Shock!

Három bűnronda csaj, meg egy Elvis-barkós fickó, ez a My Ruin. Ja, az ordítozó vokalista hölgy Tairrie B., aki nyilván híres, én nem annyira ismerem, viszont néha úgy néz ki, mint egy pufi Liza Minnelli. Csak nem énekel. Inkább rikácsol.

A lemez egy elcsent Type O Negative témával kezdődik, kár, hogy a bőgőt nem torzították tökig, úgy még jobban hasonlítana, ez csak intro amúgy, utána az első dal rockandrollos, átlagos. A gitáros srác amúgy elég régivágásúan riffel, Ozzy papa hathúrosain nevelkedett, ez hallatszik, szeret pl. Zakk Wylde-osan vinnyogtatni is. Mondjuk ettől nem lesznek még olyan bikák a riffjei, mint Zakknek.

A csapat tökéletesen tisztában van azzal, hogy ezt a zenét valami extrém dologgal lehet eladni, és ez a vokalista maga. A szövegei állítólag botrányosak - nem volt még szerencsém hozzájuk - na meg a hangja is - ez szerintem átlagrikács, bár a világ állítólag el van ájulva tőle. Háááát... Néha szövegmond is, énekelni nem tud. Legalábbis itt nem tudjuk meg, lehet jobb is. A színpadon persze odateszi magát, előad, ami nem feltétlenül baj, sőt. Mintha egy rokkendrollosabb, női Marilyn Manson akarna lenni.

Danzig papa munkássága is hatott a zenekarra, ez elég erősen érződik pl. a Burn The Witch című műremeken. Meg persze egy rakás riff hallatán felsejlett, hogy: "jaj, ezt már hallottam valahol". A cd-n van egy 13 perces film noir (legalábbis így reklámozzák), amit Tairrie B. rendezett, egyébként annyi az egész, hogy a tagok mesélnek egymásról, magukról, meg pár koncertrészletet is beleillesztettek. Még, hogy film noir, hehe...

Nos, lehet, hogy koncerten van bennük spiritusz, meg ott lehet akár élvezni is a produkciót, ez a lemezt hallgatva nem nagyon derült ki, átlagos kis metalkodás ez még. Nem is lesz több sosem. 50 percen keresztül meg egyenesen unalmas.