Shock!

szeptember 16.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Krisiun: Scourge Of The Enthroned

krisiun_cBiztos többen is egyetértenek velem abban, hogy a brazil Krisiun nem egészen az az elmélyült filozofálgatásokat beindító csapat, nálam mégis páros lábbal rúgta be az elmélyült, meditatív merengés képzeletbeli ajtaját az új, ki tudja, hányadik, és ki tudja, milyen című lemezük. Először azon gondolkodtam el, mi a fenéért is létezik még ez a csapat. Merthogy a zenéjük totálisan középszerű, sohasem számítottak igazán meghatározó tényezőnek sehol, kivéve talán azok számára, akiknek tényleg mindegy, csak dörögjön a blastbeat, sisteregjenek a masszariffek, és süvöltsön az a tucathörgés. Elsőre könnyű beleesni a rajongói csapdába, az intenzív brutalitás azonnal ledönti az embert a lábáról, és könnyedén beindítja a nyakizmokat is. Csakhogy ez átverés. Mint a legtöbb hasonszőrű csapatnál, ha a motorháztető alá kukkantunk, nem találunk mást, csak egy döglött és mumifikálódott patkányt, ami még holtában is cinikus vigyorral mered ránk, ahogy jót mulat az igénytelenségünkön. A tetem fekete gombszemeiben pedig egy csőlátású, az újtól irtózó, és csakis a változatlanságban értéket látó, meglepően könnyedén megvezethető, cseppet sem fiktív karakter tükröződik: az átlag rocker.

megjelenés:
2018
kiadó:
Century Media
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Lehet, hogy csak velem van a baj, és idő előtt kezdek megkeseredett vénember lenni, aki már nem vágja hanyatt magát minden egyes lemeztől, amin torzított gitár dübörög. De a helyzet az, hogy az új Krisiunhoz hasonló albumok döbbentenek rá, milyen rövid is az élet, és mennyire könnyű elvesztegetni azt a kevés időnket is, amit ezen a világon tölthetünk. Ádám fogalmazta meg jól a néhány héttel ezelőtti podcastes interjúban ezt, vagyis hogy legyen bárki bármekkora rajongó, amint halad előre az életében, egyre sűrűbbé válnak a napjai, egyre kevesebb ideje marad zenét hallgatni, és ezzel arányosan egyre nagyobb hangsúlyt is fektet a szelektálásra. Azt hiszem, ez az egyik ok, ami miatt annak idején reformáltuk a pontozási rendszerünket a Shock!-on, de amihez mégis mintha még mindig nehezen tudnánk mi is kötni magunkat. Visszalapozva a magazin korábbi számaiban, meglepődve találtam a csupa nyolcas értékeléseket a korábbi Krisiun-lemezknél, azon pedig csak még jobban ledöbbentem, hogy a cikkeknél egy roppant ismerős név, az enyém áll. No, nem mindegyiknél, szerencsére párat kollégák is írtak, akik nálam józanabbul ítélték meg a brazilok akkori, konstansan szürke korongjait. A Scourge Of The Enthronednál nem akarom többé megismételni a szemfedős metalos hibáját, ideje kritikusabban gyomlálni.

Fentebb egyáltalán nem túloztam, amikor az új lemez címével humorizáltam. Teljesen mindegy, hogyan nevezi a csapat a tizedik anyagát, ugyanaz hallható itt is, mint a korábbiakon, minimális témavariálás mellett. Még a hangzásban sem találtam lényegi eltérést az előző alkotásukhoz képest, leginkább a borító terén történt jelentősebb változás. És többé olyan kifogásokat sem akarok hallani, hogy nem kell minden csapattól világmegváltást várni, elég csak az, hogy jó zenét írjanak. Igenis kell világmegváltást várni, de legalábbis valami olyat, ami miatt érdemes időt áldozni a lemezre, máskülönben nagyon alacsonyra helyezzük a lécet, és legfőképp a saját életünkkel bánunk tiszteletlenül, ha tudatosan és kedvtelésből pocsékoljuk az időnket. De még ha ostobaság is egy Krisiuntól elvárni a keményzenei forradalmat, az azért minimum, hogy ha valakik hangszert ragadnak, és huszonnyolc éve zenélnek, akkor mutassanak fel valami fejlődést. Ez itt nincs, csak ugyanaz az állóháború, amit a saját, kitörni és tombolni vágyó kreativitásukkal vívnak. Mert ezúttal is akadnak jobb pillanatok, mint minden Krisiun-albumon, csak épp maguk a tagok azok, akik folyamatosan szorítják vissza a saját, eredetiségre törekvő alkotói vágyukat, ami neadjisten arra sarkallná őket, hogy letérjenek végre a megfáradt, rutin death/thrash-vonalról. Legalább annyira, hogy emlékezetes legyen végre egy lemezük. Mert például hangulatosak a címadó morózus harmóniái, és az Electricide szólója is kellemes, de ezek csupán csontdarabkák, amikből még egy fél csontváz sem áll össze, a hús pedig, ami akad, csak kiszáradt, rágós, halott rost.

Lehet védeni a csapatot, mint ahogy mondjuk a Backstreet Boys visszatérését is, csak épp értelmetlen. Túl sok a zene még a karcosabb stílusokban is ahhoz, hogy ideje legyen vastagabb bőrt növeszteni, és végre kíméletlenül kritikusnak lenni mindennel, amire mások azt mondják, hogy nem kell tőle sokat várni, és akkor egynek elmegy. Csúnya szóval élve azt is lehetne mondani, legyünk igényesebbek. Csak attól, mert valami egykor jó volt, még nem lesz automatikusan jó ma is, ami pedig régen is csak középszernek számított, és ma sem több ennél, azt érdemes elfelejteni, és keresni helyette valami jobbat.

A Krisiun április 2-án Budapesten koncertezik a Septicflesh, a Diabolical és a Science Of Disorder társaságában. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#12 metanor 2019-01-31 17:28
Krisiun az egyik kedvencem,de... Ezekben a válságos időkben,amikor alig találni új a műfajra előremutató jeleket,s pl. a Hammer szavazásán is az ezer éve már vegetáló Iron Maiden végez az első helyen,akkor kellene jó dalokat írni és jó hangzást produkálni. A Krisiun jól indult.A Blood of Lions dalának riffje ,nálam minden idők egyik jobbja.(Első a Symptom of universe,Ozzy változatban) Szóval mára ellaposodtak....Kár értük.Nagyon eredeti,felisme rhető a stílusuk.De....jó dalokat kellene írni.........
Idézet
 
 
#11 DéeL 2018-11-18 07:17
A Works of Carnage lemezig oké a sztori, onnantól kezdve felejtős.
Idézet
 
 
#10 Venomádi 2018-11-17 12:59
Tegnap láttam egy las vegasi "heavy metal" bandát, akik 25 éve nyomják már a flyer szerint, de ezt nem igazán mondta volna meg bárki fia! Én pl. sosem hallottam a Hemlockról. Nem rossz volt, de semmilyen inkább. Néha tényleg furcsa, hogy mitől létezik még egy-két zenekar.
Idézet
 
 
#9 19EmpEroR75 2018-11-16 19:07
Egy régi bandánál mindig kényes kérdés, hogy meddig tart a "megbízható, erős albumok kiadása", és hol kezdődik az önismétlés, ahogy az is, meddig tudsz együtt menni a bandával az úton. Mint mint minden, ami a művészettel kapcsolatos, ez is hallgatófüggő. Van, hogy jólesik velük az utazás (noha tisztába vagy a sablonokkal és a már ezerszer hallott megoldásokkal), máskor egy bizonyos albumnál feladod, és azt mondod: köszönöm, ennyi volt.
A Krisiun sosem volt egy világmegváltó zenekar. Sosem volt egy Sepultura, nem voltak (a stílust tekintve) definitív albumaik, mint Cavaléráéknak. De egy kompromisszumme ntes, morózus stílust képviseltek mindig is, ami persze lehet egy idő után fárasztó, vagy önismétlő.
Nálam a mélypont az előző lemeznél jött el, addig a diszkográfia többé-kevésbé egyenletes volt. A dalok túljátszottak voltak, kevés erős pillanattal. Azt érték el, hogy ne várjam az új lemezt. Viszont nekem az új kellemes meglepetés lett. A fölösleget lenyesték, a lemezhosszt leszállították, és ami maradt, az a Krisiun maga. Nekem jólesett hallgatni. A korai időszakhoz persze nem ér fel, de sosem játszottak egy ligában a Sepuval. Egy erős 8-as. Annál nálam sem több.
Idézet
 
 
#8 RobRock 2018-11-16 17:56
Ja most épp Parkway Drive szó, előtte Iced Earth, azelőtt meg PETA Homo Imperfectus albuma....tehát nem vagyok blastbeat függő, és mégis, tudok még jó pár hasonló embert, akik szerint ez a zenekar nem épp középszer, hanem egy nagyonis meghatározó tényező......az persze nem baj, ha másképp látjuk a dolgokat:)
Idézet
 
 
#7 Gál József kutyája 2018-11-16 17:55
Nem lehet ebből egy idő után jól kijönni: Ha maradsz a bevált, saját hangnál, unalmas leszel, ha újítasz, modernkedés meg erőlködés, meg mérnemválzotatn aknevet.
Vannak kivételek, de az is biztos, hogy rájuk is röpül a fika bőven valamilyen irányból.
Idézet
 
 
#6 RobRock 2018-11-16 17:23
Nem vagyok a zenekar nagy rajongója, de azért meghallgattam néhány albumukat, azok tetszettek! Ezt még nem füleltem, de pl. a legutóbbi is bejött!

Némiképp megvédeném őket: van a zenéjüknek egy roppant komor, érzelemmentes kisugárzása, ami csak a sajátjuk,és mi a fotókat, videókat megnézve még inkább átjön!

. Szinte már a Slayerhez mérhetően komor aurájuk van,nekik ez a stílusuk, ami vagy bejön valakinek vagy nem... A Seput leszámítva azért nem véletlenül ők annak a kontinensnek a vezető extrém metal bandája!
Idézet
 
 
#5 Kecskefasirt 2018-11-16 15:48
Akkor most jöjjön az átlag rocker véleménye:

Death Metal höööö höööö!!!

Hööööööööaaaaaa aaaaaaaaaa!!!

:)
Idézet
 
 
#4 Igor Igorovics 2018-11-16 15:45
Érdekes ez az egész felvetés. Kétségtelen, hogy nincs bosszantóbb annál, mikor egy banda n+1-szerre is kvázi ugyanazt az albumot szállítja le, majd ha kritizálni mered a LEGENDÁT, akkor te vagy a legutolsó szemét, aki nem tisztel senkit, meg egyébként is, mit tettél le az asztalra hozzájuk képest? Szóval kuss van, ha észre mered venni a zenei blöfföt.

Másrészt viszont, senkitől nem lehet elvárni, hogy mindig változzon, vagy akár fejlődjön, hiszen a művészet, akkor igazi ha őszinte. Az erőltetett modernkedésnek, változtatásnak nincs túl sok értelme. Másrészt, ha egy banda nem változik sokat, viszont megbízhatóan hoz egy magas szintet, (Cannibal Corpse), az szerintem egyáltalán nem baj.

Summa summarum: Természetesen ezután is a rjanongók fogják eldönteni, hogy mire van igény és mire nincs, de köszönet OZ-nek, mert írni erről a témáról, mert néha én is úgy érzem, hogy egyes bandákat túlzottan is tisztelnek, és nem mernek kritikát megfogalmazni velük szemben.
Idézet
 
 
#3 Chris92 2018-11-16 11:00
Egyet kell értenem a kritikával és a lenti kommentekkel. Nem baj, ha egy bandának van egy kissé egyszerű, azonnal felismerhető stílusa, ami nem újszerű de energikus, odacsapós és kemény. De egy idő után muszáj ezen a szűk területen belül is mozogni, mert különben tényleg egyre jobban kijön az elszürkülés és az unalom. Remek ellenpéldának tudom hozni a Vader-t, ami szintén death/thrash zúzda, de ők mégis elkezdték színesíteni a zenéjüket bizonyos elemekkel, és emiatt teljesen másmilyen a 2000-es és a 2010-es években készült albumaik. A Krisun sajnos tényleg ugyanazt a lemezt csinálja meg újra és újra 2006 óta.
Idézet
 
 
#2 redriot 2018-11-16 10:05
Sajnos egyet kell értsek a kritikával.
.
Néha megkívánok egy kis tipikus Krisiun szegecselést (van egy tipikus blast beat variációjuk azt hívom így magamban) de az idén annyi érdekes anyag jelent meg hogy ez nem fog túl gyakran megtörténni.
Az a baj velük hogy nem igazán rossz a zenéjük, van egy feszes húzása, és mindig reménykedik egy kicsit az ember hogy a következő album igazán állat lesz.

Aztán újra kijön egy pont olyan lemez mint az előző, de olyan szinten hogy szerintem 2008 óta egy millimétert nem tekertek egyetlen potméteren sem a stúdióban. Ugyanaz a gitártónus, ugyanaz a ritmika, ugyanaz az egységhörgés - semmi kiemelkedő amire az ember felkapná a fejét. Ez pedig 28 év után tényleg kevéske.
Idézet
 
 
#1 Így látja Roger 2018-11-16 09:52
Jó cikk,teljesen felesleges ez a lemez.
(Illetve ez is, mint sok más régi zenekar erőlködése).
De azér a zenekar régi dolgai igencsak odabasztak,azok at ma is szívesen hallgatom.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.