Shock!

június 18.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Magnum: Breath Of Life

Én és a Magnum korábban maximum néhány dal erejéig "futottunk össze", a Shock! révén hallok először tőlük teljes albumot. A brit csapat 1994-ben feloszlatta magát, az énekes Bob Catley ezután szólóban aratott jelentős sikereket. Most pedig épp az újjáalakulásnál kapcsolódtam be az eseményekbe.

megjelenés:
2002
kiadó:
SPV / Record Express
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Az elején említett tény miatt elég hülyén venné ki magát, ha olyanokat firkálnék ide, hogy ott folytatják, ahol annak idején abbahagyták, ám azt bizton állíthatom, hogy a muzsika még mindig ugyanaz, mint amivel megismertem a bandát: régi stílusú, alaposan kidolgozott, igényes hard rock zene szól a Breath Of Life-on. A dalok többnyire a középtempó különböző árnyalatait mutatják be, ezek közé épül be olykor egy-egy balladisztikus szerzemény. Sok helyen Mark Stanway és a billentyűs hangszerek szerepe válik kiemelt fontosságúvá, másutt persze Tony Clarkin gitáros is észrevéteti magát, de minthogy a tempók viszonylag kis tartományban mozognak (és hát a megszólalás is lehetne erőteljesebb, korszerűbb), úgy érzem, elkelt volna ide még több markáns riff.

Viszont Bob Catley teljesítménye mellett nem lehet elmenni! A számok bőven adnak helyet kiváló adottságai érvényesítésére, ő pedig nagyívű, mély átéléssel tolmácsolt melódiákkal és finom vokálokkal tölti be a rendelkezésére álló teret. Számomra a Breath kétségtelenül az ő lemeze! Két nótát emelnék ki a tizenkettőből néhány meghallgatás után. Igazából ezt a kettőt is Catley éneke teszi csúcsra, a többiek inkább elegánsan kiszolgálják őt, ám az összhatás itt a legkedvezőbb. A monumentális Everyday és a hosszas instrumentális bevezető után kitárulkozó Night After Night egyaránt lassú, ha nem is egészen lírai húrokat penget és mindkettő álomszép, de tényleg.

Voltaképpen a többi nótáról se tudnék rosszat mondani - a borítóról már annál többet. Ez a roppant primitív és nem is túl ötletes számítógépes grafika kész röhej egy, az 1970-es évek közepe óta zenélő társaságtól! A pontozásnál nyilván nem ez volt a meghatározó szempont, de annyira szemet szúrt (és nem is csak nekem!), hogy nem hagyhattam szó nélkül...

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.