Shock!

Egyetlen perc elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek, kiknek szól ez a muzsika. Bízvást hallgassák meg mindazok, akik az igényesen kidolgozott, kellemes, dallamközpontú zene hívei. Érdemes azok figyelmére is, akik kedvelik a finoman progresszív ízű stílust. Nem arról beszélek, amit a Dream Theater vagy a Symphony X művel, hanem az emészthetőbb, könnyebben befogadható, gördülékenyebb - és kevésbé magamutogató - változatról.

Az amerikai Exhibition, mely döntő részt a New Jersey-i illetőségű Eternity X egykori tagjait sorakoztatja fel, nagyszerű nótákkal lepi meg hallgatóit ezen az albumon. A szigorú gitárok, virtuóz dobok mellett színes billentyűsjáték hallható, melyet gyakorta zongora hangjai, vagy épp Hammond hatások élénkítenek. Természetesen megtalálhatók ún. tipikus jegyek is, mint a szinti-gitár közös virgázása, de a hangsúly mindvégig a remekül megkomponált, tempósabb-békésebb szerzemények kiváló minőségén van.

A banda frontemberének, az egykori Seven Witches énekesnek, Bobby "Leather Lung" Lucasnak figyelemreméltó hangja van, mely nem ritkán emlékeztet Geoff Tate varázsos énekére, ám időről-időre eszembe jut Warrel Dane neve is. Karizmatikus, magabiztos, tökéletes orgánum. Általában középfekvésben mozog, de nem ritkák a felhők feletti témák sem, melyek megoldása szintúgy hibátlan.

A nóták többnyire hat-hét percesek, de a Voices in the Night egészen 9:28-ig elmerészkedik. Mi pedig egyetlen pillanatig sem unatkozunk. Gondban lennék, ha kedvenc dalt kellene választanom. Ehhez sokszor meg kell hallgatni az anyagot - amit érdemes megtenni. Első hallásra a Dark Horizon, illetve a lendületes, erőteljes Voices in the Night ragadott meg legjobban, de nem kizárt, hogy a következő alkalommal másikat választanék... A lírai Shattered Memories sem gyenge darab, orrkendőket kéretik előkészíteni. A Queen of Pain pedig nyersebb, durvább társainál, tehát a sokszínűség épp úgy erénye az albumnak, mint a minőség.

Az Exhibition prog-power stílusáról első hallásra meg lehet állapítani, hogy amcsi srácok bütykölték össze az albumot. Kellőképp árnyalt, aprólékos gonddal összemolyolt, kiváló cucc. A borító alapján egészen másra készültem. A vörösen izzó szemű, tokától-bokáig bepólyált rém-múmia látványa révén klasszikus, true metal dologra számítottam - és biz nagyot tévedtem. Soha kellemetlenebb csalódást!

Elismétlem a lényeget: könnyen befogadható, ízléses és igényes, prog-hatásokkal teletűzdelt muzsika, remek énekhanggal és kivétel nélkül élvezetes nótákkal. Nem vagyok az elborult, túlagyalt hangszeres bűvészkedések híve - épp ezért tetszik ez az emberi léptékű, az egyszeri zenebarát fülébe belekúszó, melódiákkal telepakolt, cseppet sem széttördelt zene. Már első alkalommal is nagy élmény!