Shock!

december 09.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Keep Of Kalessin: Epistemology

keepofkalessin_cA biztonsági metal egyik nagymestere ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Öt hosszú esztendő telt el a legutóbbi Reptilian megjelenése óta, s az énekes csere ellenére (Obsidian Claw a gitár mellé a mikrofont is kérte magának) egy az egyben ugyanazt lehetne írni mindkét albumról. Mert a Keep Of Kalessint egyetlen szóval lehetne jellemezni tökéletesen: kiszámítható. Ami pozitívumként éppúgy értékelhető, mint negatívumként. Ha azt hallja a nép egyszerű gyermeke, hogy új KOK-album készül, nagy valószínűséggel nem íratja fel magának a vérnyomáscsökkentőt. Meghallgatja, aztán elrakja szép emlékei közé, mert amellett, hogy ebben a zenében semmi olyan izgalmas nincs, amitől gyönyörgörcsökben fetrengenénk, meglepő módon sem rossznak, sem unalmasnak nem nevezhetjük. És pont ez az, ami a norvég sárkányszagúakat mérnöki pontossággal a képzeletbeli középbe teszi.

megjelenés:
2015
kiadó:
Indie Recordings
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

Azon már régen túl vagyunk, hogy az egykor szigorú határokkal rendelkező kategóriákat komolyan vegyük. Black, melodic black vagy death, extreme, valami más? Kutyát nem érdekli már a skatulyázás, valószínűleg a bűrnaciban tocsogó norvégokat sem. Nem mai csapatról beszélünk, nem is várható el tőlük, hogy görcsösen ragaszkodjanak egy merev rendszerhez. Ennek megfelelően az Epistemology is egy hatásos, tudatosan profira szerkesztett katyvasz. A gyökerek erősen érződnek, de ezzel talán ki is fújt a fekete vonal. A telt zeneiség, a slágerközpontú dalok azonban annyira előtérbe kerültek, amilyennel a Reptilian idején ilyen töményen még nem találkoztunk. Ez a kidolgozottság pedig legalább akkora hátránya az albumnak, mint az előnye. Nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy a próbateremben és a stúdióban is patikamérleget helyeztek el, s azon adagoltak minden másodpercnyi hozzávalót: ide egy kis himnikus refrént, oda egy végletekig csiszolt szólót, emide egy csillogóra polírozott riffet, amoda egy sterilizált káricsálást. Az embert időnként idegesíteni kezdi a precizitás, a kosz és a mocsok hiánya. A melodikus részek már-már paródiaszerűen melodikusak, a gitárszólók egy old school heavy metal bandának is feladnák a leckét, annyira kidolgozottak.

A Necropolis például bármennyire dögösen kezdődik, egyszerűen nem akar véget érni. Több mint hét percen át hallgatjuk ugyanazt a riffet, a többszólamú éneket, a finom, vattacukorba sűrített szólókat, a pöpecül síró-rívó gitárt a végén s bólogatunk persze, hogy ez koncerten mekkorát szólhat, de végig az az érzésünk, a kevesebb bizony néha több. De említhetjük az Introspectiont is, amelynek öt percébe annyi ötletet és melódiát zsúfoltak, hogy rosszabb helyeken négy nóta is kijönne belőle. Itt nem, itt a bőség zavarával küszködünk, amíg csak bírjuk füllel és aggyal. Bírjuk. Ami a ritmusszekciót illeti, az amúgy odarakja az alapfeelinget, ahogyan kell. Dübörögve, ellentmondást nem tűrően hozzák azt a zakatolást, amely egy órán keresztül el sem engedi az áldozatot. A precíz, kegyetlenül dürhő alapok kellő hangulattal ágyaznak meg a gitárnak és a hol operás, hol himnuszba oltott főtémáknak.

Az album legfőbb erénye, hogy képes a zuhanást elkerülni. Amikor már azt mondanánk, hogy igen, fasza, de ha meghallok még egy lombikban gyártott fülbemászó témát, kiugrom inkább egy sörért az ablakon, valahogyan visszazuttyan a sterilitás az egészséges szintre. Meggyőződésem, hogy ezt a fajta egyensúlyozást csak nagyon kevesen képesek profi szinten kivitelezni. A biztonsági játék ennyire csúcsszintű kivitelezéséhez óriási tapasztalat és érzékenység kell. Egyetlen balfaszoskodás elég, hogy az anyag megkapja a tömény giccs jelzőt, ám a Keep Of Kalessin éppen belül tud maradni azon a határon, amely még elviselhető. Pedig a címadó nóta tíz percében többször is rezeg a léc. Már maga a szám hossza is jelzi, hogy önbizalom bőven volt a stúdióban, s időnként el is megy a dal olyan irányba, amitől viszketni kezd az ember tenyere, de egy utolsó pillanatban ügyesen beillesztett váltás vagy egy régebbi téma visszahozatala feledteti az érzést.

Ugyanez vonatkozik a hangzásra is. A Reptilian éles, megemelt feelingjét itt még jobban kidomborították, de ez is az udvariasság határain belül marad. Ismételjük el még egyszer a patikamérleg szót, mert minden, ami az albumon hallható, és ahogyan hallható, sebészi precizitással került oda. Ha van a szerkesztőségben ember, aki fel tudja húzni magát az esetlegességen és az ötletszerűen odadobált zenei cafrangokon, az én vagyok, itt azonban megdöbbentett a véletlenszerűség teljes hiánya és a hibalehetőség ilyen szintű kiküszöbölése. Ez az a pont, amikor már hiányzik egy kis szar a szirup mellé, mert a precizitás és a kidolgozottság lovának is van egy másik oldala.

Az Epistemology nem lett kiemelkedő album. Az Epistemology nem lett rossz album. Az Epistemology pontosan ott van, ahol a Keep Of Kalessin maga: a biztonsági zóna legvédettebb részén, ahol nem lehet tévedni. A norvég sárkány magába habzsolt mindent, amivel egy igen fogyasztható, populáris és nagyon is hallgatható zenét tudott összeállítani a gyomrában, s kellő ízléssel böfögte vissza azt, nem undorító, s csak kicsit émelyítő módon. Ezzel bukni lehetetlen, ahhoz túl izgalmas, ám kitörni is képtelenség, ahhoz viszont túl steril. Marad hát minden a régiben: van egy megbízható, derék zenekarunk, amelyik leszállította a megbízható, derék munkával összehozott megbízható albumát. Sem több, sem kevesebb.

Azt már mindenkinek vérmérséklete és elfogyasztott sörmennyisége szabja meg, hogy bizonyos szituációkban ez sok vagy kevés. Nekem hét, azaz becsületes iparosmunka.

 

Hozzászólások 

 
#8 Gergely 2017-12-11 00:11
Nem értek egyet az egyik hozzászólóval abban, hogy csak a kolossusig tudtak újat mutatni (amit kb 3 szám kivételével amúgy sem találtam túl jónak) mert a reptilian album szerintem az egyik legnagyobb és legmerészebb húzásuk, ahol bőven van újdonság. Az Armada mellett nagy kedvencem az az album.
Ez, viszont talán valamilyen szinten a Reptilian folytatása. Csak ott jobb volt az énekes, de ez mindegy is, mert ettől ez az album nem lett rossz. Ez egy jó album, bár azzal maximálisan egyet értek hogy hosszú. Vannak számok, ahol a kidolgozottság mellett is már az órámat néztem, hogy "fasza, de meddig tart még?". Mindent összevetve szép munka, vannak róla kedvenc számaim, de maga az album nem lesz a kedvencem. Egy kicsit, mintha megtorpantak volna a fejlődésben és az ötletekben, szerintem.
Idézet
 
 
+3 #7 DRAZSEN 2016-09-19 06:33
Az a lehetőség nem adatik meg,hogy rengetegen pont a sterilebb hangzás,a hallhatóan igényesen kidolgozott hosszas belevetett munka miatt,az igényesen beillesztett komoly szólók miatt tetszik valakinek?Vagy valaki éppen a flesoroltak miatt tudja jobban,könnyebb en befogadni a dúrvább stílusú zenéket?
Vannak olyanok akiket pont a tróger fos hanzás zavar,a pincében készített 1984-es demókat idéző megszólalás!

Zseniális album egyébként (A kritikában felsoroltak miatt)
Idézet
 
 
#6 necromedve 2015-04-23 22:41
Sajna egyet kell értsek a cikkel. Azért kiszámíthatónak nem mondanám őket, kb a Kolossus lemezig sikerült mindig újat is hozniuk, az első 4 albumukat, meg a kislemezt imádom. Itt meg tényleg csak a vokalista személye az "új", de Thebon hangját meg jobban bírtam. A Reptiliannel és ezzel zeneileg el egy nekem túl giccses irányba indultak. Olyasmi, mint az utolsó 2 Machine Head, picit kevesebb lehet többet ért volna. Kár.
Idézet
 
 
+1 #5 Nornagest 2015-04-22 20:02
Szerintem ennek a cikknek a lényegét egyetlen mondatban össze lehet foglalni: ez a lemez tulajdonképpen jó, csak igazából felesleges.
(és ez vonatkozik az összes patikamérleget használó metálbandára)
Idézet
 
 
+1 #4 Sanctus 2015-04-20 17:58
A digipak két bónusz száma (bár együtt nem érik el a három percet) az egyetlen ami megmaradt bennem a lemezről. Sikeresen kiadták negyedszerre az Armadát, csak ami akkor még friss volt, ma már unalmas. Ráadásul az sem volt tökéletes anyag....
Idézet
 
 
+1 #3 James Smith 2015-04-20 16:24
Becsületes iparosmunka ahogy a cikkben is szerepel. Ennél nem több. Szerintem feleslegesen hosszú az egész album. Unalmasnak találtam.
Idézet
 
 
+6 #2 NOLA 2015-04-20 15:10
Szerintem ez az album sokkal jobb, mint a Reptilian.
Nálam az abszolút 10 pontos az Armada, és nagy a gyanúm, hogy egy olyan lemezt már hiába várunk toluk.
De szerintem aki eddig szerette oket, annak ez a cucc is be fog jonni...
Idézet
 
 
#1 Carrast 2015-04-20 14:22
hmm, a cikk után meg kell hallgassam az albumot, hogy igaz e ez a biztonsági metal állítás..
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.