Shock!

október 17.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Galloglass: Legends

Megjöttek a trappmesterek s velük egy nyájra való sárkány, kardos-vértes csaták, daliás hősök, kétlábdobok, vegyeskórusok és szpídes nyargalások. Vagyis ez egy afféle klasszikus, himnikus, epikus power album. Hammerfall rajongók, előre!

megjelenés:
2003
kiadó:
LMP / Record Express
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

A hannoveri bandát a korai Helloween, illetve Blind Guardian vonalhoz hasonlítják egyesek, amiben akár lehet igazság is, ámbátor ezt a párhuzamot kicsit erőltetettnek vélem. Az anyag elkészítését az az Olaf Reitmeier felügyelte, aki dolgozott már Turilli mesterrel és a Kamelottal is.

A nyitó Dragons Revenge-et hallván már tudom, miről szól az anyag, ám ettől még nyugodtan végighallgatom, elvégre kellenek az efféle "póveres" mjuzikok is az embernek. A banda dalnoka, Carsten Frank, magasabb fekvésekben szárnyaló, tiszta, tenor hanggal van megáldva. A sodró, virgás szólókkal spékelt gitármuzsikát időnként lírai betétek fékezik. Felcsendülnek romantikus hegedűk a tempósabb részekben is és a zongora sem hiányzik a hangszerelésből. A vonósok fokozott bevonása cseppnyit romantikussá és ódon hangulatúvá teszi az amúgy nagyon is mai anyagot.

Az aránylag szigorúbb tételek mellett (pl. a jól eltalált címadó szerzemény) többnyire átlagosnak nevezhető nótákat találunk. A The Conjuring némileg keleties hangulata és modernebb vonalú, a korábbi nótákhoz képest összetettebb témája, megoldásai kellemes meglepetéssel szolgálnak. A Crusade of the Damned egy igazán vérmes, felfokozott sebességű darab, tombolásra kiválóan alkalmas. A balladákat ezúttal a The Quest című felettébb érzelmes, szelíd-szolid dal képviseli. Pikulás, akusztikus, rusztikus szerzemény.

Hogy nem találkozunk rendkívüli újításokkal? Sehol egy döbbenetes hangszerelési ötlet, sosem hallott megoldás? Na és? Olyasmit manapság nagyon kevesen tudnak kipréselni magukból. Ettől még nem érdemel a csapat dorgálást. Főként nem tőlem, hisz mindig is csíptem a klasszikus metalt. Mindent összevetve: lendületes, dallamos, tempós zene sok kórussal, korrekt énekkel, helyenként szimfonikus hatásokkal.

Fejrázásra, hajszárításra kiválóan alkalmas muzsika.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.