Shock!

Ismét egy rém gyenge borítóval ellátott albumot tartok a kezemben. A zene lendületes, koszos hangzású punk, ordítva előadott vokalizációval. Sajnos túlzásba viszik a srácok a koszos hangzást, olyan érzésem támadt a zene hallgatása során, hogy azonnal kivágja a magasnyomót a gitárzizegés, ha nem minimál hangerőn hallgatom. Úgy meg azért elvész a zene ereje ennél a műfajnál.

Alapjaiban inkább a régi nagy öregek nyomdokain járnak a srácok, nem az amerikai divat-punkot követik -szerencsére-, a modernizáció nyomait pedig a rap-es betéteken csekkolhatjuk le. A dalok vegyesek, hol gyorsabbak hol középtempós, szinte HC-s jelleget öltenek. Még gitárszólókkal is megörvendeztetik a T. hallgatóságot, nem nagy pukkanások, de emelnek egy keveset az összképen. Az utolsó - és címadó - nóta rettenetesen kilóg az albumról, mely visszafogott hangulatával (bőgő, dob, ének és némi szinti) szinte megnyugvást adott szétcincált dobhártyámnak.

A rejtett track jelen esetben egy rövid és halál értelmetlen társalgás. Kezdik túlzásba vinni ezeket a "poénokat" a zenekarok. Abban biztos vagyok, hogy szövegileg a humoros dolgokat favorizálják a Murder 1 tagjai, már csak a számcímeket skubizva is: Chix With Dix, J. Crew Girl, stb., csak ettől a csicsergős hangzástól mentettek volna meg. Felejthető darab.