Shock!

december 15.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Lizzy Borden: My Midnight Things

lizzyborden_cAmennyire vártam a visszatérő Lizzy Borden-lemezt éveken keresztül, olyannyira nincs kedvem írni róla most. Az újbóli meghallgatásához sem fűlik a fogam, mert komoly csalódást okozott a nyár elején megjelent korong, szóval nem véletlenül nem született meg ez az iromány eddig. Nem is igazán a dalokkal vannak problémáim, bár szerintem azok sem ütik meg feltétlenül az előző anyagok szintjét, sokkal inkább a megvalósítás hagy kívánnivalót maga után. Az egész lemeznek olyan a hatása, mintha az énekes a tesójával, Joey Scott dobossal sufnituningban oldotta volna meg a feladatot (egyébként így történt, igen), ami felettébb szomorú. Sehol nem lelem azt a nagy volument, ami eddig minden Lizzy-anyagot jellemzett. A megszólalás kétségbeejtően műanyag, basszusgitár szinte nincs, a dobok élettelenek, a gitárok egyetlen masszaként kavarognak a háttérben, a billentyűs hangszínek hangminta-színvonalon mozognak.

megjelenés:
2018
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Lizzy valamiért úgy vélte, producer és zenésztársak nélkül is képes lesz olyan eredményre jutni, ami elégedettséggel töltheti el a tábort. Elképzelésem sincs, hogyan gondolhatta, hogy a My Midnight Things kivitelezése így nem válik nagyon olcsóvá, nagyon fapadossá, nagyon low budgetté, urambocsá', nagyon gagyivá. Oké, hogy Lizzy jellegzetesen beteg, hamiskásság szempontjából pengeélen táncoló énekharmóniái adják ennek a bandának a savát-borsát, és ezek itt is felvonulnak, ám karakteres gitárok és jó hangzás nélkül mit sem érnek. A 2007-es Appointment With Death lemezen olyan gitárosok adták egymás kezébe a stúdió kilincsét, mint George Lynch, Dave Meniketti, Corey Beaulieu és Ira Black, és hát a korábbi albumokat feljátszók, azaz Alex Nelson, Gene Allen, Joe Holmes és David Michael Phillips sem tartoztak az izzadós kezű amatőrök táborába, mindannyian markáns témákkal látták el a dalokat a maguk idejében. Ehhez képest ezen az új anyagon Lizzy maga reszelte fel a gitársávokat, az eredmény pedig nem is maradt el: gitárszólókat nem találni, a ritmusjáték pedig totál arctalan, jellegtelen, kezdetleges. Egy kiadós beszélgetés során Lizzy anno elmondta nekem, hogy nem kedveli az Appointment korongot, mert szerinte túllőttek a célon a gitárok dominanciájával, most azonban, a hathúros hangszer sávjainak teljes kiherélésével egyértelműen átesett a ló túloldalára.

A zenekar munkássága nem teszi lehetővé, hogy ezeket a súlyos hiányosságokat elnézzem, bármennyire is kultkedvenc nálam Lizzy. Pedig lehetne kedvemre való ez a kicsit ős-glamesre szabott csokor, ha más formában, kidolgozottan került volna ki az énekes műhelyéből; ha az egész lemez nem lenne olyan, mint valami demó, ami otthon, a hálószobában készült, most pedig arra vár, hogy a stúdióban avatott kezek közé kerüljön: hogy a csontváz testet öltsön, hogy a szamárvezetőként ide-oda tologatott kvintek helyére gyilkos riffek és visító szólók kerüljenek, hogy a dobgép helyén arányosan belőtt dobcucc szóljon, hogy az egész produkció életre keljen. El nem tudom képzelni, hogy nem volt keret normálisan megcsinálni ezt az anyagot. Vajon az évtizednyi Lizzy-tagsággal bíró Ira Black gitáros és a több mint két évtizede szolgáló Marten Andersson basszer szolgálatait miért ignorálta a frontember a lemez készítésekor? Ha a dalszerzésbe nem is, azért zenei segédmunkásként bevonhatta volna őket, ilyen maltert ők is kevertek volna a kőműves Lizzy téglái alá.

Ha megfeszülök, akkor sem sejtem a választ.

 

Hozzászólások 

 
#4 Wildheartednine 2018-08-29 12:47
Idézet - zebraman:
Idézet - Wildheartednine :
Én ezelött nem hallottam Lizzy Bordenről, és első hallgatásra a My midnight things cimű szám tetszett, remélem a diszkográfia is ilyen jó lesz :) és belehallgattam a korábbi lemezbe is, a dallamosabb számok marha jók!


Az a bajom a zenekarral, hogy eléggé közepes zenét játszott mindig, próbáltam őket szeretni, de nem bírok rákattanni. Pedig egyébként megvan a Love you to pieces c. albumuk cd-n, azt egyébként ajánlom, emellett pedig még a Visual lies-t és a Master of disguise-t. Talán utóbbi kettőt is megveszem valamikor, mert amúgy el lehet hallgatgatni őket.
Ami szerintem a zenekar erőssége volt, az a gitármunka: elég jó szólókat/ikerszólókat toltak az épp aktuális gitárosok, külön kiemelendő Joe Holmes, aki a Visual lies-on játszott.

Az új albumnál az énekes elmondása szerint direkt éjjel vette fel a zenét a stúdióban, hogy rajta legyen az éjszakai feeling, talán jobb lett volna mégis nappal? (Nem hallottam az új albumot.)


Érződik rajta az éjszaka hangulata. Jó ez, azaz bizonyos számok nagyon. My midnight things, Long may they haunt us, Run away with me.. The scars across my heart is tetszik, nagyon emlékeztet valamire! és úgy naggyából a többi is tetszik már :D
Idézet
 
 
#3 Martin 2018-08-28 20:27
Nekem nagyon bejött első hallgatáskor. Bár ez főként a Long may they haunt us-nak köszönhető, ami első hallgatáskor annyira nem, de másodszorra annyira megfogott hogy még most is gyakran előkerül. :D
Ez amúgy egyáltalán nem egy Lizzy Borden album. Inkább egy Alice Cooper, csak nincs olyan profi, viszont mivel erőlködés sincs rajta, így szerintem nem olyan rossz ez. Kicsit mint ha ösztönszerűen csinálta volna Lizzy, és nem olyan profin mint az eddigieket. Azok néhol túlságosan is túl voltak agyalva, itt viszont semmi bonyolult nincs és ez egész jó így. Ha már így is úgyis egyedül csinálta, legalább nem próbált meg olyan dolgokat beletenni amiket amúgy is képtelen lenne.
Nekem összességében tetszik, bár tény hogy megjelenése óta csak kb 3x hallgattam végig, de nem azért mert hogy gyengült volna, hanem szimplán mert idén majdnem minden héten jelent meg valami kurva jó album amit utána napokig hallgattam.
Ezt én amúgy nem is Lizzy Bordennek fogom fel, hanem inkább egy Lizzy (mint zenész) szólólemeznek. (Jó tudom, már az előző is az volt, de ott legalább még a dobos benne volt a régiek közül.)
Ez egy olyan album ahol a szokásos Lizzys dolgok helyett az énekes hatásai vonulnak fel.
Én néhol tisztán hallom a dalokban Alice Coopert, a T.Rex-t, a Sweet-et és egyéb korai 70's évek zenekarainak hatását.
Lehet hogy túl nagyok voltak az elvárásaid az albummal szemben, szerintem nagyon kevés az 5 pont. Nálam ez kb. egy olyan 8-as szint.
Idézet
 
 
#2 zebraman 2018-08-28 14:32
Idézet - Wildheartednine :
Én ezelött nem hallottam Lizzy Bordenről, és első hallgatásra a My midnight things cimű szám tetszett, remélem a diszkográfia is ilyen jó lesz :) és belehallgattam a korábbi lemezbe is, a dallamosabb számok marha jók!


Az a bajom a zenekarral, hogy eléggé közepes zenét játszott mindig, próbáltam őket szeretni, de nem bírok rákattanni. Pedig egyébként megvan a Love you to pieces c. albumuk cd-n, azt egyébként ajánlom, emellett pedig még a Visual lies-t és a Master of disguise-t. Talán utóbbi kettőt is megveszem valamikor, mert amúgy el lehet hallgatgatni őket.
Ami szerintem a zenekar erőssége volt, az a gitármunka: elég jó szólókat/ikerszólókat toltak az épp aktuális gitárosok, külön kiemelendő Joe Holmes, aki a Visual lies-on játszott.

Az új albumnál az énekes elmondása szerint direkt éjjel vette fel a zenét a stúdióban, hogy rajta legyen az éjszakai feeling, talán jobb lett volna mégis nappal? (Nem hallottam az új albumot.)
Idézet
 
 
#1 Wildheartednine 2018-08-28 11:21
Én ezelött nem hallottam Lizzy Bordenről, és első hallgatásra a My midnight things cimű szám tetszett, remélem a diszkográfia is ilyen jó lesz :) és belehallgattam a korábbi lemezbe is, a dallamosabb számok marha jók!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.