveg,énekstílus )mindenben TOP alkotások,de a Pestilence-Spheres albuma,Nile-Annihilation of the wicked,vagy csak a Job for a cowboy utolsó 2 albuma(Jonny Davy hangja etalon-szörnyűséges)is jó indulásnak...ha ezek sem jönnek be(mert primitívségről itt nincs szó),akkor nem a te stílusod ezen műfaj.


A Death utolsó 4 albumát mondanám, ha erről van szó. A Human szerintem bőven belefér még abba a korszakukba. Ott történt meg az átmenet a primkó death metalból az okos death metalba.
Idézet
 
 
+2 #59 ezrrl 2018-02-10 15:42
Idézet - Gabe:
Idézet - Igor Igorovics:
Amúgy, ha bármelyik hörgés kritikus venne egy kis fáradságot és utánanézne a témának, az láthatná,(hallh atná), hogy a hörgés, mint zenei elem kurvára nem csak a death metal sajátja. Pl. a vikingek énekstílusa is gyakran fordult hörgésbe, de a belső-ázsiai népek torokéneklése is gyakran tatrtalmaz hörgésszerű, vagy éppen kimondottan hörgést. Nekem például van olyan tibeti meditációs zeném, ahol egy az egyben hörögnek.


Egészségükre. :D
Amúgy nekem a death metal kapcsán a zenével is bajom van, ahogy írtam, szóval én nem is elsősorban "hörgés kritikus" vagyok, hanem inkább "death metal kritikus". A hörgést még úgy-ahogy elviselem, ha mondjuk egy nagyjából fogyasztható, változatos, illetve "zenei" zenére hörögnek (van pár olyan black-csapat, amiket nagyjából kedvelek, vagy legalábbis nem mondanám rájuk, hogy minden szempontból értéktelen, amit csinálnak). Ellenben ha egy olyan zenére hörögnek, ami már önmagában is idegesít-fáraszt a monotonságával (esetleg primitívségével , meg "anti zeneiségével"), ráadásul pont ugyanúgy, pont ugyanolyan stílusban hörögnek rá végig, az már tényleg élvezhetetlen számomra, illetve taszít. :) És sajna azok a tisztán death metal, csapatok, amikkel eddig találkoztam, mind ebbe a kategóriába esnek nálam. Na mindegy, ez van. :)
Az értelmesebb válaszokat a témával kapcsolatban (ki miért szereti a death metalt stb.) mindenesetre köszönöm.


Érthető a primitív vonal amit írsz,magyarázko dtam én is lentebb(#42)...,de ha death metal akkor az ismerkedést érdemes lenne a DEATH utolsó 3 albumával kezdeni(zene,sz öveg,énekstílus )mindenben TOP alkotások,de a Pestilence-Spheres albuma,Nile-Annihilation of the wicked,vagy csak a Job for a cowboy utolsó 2 albuma(Jonny Davy hangja etalon-szörnyűséges)is jó indulásnak...ha ezek sem jönnek be(mert primitívségről itt nincs szó),akkor nem a te stílusod ezen műfaj.
Idézet
 
 
+3 #58 Montsegur 2018-02-10 10:51
Hogy az alaptémánál maradjunk: már párszor végigpörgettem a lemezt és nekem bejön. Nem könnyen emészthető, de 83-ban a Kill 'Em All sem volt az. Aki nem szeret kimozdulni a komfortzónájábó l, az természetesen ne fáradjon vele.

A lemezborító és a cím nálam is pluszpont.
Idézet
 
 
+3 #57 Gabe 2018-02-10 09:57
Idézet - Igor Igorovics:
Amúgy, ha bármelyik hörgés kritikus venne egy kis fáradságot és utánanézne a témának, az láthatná,(hallh atná), hogy a hörgés, mint zenei elem kurvára nem csak a death metal sajátja. Pl. a vikingek énekstílusa is gyakran fordult hörgésbe, de a belső-ázsiai népek torokéneklése is gyakran tatrtalmaz hörgésszerű, vagy éppen kimondottan hörgést. Nekem például van olyan tibeti meditációs zeném, ahol egy az egyben hörögnek.


Egészségükre. :D
Amúgy nekem a death metal kapcsán a zenével is bajom van, ahogy írtam, szóval én nem is elsősorban "hörgés kritikus" vagyok, hanem inkább "death metal kritikus". A hörgést még úgy-ahogy elviselem, ha mondjuk egy nagyjából fogyasztható, változatos, illetve "zenei" zenére hörögnek (van pár olyan black-csapat, amiket nagyjából kedvelek, vagy legalábbis nem mondanám rájuk, hogy minden szempontból értéktelen, amit csinálnak). Ellenben ha egy olyan zenére hörögnek, ami már önmagában is idegesít-fáraszt a monotonságával (esetleg primitívségével , meg "anti zeneiségével"), ráadásul pont ugyanúgy, pont ugyanolyan stílusban hörögnek rá végig, az már tényleg élvezhetetlen számomra, illetve taszít. :) És sajna azok a tisztán death metal, csapatok, amikkel eddig találkoztam, mind ebbe a kategóriába esnek nálam. Na mindegy, ez van. :)
Az értelmesebb válaszokat a témával kapcsolatban (ki miért szereti a death metalt stb.) mindenesetre köszönöm.
Idézet
 
 
#56 Bon Jovi 2018-02-09 19:37
A Kárpátiának mi köze a Jobbikhoz?
Idézet
 
 
-1 #55 III. Rambó János 2018-02-09 15:49
Idézet - Bon Jovi:
Mitől szar?

Ez az album szerintem remekül rávilágít arra, hogy az utolsó Pantera miért süllyedt színvonalban a 80-as évek lemezei alá. Philnek agyára ment a heroin, és már az sem érdekli, ha csak ő élvezi, amit kiad.


Nekem unalmas közhelyes, kellemetlenül bepállott mindkettő (mindhárom), a Kárpátia különösen kínos háztartási jobbikrock. Röviden szar. Neked meg az utolsó Pantera meg ez a lemez szar. Na bumm.
Idézet
 
 
-10 #54 Bon Jovi 2018-02-09 13:58
Mitől szar?

Ez az album szerintem remekül rávilágít arra, hogy az utolsó Pantera miért süllyedt színvonalban a 80-as évek lemezei alá. Philnek agyára ment a heroin, és már az sem érdekli, ha csak ő élvezi, amit kiad.
Idézet
 
 
+1 #53 III. Rambó János 2018-02-09 12:04
Idézet - Bon Jovi:
Idézet - John D:
Ismételten idejött pár szűk látókörű gyökér akik megint a hörgéssel jönnek. Azok menjenek a picsába Paksi E. nyöszörgését hallgatni vagy Szarpátiát.


Mi baj van a Kárpátiával és az Ossiannal/Wellingtonnal?


hogy szar.
Idézet
 
 
+1 #52 bogar 2018-02-09 11:05
Idézet - 19EmpEroR75:
Idézet - bogar:
Idézet - 19EmpEroR75:
Idézet - bogar:
Idézet - Igor Igorovics:
Nekem például van olyan tibeti meditációs zeném, ahol egy az egyben hörögnek.


Azzal mondjuk pont át..sztak. :-)


Nem éppen. Ott van pl. a khoomii, az egyfajta torokének, Ázsia egyes részein használják, pl. Mongóliában, de a tibeti szerzetesek is ezt a technikát használják, hogy több hangfekvést hozzanak létre, felerősítve a belső rezgést a meditációhoz. De Észak-Európa egyes részein is ismert ennek hasonló változata (pl. Skandinávia, ahogy Igor írta is)
pl.
https://www.youtube.com/watch?v=ZbxGP6fBma8

(mágha nem is kimondott death metal hörgés, de a természetes tiszta énektől igencsak messze van)


Úgy utálom amikor le kell írnom, hogy csak vicceltem.


Akkor bocs. Általában le szokott esni a dolog. Most ezek szerint pont nem :)

Ne viccelj! Túltárgyaltuk. ;-)
Idézet
 
 
-1 #51 19EmpEroR75 2018-02-09 10:43
Idézet - bogar:
Idézet - 19EmpEroR75:
Idézet - bogar:
Idézet - Igor Igorovics:
Nekem például van olyan tibeti meditációs zeném, ahol egy az egyben hörögnek.


Azzal mondjuk pont át..sztak. :-)


Nem éppen. Ott van pl. a khoomii, az egyfajta torokének, Ázsia egyes részein használják, pl. Mongóliában, de a tibeti szerzetesek is ezt a technikát használják, hogy több hangfekvést hozzanak létre, felerősítve a belső rezgést a meditációhoz. De Észak-Európa egyes részein is ismert ennek hasonló változata (pl. Skandinávia, ahogy Igor írta is)
pl.
https://www.youtube.com/watch?v=ZbxGP6fBma8

(mágha nem is kimondott death metal hörgés, de a természetes tiszta énektől igencsak messze van)


Úgy utálom amikor le kell írnom, hogy csak vicceltem.


Akkor bocs. Általában le szokott esni a dolog. Most ezek szerint pont nem :)
Idézet
 
 
+3 #50 bogar 2018-02-09 10:40
Idézet - 19EmpEroR75:
Idézet - bogar:
Idézet - Igor Igorovics:
Nekem például van olyan tibeti meditációs zeném, ahol egy az egyben hörögnek.


Azzal mondjuk pont át..sztak. :-)


Nem éppen. Ott van pl. a khoomii, az egyfajta torokének, Ázsia egyes részein használják, pl. Mongóliában, de a tibeti szerzetesek is ezt a technikát használják, hogy több hangfekvést hozzanak létre, felerősítve a belső rezgést a meditációhoz. De Észak-Európa egyes részein is ismert ennek hasonló változata (pl. Skandinávia, ahogy Igor írta is)
pl.
https://www.youtube.com/watch?v=ZbxGP6fBma8

(mágha nem is kimondott death metal hörgés, de a természetes tiszta énektől igencsak messze van)


Úgy utálom amikor le kell írnom, hogy csak vicceltem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.