Shock!

december 06.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Inferno Metalcore System: A bizonyosság útvesztői

Kukkot nem hallottam még az Inferno Metalcore Systemről, igaz fiatal a zenekar, 2002-ben alakultak, de demó helyett rögtön EP-t adtak ki (bár a kezemben tartott kiadvány túl sokban nem különböztethető meg egy demótól, hiszen nem nyomdai a borító, másolt a cd, ésatöbbi). Igaz a zenekar ebben a felállásban zenél csak 2002 óta, régebben más formációval készült egy demó, amiről ide is átmentettek két dalt.

megjelenés:
2004
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A csapat elég vehemens, sűrű zenét játszik, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a cd-re felkerült egy Leukémia feldolgozás, tehát sejthető, hogy borultabb, de azért riffbarát zenét játszanak, inkább ordibálós vokálokkal. Az első dal hallatán (zeneileg és a hangzás miatt is) az ugrott be, hogy anno a kilencvenes évek közepén rengeteg hasonló zenét játszó csapat létezett itthon, akik szépen elvéreztek, eltűntek. A második dal hallatán egy név be is ugrott: ez a Beholder, akik Debrecenben működtek. Meg az akkori debreceni súlyosabb metal-vonal mintha újra életre kelt volna az IMS-ben. Ez a most említett dal egy The Bedlam klasszikussal kezdődik egyébként (Mother Infinity).

A harmadik szám szaggatottabb, nem adja könnyen magát, kevésbé sikerültnek érzem, valahogy csak egy kapkodásnak tűnt az egész, összhatásilag éretlen. A negyedik nótában érdekes a kis leállós, nem zúzós rész, rögtön érdekesebb lett az egész.

Furcsa, hogy helyenként a vokál hamiskás, pedig elég kevés a dallam. Hogy lehet az ordibálás hamis? Hát így. Meg általában az összes nótában mintha az amúgy alapvetően érdekes zenétől függetlenül üvöltözne a vokalista (vagyis vokalisták) valamit, semennyire nincs összhangban a kettő. Erre a zenére sokkal fantáziadúsabb vokál kellene - legalábbis szerintem. Hosszú távon nagyon egysíkú ez a fajta kántálós üvöltözés. A hangzás sem az igazi, demós szint, a gitárok túlzottan az előtérben vannak, a dobhangzás nagyon gyér - a cinek főleg, az valami rettenet csörgés, valószínűleg triggerelt amúgy - ehhez a zenéhez valamiféle Prongos szikárság illene. Kicsit hardcore, kicsit punk, kicsit metal, a múlt hatásaival, de a ma haragjával. Fura kis zene ez és tény, hogy manapság nem nagyon játszanak túl sokan ebben a stílus(kavalkád)ban. Én ugyan nem érzem 100%-osnak sem a dalokat, sem az előadást, azért akadtak jó, érdekes részek a zenében, de olyan téma, amitől dobtam volna egy hátast, nem nagyon. Sok helyen a témahalmozás mögött nem éreztem a Dalt és a Zenét. Az tény azonban, hogy a dobos/gitáros páros ügyes.

A borultabb zenék kedvelőinek azért tetszhet, meg koncerten érzésem szerint nagyobbat üthet a produkció, de számomra kellene ide még valami, ami átformálja, összegyúrja mindazt, ami itt hallható, hogy ne csak egy "átlagzúzós" zene legyen az eredmény.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.