Olyan ez az album, mint a szürke felhők mögül előtörő napsugár. Amikor e kis fény hatására az embert hirtelen megrohanja ezer érzés. Ilyen a Nemesis albuma is. Mert több tonnányi érzés lakozik ebben a 8 dalban. Ha kell, dallam-hegyekkel borítanak el vagy csodás hangszeres szólókkal lepnek meg, esetleg 'bangelés-re késztető riffeket ontanak magukból.
|
megjelenés:
1998 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Thorday Ákos szövegei elgondolkodtatóak és ahogy előadja őket, külön élményszámba megy. Nemcsak fantasztikus dallamokat énekel tiszta hangján (igaz azért, hogy az ötletek néha a Psychotic Waltzos Buddy Lackey-t idézik), hanem a szövegérthetőség példa értékű az énekesek számára. Keleties motívumok is terítékre kerültek (Körforgás), melyek még színesebbé teszik az amúgy sem egyszerű muzsikát. Az album hangzásilag is megállja a helyét, ritkán hallani ilyen arányosan és tisztán megszólaló keverést. Tulajdonképpen egyetlen kifogásolnivalóm van a zenével kapcsolatban, mégpedig szerintem a dobtémák a többi hangszeres magas teljesítményéhez képest néha ötlettelennek tűntek számomra. Nem zavaróan, csak én több fikcsit képzelnék el sok helyre. (Majd a köv. albumon!)
Összefoglalva elmondhatom, hogy '98 egyik legkiemelkedőbb lemeze, az igényes progresszív muzsikát kedvelők számára kincsesbánya lehet a Nemesis. Ha valami anyaghoz hasonlítanám, valami nagyon selymes bársonyt képzelek el, melyen ahogy megtörik a fény, úgy mutat magából mindig egy-egy újabb részletet.
