Shock!

A Dreamaker esetében az történt, hogy először a friss albumuk került a karmaim közé, mígnem a debütáló anyaguk jóval később – azaz most. Ezáltal végre megtudhatom, miként indított a csapat, miféle elképzelések előzték meg az Enclosed albumot, amely (általam) igencsak nehezen beskatulyázható lemezként látott napvilágot tavaly.

Ha valaki esetleg nem emlékezne: a Dreamaker gerincét a Dark Moor zenekarból kiugrott muzsikusok alkotják, a frontemberi feladatokat pedig a jó adottságokkal rendelkező Elisa C. Martin látja el.

Nos, ha a Human Device-ról kell „személyleírást" adnom, nem vakaródzom annyira, mint utódja esetében. Az anyag nagyjából-egészéből igényesebb fajtájú, kidolgozott és vérbő power muzsikát tartalmaz, tehát kevésbé kaotikus összképet mutat, mint az Enclosed. Fülbekúszó dallamokban sincs hiány: a dögös Killing például minden igényt kielégít e téren, de a sötét tónusokban játszó, izmos Enemy sem marad el mögötte. A dinamikus, tempós Forever in your Arms, vagy a szintén energikus (echte Impaled Nazarene-es hörgivel támogatott) Welcome to my Hell is kiváló lehetőséget nyújt az élvezkedésre. A szpídesen, szélvészként taroló Crystaline Eyes könnyedén magával ragadhatja az arra fogékony elméket.

A dalok stílusa arra enged következtetni, hogy a tagok – az anyazenekartól való elszakadást követően – eleinte csupán kisebb mértékben, szolidan távolodtak el a Dark Moor világától. (No igen, időbe telik, amíg valakin végképp erőt vesz az elborulás...) A Human Device kellemes hallgatnivaló, ajánlott power hívőknek, valamint azoknak, akik kedvelik a fronthölgyekkel működő csapatokat.