Shock!

Peter Green már akkor gitározott, amikor én még csak egy pajzán gondolat sem voltam. Peter Greent a Fleetwood Macből ismerhetik a szakértők. De megfordult olyan arcok mellett, mint John Mayall. Többek között. Csak, hogy a zöldfülűek is sejtsék, hogy blues gitárosról van szó. Saját csapatát, a Peter Green Splinter Groupot a kilencvenes évek közepén alapította (az első lemezen maga Cozy Powell dobolt).

Jelen korong - mint azt a címe is mutatja - válogatás. A bolti CD dupla lesz (vagyis lesz egy limitált példányszámú kiadvány), az első korongon 15 dalt hallhatunk, a másodikon még ötöt, Peter korai munkásságából. Mi újat lehet mondani egy évtizedek óta bluest nyomó zenészről? Semmit. Hogy nagyjából képben legyetek, nekem néhol Eric Clapton letisztultabb korszaka ugrott be erről a zenéről, tipikus finom blues muzsika, kidolgozott női vokálrészekkel, reszelős hangú énekessel, aki maga Peter. Néha más énekhangot is hallhatunk persze. Az igazi füstös-bárzongorás ősblues daltól kezdve, a szájharmonikás, improvizatív darabokon át, a modernebb hangszerelésű lüktetős tételekig mindent megtalálsz a dalok között, ám a legfeelingesebb számomra az, ahol csak a slide-gitár szól, kicsit koszosan-zajosan, és olyan fekete hangon szól a gyapotföldi blues.

Ami a blues skálákba belefér, az itt megvan. Hangulatos, érzésekkel teli lemez, blues kedvelők figyelmébe fokozottan ajánlott, főleg ha szereted a válogatásokat.