Shock!

december 02.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Europe: War Of Kings

1208europecNa jó, akkor felteszem a kérdést századszorra is: mégis mi a fészkes fenét kellene várni a Europe-tól 2015-ben, több mint tíz évvel és öt lemezzel az újjáalakulás után? Ha valaki tényleg nem képes elfogadni, hogy elmúlt a The Final Countdown-éra, annak egyrészt ott vannak a Prisoners In Paradise-ig kiadott anyagok, másrészt ezer másik fiatal banda, aki fiatalos lendülettel képes megidézni a hőskornak tartott éveket. Eléggé visszás, ha nem egyenesen röhejes lenne, ha Joey Tempesték valaha el akarták volna játszani, hogy huszonévesebbek a huszonéves H.E.A.T-nél, vagy hogy ha össze akarnának izzadni az 1986-os lemez második részét (bár sokan megpróbálkoztak valami hasonlóval, mármint egy saját klasszikus folytatásával, felmelegítésével). Az újrafelvételeket pedig inkább hagyjuk, régi zenésztársuk, Kee Marcello is jól elcseszett egy csokor régi nótát legutóbb. Ezerszer inkább menjenek tovább a saját fejük után és csinálják azt, ami nekik tetszik, legyen az akármilyen szar, bármilyen sikertelen.

megjelenés:
2015
kiadó:
UDR
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Ja, hogy igazából jók az új lemezek is és még szeretik is őket sokan? Jópár önálló (nem fesztiválos!) Europe-koncerten megfordultam már, és tanúsíthatom, hogy a kemény mag (ami azért koncertenként biztosan jelent legalább ezerötszáz embert mondjuk Bécsben, szorozzuk tehát fel ezt az összes országra, ahol megfordulnak a turnékon) a csapathoz hasonló módon gondolkodik. És igazán nagyon még a zenekartörténetbe vagy a személyesebb dalszövegekbe sem kell kell túlzottan belemélyedni, hogy lássuk, mennyire beléjük ivódott a '70-es évek zenéje. Ahogy Joey Tempest is mondta nemrég egy interjúban: fontos állomás volt az életükben A Nagy Sláger, amely azóta már túlnőtt a bandán meg saját jelentőségén is, és lényegében önálló életre kelt, de inkább tekinthető egyfajta kisiklásnak a Europe zenei evolúciójában. Ebben akkor is egyetértenék vele, ha ki nem állhatnám a reunion utáni lemezeiket.

A helyzet viszont az, hogy nagyon is szeretem ezeket, és különösen bejön, hogy az első három anyagnak zenei szempontból lényegében semmi köze egymáshoz: a Start From The Dark szinte túlmodernkedett zúzása, a tökéletes alternatív rocklemezként is aposztrofálható Secret Society és a csapat '70s-mániáját elindító Last Look At Eden egyaránt a 2000-es évek elejének legjobb rocklemezei között foglal helyet nálam. A legutóbbi Bag Of Boneson viszont már ugyanazt az irányt folytatták, amit a Last Lookon elkezdtek, talán egy kissé változatosabb módon, de most valóban érezni némi megtorpanást, ezért is a szigorúbb pontozás. Persze nagy gond nincs a dalokkal, de meg kell mondjam, nagyon nem ütött az anyag elsőre – a punnyadt Thin Lizzy-utánérzéseket tartalmazó Days Of Rock'N'Rollt pedig például most, tizensok hallgatás után is gyengének tartom (ahogy a Scorpionsra is haragszom most a dalcímekben is túlzásba vitt klisék miatt, bár ők legalább kikukázott dalokkal fárasztanak).

Az is elmondható, hogy ezúttal kissé talán túlságosan is beleborultak John Norumék a '70-es évekbe, értem azalatt, hogy kicsit mintha sok lenne a blues és a pszichedelia: nemcsak Purple és Zeppelin, de Cream és fekete feeling is bőven akad, a Nothin' To Ya elejére pedig egyenesen az American Womant lenne kedvem ráénekelni. Persze aztán mindig megjön a jólismert Europe-íz, legkésőbb a refrénnél, ami szinte minden esetben remek (Second Day, Praise You), és nyilván szerethető az egész, de valahogy furcsa egybeesés, hogy most éppen egy retro-trend kellős közepén vagyunk – egy felületes és netán rosszmájú hallgató könnyen ráfoghatná Tempestékre, hogy divatlovaglás ez a javából.

Persze önmagában nem gond az ilyesmi, elvégre magam is egyre szívesebben hallgatom a Blues Pillst és a Spiritual Beggarst ugyanúgy (bár a gombamód szaporodó retro-bandákat tényleg nem vágom), mint a blues-alapú '70-es évekbeli slágerzenét (utóbbiakat leginkább filmekben), és az egyéni teljesítményeket is csak dicsérni lehet: Tempest és Norum brillíroz, mint mindig, Mic Michaeli hammondjai és színesítései ízesek és meghatározóak, a ritmusszekció lüktetése pedig ellenállhatatlan – élőben bármelyik dal nagyot fog szólni. Mégis: lehet, hogy a következő lemez előtt egy hosszabb szünetet javasolnék. Vagy ha az nem jön össze, akkor megint egy kicsit több kísérletezést. Összességében tetszik a War Of Kings, de négy társa közül ez jön be legkevésbé.

A Europe június 13-án Alsóörsön, a Harley-Davidson Open Road Fest 2015-ös főzenekaraként lép fel. További részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
+12 #11 deniro2 2015-06-12 20:31
Kénytelen vagyok revideálni korábbi álláspontomat...:) A megjelenés óta számtalanszor meghallgattam a lemezt és minden hallgatással egyre jobban tetszik. Teljesen perifériára szorultak az eredetiség hiányával kapcsolatos averzióim. Ez egy piszok jó lemez.
Idézet
 
 
+8 #10 bogar 2015-05-22 05:49
Most jutottam hozzá csak a lemezhez. Merem állítani, hogy ez a legjobb újkori Europe lemez. Ott a helyem Alsóörsön 06.13.-án!
Idézet
 
 
+10 #9 Winger 2015-04-01 12:46
Nekem nagyon bejött. Elsőre érdekes volt, aztán a harmadik-negyedik hallgatásnál megjött a varázslat. Imádom ezt a zenekart! Méltóságteljese n öregszenek, nem fiatalkori önmagukat parodizálják, mint manapság sokan. Hasonlít valamire? És mi nem mostanában? ZSENIÁLIS LEMEZ A War Of Kings.
Idézet
 
 
-1 #8 deniro2 2015-03-27 23:49
Az album minden percében úgy éreztem, mintha valami válogatás lemezt hallgatnék az elmúlt 40 év témáival:) Sabbath-ból Cult-ba, tovább Zeppelinbe, majd egy kis Pantera után jöhet a Purple:) Nem is lenne ezzel különösebb problémám, ha picit összetettebb számokat írtak volna a srácok és a rém koszos gitársoundot itt-ott megtörték volna pár komolyabban vett és minőségien feljátszott szólóval, de sajnos ehelyett csak némi zajos (de azért fílinges) pentaton skálázás kíséri a riffeket... Háttérzenének jó, de elmélyedni sajnos nincs miben...
Idézet
 
 
+12 #7 The_Sentinel 2015-03-22 14:03
Nagyon jó album, az újraindulás óta a Last Look mellett ez a legjobbjuk nálam.
Idézet
 
 
+13 #6 Pelgrin 2015-03-22 13:00
Szerintem is igen jó lemez lett, nekem a harmat gyenge days of rock n roll nagyon is tetszik.:)
Idézet
 
 
+11 #5 chris576 2015-03-21 16:57
Szerintem kiba..ott jó lett!
Idézet
 
 
+5 #4 James Smith 2015-03-21 16:46
Idézet - Cougar:
Nem akarok szemét lenni, de nem igazán erőltette meg magát a kritika szerzője...


Egy olyan bandánál ahol már a megjelenés előtt lehet tudni, hogy nagyjából mire lehet számítani minek erőltesse magát a kritika szerzője?

Viszont ez a szám igen jó.

https://www.youtube.com/watch?v=0wWGOLshzzY
Idézet
 
 
+11 #3 Cougar 2015-03-21 12:21
Nem akarok szemét lenni, de nem igazán erőltette meg magát a kritika szerzője...
Idézet
 
 
-8 #2 nekem8 2015-03-21 09:41
Még amikor megjelent, végighallgattam , és töröltem le azonnal. Harmatgyenge lemez.
Idézet
 
 
+4 #1 frontiers 2015-03-21 08:45
Nagyon ritkán szoktam, de most tökéletesen egyet értek a kritikával! Külön kell kezelni a régi és az új lemezeket, mintha két külön zenekar lenne. Ennek fényében nagyon erősek az új lemezek, főleg a Last Look. Az igazi mestermű lett minden dallamával. Az új lemez nem üt akkorát, de nagyon jó ez a megkezdett út, hogy túl tudtak lépni önön magukon. Erre rajtuk kívül talán csak a Mr. Big volt képes a reunion után. Én nagy Europe-os vagyok/voltam, nekem az új lemezek több szempontból is sokkal jobban tetszenek, mint a régiek.Bár ott is az Out of this world/Prisoners kombó üt a leginkább.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.