Shock!

június 27.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Meztelen Ebéd: Karmatológus

Egy bizarr filmről nevezte el magát a Meztelen Ebéd, bizarr zenét is játszottak, és eddig valahogy nem győztek meg túlságosan a zenéjükkel. Igaz a régebbi dalokban még volt énekesük, akitől megváltak, maradt a zene instrumentális. Azt mondom, nem baj, sőt.

megjelenés:
2004
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

A cd két példányban érkezett meg címünkre, az első korong ugyan benne volt a tokban, de sikerült üresen elküldeni. Gondoltam is rá, hogy megviccelem a zenekart és írok róla egy álkritikát, de aztán kíváncsibb voltam és kértem még egy cd-t, zenével.

Bevallom, elsőre kicsit szokatlan volt. Aztán valami félelmetes sebességgel betalált nálam. Persze ehhez kell az, hogy az ember ne csak metalt hallgasson, hanem nyitott legyen mondjuk a Másfél-típusú zenék iránt is. Mert a második track, ami ugyan az első normál dal (előtte van egy bevezető) eléggé a Másfélre hajaz, annak is inkább a katasztrófamámoros korszakukra, ráadásul Meztelen Ebédék is hasonlóan elmebeteg címeket bírnak adni a dalaiknak, ez éppen Macskamenta névre hallgat. A másik kedvenc címem az Iszaplézer, ennél már csak az iszapcápa jobb, bár az nem dalcím, hanem egy hasonlóan kattant szókapcsolat, aminek értelme kevés, de jól hangzik.

Szóval van itt kérem pici reggae-hatás (Arameus), didgeridoo-val, némi jazz (Mikrofonfej), ami a közepe után begitárosodik váratlanul, a címéből kitalálható típusú nyugis Lassú, mely a végén inkább zaklatott, mint lassú, aztán a laza, lightos már említett Iszaplézer, melyre táncolni lehet, simán. Utóbbit és az Arameust remixelték és úgy is felkerült a cd-re, érdekes új karaktert kapott mind a kettő így is, de az Arameus tetszett jobban, mely lüktető/elektro, kicsit Dead Can Dance hatású újraértelmezést kapott. Ritkán tetszenek a remixek, de ezek kifogástalanok.

Mindez, amit az előzőekben elemeztem, végtelenül lazán, profin került a lemezre. Minden hangszeres nagyjából egyenlő arányban mutatja meg magát aláfestésként vagy szólistaként, nincs öncélú villantás, egymásra figyelés, összjáték viszont annál inkább. És nagyon nem hiányzik innen az ének. Amiről nem tettem említést, azok az átkötő kis pár másodperces trackek, az első track rögtön két részből áll, ezeket kicsit céltalannak érzem, nagyon nem simul a dalokba, pedig elvileg az lenne a célja. Ráadásul mintha máshol vették volna fel, érezhetően rosszabb a hangzásuk, mint a daloknak. Kár.

A hangzás nem vészes (Song-Song Stúdió), kicsit jobbat vártam, de megszokható, viszont önző vagyok és szeretnék egy tisztább, dinamikusabb soundot legközelebb a zenekarnak (mert megérdemlik). Ami még egy kicsit visszahúzó, az a körítés: egy szimpla kihajthatós tok (olyan fényes, műanyag érzetű, ez viszont nem rossz), a cd meg sima másolt cd. Megérdemelt volna gyári sokszorosítást, nagyon is. Persze sejtem, hogy saját erőből nehéz az ilyesmi, kiadót találni meg macerás, pedig megérdemelnék (már megint, ugye).

Szóval remek zenei kirándulás ez, mostanában ezt hallgatom a legtöbbet, pedig van választék most jó zenékből bőven. Remélem, hogy a zenekar tud előre lépni és megmutatni magát minél több helyen és formában (mert megérdemlik, már megint...). Azt a Blade-blade-es számot meg gyorsan felejtsétek el, ami az egyik Shock! válogatás cd-n volt, ez már nem az a zenekar.

Nyitott, izgalmas zenei világot felfedezni vágyó embereknek való lemez. Keressétek, rendeljétek.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.