Idén ünnepelhetjük az ötvenedik évfordulóját annak, hogy Ian „Lemmy″ Kilmister a Hawkwindből való kiebrudalását követően önálló utakra lépett, és Motörhead névre keresztelt formációjával elkezdett zajongani. A mester holnap lenne kereken nyolcvan, december 28-án már tíz éve lesz annak is, hogy itthagyott bennünket.
A Motörhead pályafutása roppant gazdag volt, hiszen amellett, hogy a banda nem kevesebb mint huszonhárom nagylemezt jelentetett meg az aktívan töltött negyven év alatt, egymást érték az ilyen-olyan koncertlemezeik is, az utóbbi évtizedek mindenféle újrakiadásairól, limitált gyűjteményeiről nem is szólva. És akkor most csak a fizikai formátumban elérhető cuccokról beszélek, ugyanis ha az ember ránéz a bandára, mondjuk a Spotify-on, tényleg feldolgozhatatlan mennyiségű cuccon tud végiggörgetni.
Nyilván a The Manticore Tapes is egy retrospektív, gyűjteményes anyag, ami egészen az ősidőkig repít vissza minket. Ez ugyanis a banda legklasszikusabb felállása, azaz a Lemmy, „Fast″ Eddie Clarke és Phil „Philty Animal″ Taylor alkotta trió leges-legelső stúdiófelvétele, amit 1976-ban vettek fel az Emerson, Lake And Palmer által tulajdonolt Manticore stúdióban. Nagyon tehát nem kell törni a fejünket, miről kapta a nevét a promószöveg által elveszettnek, korábban sosem hallottnak titulált album. Ez az állítás azonban sántít egy kicsit, mert bár való igaz, hogy így, egyben tényleg nem jelent még meg sosem, a The Manticore Tapes tételeit innen-onnan össze lehetett már csipegetni. A Beer Drinkers And Hell Raisers EP, illetve a The Golden Years közösen például egészen jól lefedik a cuccot, de egyes számai megjelentek már az első nagylemez, illetve az On Parole bónuszokkal megtolt újrakiadásain is.
Szóval feketeöves, a korai évekkel képben levő fanatikusok túl sok újdonságot nem találnak majd ezen a korongon, abból a szempontból azonban mégis érdekes lehet nekik is, hogy végre egyben hallhatják a session teljes anyagát. Tulajdonképpen egyfajta live in the studio-jellegű demó ez, amin egyes dalok (Witch Doctor és Iron Horse/Born To Lose) még instrumentális formában hallhatóak, mások pedig (Vibrator és The Watcher) kétféle verzióban is helyet kaptak. Ekkoriban még kicsit kereste magát a Motörhead, hangzásuk és stílusuk még nem forrott ki teljes mértékben, aminek egyik oka, hogy a The Manticore Tapes dalainak egy része még akkor született, amikor Lemmy mellett Lucas Fox és Larry Wallis alkották a zenekart. Az olyan, lazább megközelítésű, hol kicsit punkosabb, hol meg rock′n′rollosabb dalok, mint a Leavin' Here, a Lemmy által még a Hawkwindben írt The Watcher vagy a Help Keep Us On The Road ennek ellenére egyértelműen mutatják, mekkora potenciál volt már ekkor is a zenekarban. Mivel pedig a Motörhead igazi közegét a színpadi deszkák jelentették, természetes, hogy ez a sebtiben összerántott, nyers cucc legpőrébb esszenciájában mutatja meg azt az energiát, ami a három amigo zajongásából a legelső pillanatoktól fogva áradt.
Lemmy és a Motörhead öröksége tényleg csak a műfaj legnagyobbjai közé sorolható, a The Manticore Tapes pedig ennek egy kicsi, egészen korai, kifejezetten ínyenceknek szánt szeletkéjét teszi fel a banda ötvenedik születésnapját megünneplő asztalra.
