Shock!

A hannoveri származású csapat a sebes power világ ösvényét rója. Frontemberük, Carsten Frank igazi multifunkcionális pasas, aki az énekesi feladatok ellátásán túl társproducerként is működik, szabadidejében pedig arra sem rest, hogy színpompás fantasy-borítót fabrikáljon az új albumhoz.

A Galloglass alapvetően gyors trappokat és könnyedén befogadható melódiákat ígér hallgatóinak. Tény, hogy csak Germániában dézsányi hasonló banda működik ebben a műfajban - de hol van ez másként? Meglehetősen nehéz olyan zenekart lelni manapság, amely valami igazán egyedivel és különlegessel tud előrukkolni. Amivel ez a csapat igyekszik muzsikáját egy csöppnyit eredetibbé varázsolni, az némi klasszikus hangszerelés. Értek ezalatt hegedűket, melyek időnként (sajnos túl ritkán) elvadult ritmusokat húznak a fülünkbe (pl. After Forever). Az elszántan túró gityók mellé párosított vonósok teremtenek egyfajta spéci hangulatot, kétségtelen.

A tizenegy nóta java felspanolt tempóban rohan tova. A Dawn of a New Age társainál himnikusabbá sikeredett, míg a Banished from Eternity némileg indirektebb, zaklatottabb hangvétele, női kórusa tovább bővíti az album palettájának színeit. Carsten nem éppen álmaim frontembere, de a szárazan zakatoló gitárok, a feszes ritmusok mellett elfogadhatóan közvetíti a maga történeteit. Kellemes dallammal spékelt a To Kneel is to Suffer, a címadó szerzemény pedig kifejezetten harapós-zord hangvétellel robajlik. A Beyond the Mirror vértelen és szikár, akár egy aszott kóró, ám ez nem szolgál hátrányára. Lírai-romantikus nyitánnyal indítva, majd erőre kapva, visszafogott monumentalitással köszön el tőlünk a Kings who Die az anyag végén. Nem rossz befejezés.

Noha különlegeset nem nyújt, azért a Galloglass még így is derekas munkát tesz az asztalra. Nem valószínű, hogy néhány órával később bármire is emlékezni fogok a nótákból, hallgatás közben azonban szórakoztat és prímán elvagyok vele. Ez pedig értékelendő.