Shock!

Amcsi banda debütáló kiadványa ez. Amolyan kortárs amerikai rockzene figyel a lemezen, az a fajta, amit a Creed vagy a Nickelback képvisel mostanában. Igaz, az ÖrökMag lemezen kissé kevesebb a rádiókat ostromló sláger. Kicsit olyan nekem ez a csapat, mintha most bukkant volna fel az első olyan zenekar, aki a Creed-féle zenéket másolja.

Hiába no, kis idő kell csak hozzá és mindennek megszületik az epigonja. A nyitó nóta dörög, a lemez keményebbjei között a helye, viszont valahogy nem talált el, ahogy vége, ki is szállt a fejemből. A második "Save Your Own Life" már egy fokkal jobb eresztés, egész finom refrénje van, ebből még lehetett volna durranás pár éve, de most már nem tudom, mi lesz a sorsa ennek a másodvonalbeli gárdának, ha egyszer már a fent említett csapatok bebetonozták a helyüket a slágerlistákon.

A hangszeresek tudása rendben levőnek tűnik, nagy elánnal játsszák a tipikus amcsi road-riffeket, az énekes (aki egyébként a Sevendust gitáros tesója) is ugyanazokat a szőröstorkú bika-énekeket nyomja mint a kortárs egyéb bandák vokalistái, talán egy kicsit kevesebb egyéniséggel, de azért nem rosszul.

Sajnos a kettes nóta szintjét már nem éri el a többi, szép lassan egybefolynak a dalok, a hangszínek, a hangnemek, a tempók és az érzések eléggé hasonlóak sajnos. A hetes Dim The Light volt még egy olyan majdnem-megérintős dal az akusztikus, szomorkás hangulatával. Nem rossz munka végül is, de szinte mindegyik dalnak megvan a megfelelője az első generációs bandák repertoárjában is, és inkább azokat hallgatom, ha már egyszer.

Első lemeznek mindenesetre nem rossz, most az a brutális feladat áll a srácok előtt, hogy kis egyéni hangvételt vigyenek a dalaikba, és ezzel tovább építsék azt az alapot amit ezzel az anyaggal leraktak.

Meglátjuk, Vak Bottyán is azt mondta.