Shock!

A förtelmes szappanoperák messzi hazájából, Brazíliából érkezett a fent nevezett banda. Ha jól hámozom a tudnivalókat, ez a csapat bemutatkozó albuma. Két gitáros barátságából született meg az Eyes of Shiva magja, aztán lassacskán köréjük gyűltek a többiek. A kellő tempók meglétéről André Ferrari gondoskodik (bocsi, ő valójában a frontember...), arról pedig, hogy szem ne maradjon szárazon, a producerként funkcionáló Angra-kolléga, Fabio Laguna.

A zenekar igyekszik némi honi hangulatot csempészni a muzsikába, ezért folklór-jellegű elemeket is felhasználnak helyenként. Pl. tüstént az introban, később pedig a legtöbb szerzemény egy-egy pontján... Ami az első, gyorstalpaló dalban feltűnik: a fiúk fényűző sportkocsija inkább egy csillogó vázzal álcázott Wartburg vagy kis Polák. Gurul, gurul, ám ha feljebb kapcsolunk, bizony vonyítóvá vékonyul az énekhang. Karneválos hangulattal indít a Lampiao, aztán kicsit átkukkant szimfonikusba is. A Psychos of the New Millennium azért meglepő, mert itt André egészen jól hozza a lóerőket (leszámítva persze a magasabb regisztereket), a nóta pedig szintén megüli a helyét. A büszke ballada, a Pride hallatán meg hirtelen nem is tudom, mit gondoljak... Visszakattogok az első nótához, hátha rosszul rémhallottam valamit... De nem: télleg szörnyű pontok vannak benne... A címadó dal kissé semmitmondónak tűnik, a World Tomorrow pedig progos színeket sző a képbe. Ha André nem sikítozna, egész pöpec etűd is lehetne... A Future szpídes-folkos-progos egyveleg. Az Alone című ballada feldolgozás, bizonyára mindenki ismeri, csak épp női énekkel. Szó sem érheti a fiúkat, hűek maradtak... Végül a Future seblob iramát idézi vissza az albumot záró Just a Miracle, kötelező csembalós csilingeléssel.

A kezdeti rémületet követően végül is nem estek le a füleim a kobakom két oldaláról. Nem győznek meg ezek a brazilok. Nem sugároznak lehengerlő erőt, tiszta képet arról, mit is akarnak voltaképp. Mintha egy kicsit mindenfélébe belenyúlnának, aztán ki-ki döntse el, mi nyeri el a tetszését. De hát könyörgöm, ez nem svédasztal!