Shock!

szeptember 21.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Crobot: Something Supernatural

crobot_cAmikor a tavalyi év legvégén szembe jöttek velem egy friss csapatról, bizonyos Crobotról valló, jobbára hozsannázó kritikák, kapásból szemet szúrt, hogy igen gyakran hivatkoztak olyan zenekarokra, mint a Clutch vagy épp a The Sword. Aztán amikor láttam, hogy a banda lemezének producere az a Machine volt, aki anno egyik legeslegkedvencebb albumom, a Blast Tyrant hangzásáért felelt, és aki legutóbb is röhögve hozta ki a maximumot a Clutch legénységéből az Earth Rockeren, egyből elkezdett igazából érdekelni a dolog. Nos, a végeredmény talán kevésbé clutchos, mint az előzetesek alapján vártam, de ez bizony a legkevésbé sem gond, hiszen hasonlóan magas színvonalon és hőfokon égve hallhatunk itt groove-orientált, ám markánsan a klasszikus hard rock forrásvidékéről eredeztethető zsíros muzsikát.

Kezdjük azzal, hogy a bandának egy atom énekese van, Brandon Yeagley tényleg nagyon tud bánni a hangjával, de szüksége is van rá, mivel általában azt a rugalmas, hajlításokkal gyakran operáló énekstílust favorizálja, amiről egyszerre ugrik be Chris Cornell, Myles Kennedy és a Black Crowes-os Chris Robinson, de az őseredő persze az ő esetében sem más, mint Robert Plant. Brandon ráadásul sikeresen elkerüli a csapdát, ami a hasonló stílusban daloló pacsirták gyakori veszte: énektémái soha nem válnak teátrálissá, urambocsá ripacskodóvá, még a legdurvább hajlításokkal is mindenkor a jóízlésen innen marad. Chris Bishop gitáros és a Figueroa-fivéreket magában foglaló ritmusszekció pedig vígan teszi a dolgát, olyan felszabadultsággal, hogy ki van csukva, hogy ha valamennyire is kedveled a kicsit retrós, kicsit bluesos, kicsit pszichedelikus és nagyon hard rockos muzsikákat, csalódj bennük.

megjelenés:
2014
kiadó:
Wind-Up
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 8 Szavazat )

A nyitó Legend Of The Spaceborne Killer kapásból az egyik legütősebb dal a korongon, kis érdekesség, hogy valami rettentő módon imádhatják (vagy ők, vagy a kiadó emberei) mivel nem csak a tavaly májusban lemezelőzetes jelleggel kinyomott EP-n, hanem még a szerzői kiadásban, más felállással megjelentett első - vagy épp nulladik? - Crobot-lemezen is ez volt a nyitó tétel. Személyes kedvencem azonban nem ez, hanem a klipesített és rendkívül dinamikus Nowhere To Hide, a herflivel megtámogatott, nem kicsit stoneres The Necromancer és a nyugisan induló, ám szép lassan az album legsúlyosabb riffjeivel támadó La Mana De Lucifer. Meg persze az ultra-feelinges Chupacabra, amitől szinte nekem is kedvem támad kiszívni hegyi kecskék szép piros vérét.

A sok helyütt egyforma zenei megoldások, a hasonszőrű tempó miatt persze a lemez közepére óhatatlanul is lankad a figyelem, de Brandon még a kevésbé fogósra sikerült dalokat (lásd Fly On The Wall, Night Of The Sacrifice) is megmenti bika énekével, számomra az Audioslave-et felidéző Skull Of Geronimo elején pedig a csillagokat is leénekli az apacsok egéről. Dinamikailag sok váltás mondjuk tényleg nincs, a csapatnak (szerencsére) nem erőssége a lírázás, egyedül a rendes lemezanyagot záró Queen Of The Light nevezhető ilyennek (bár ez meg inkább pszichedelikus), de a refrénben már itt sem bírnak nyugton maradni a seggükön. A bonus track pedig egy dal a már említett saját kiadású debütről, és hát a Tap Dancin' On A Tightrope bizony semmivel sem gyengébb társainál, sőt, kifejezetten játékos hangulata miatt abszolút jó szájízzel búcsúzhatunk a lemeztől.

Oké, tudom, semmi eredetit nem tartalmaz a Something Supernatural, talán igazán kiugróan nagy slágerük sincs a tarsolyban, és az is megtippelhetetlen, hogy halálosan komolyan gondolják ezt az egészet, vagy épp csak felugrottak egy viszonylag jól futó szekérre, de nekem bizony ez az anyag éppen elég őszintének, feelingesnek és felszabadultnak hat ahhoz, hogy szeressem hallgatni. Így is teszek.

 

Hozzászólások 

 
+5 #8 shmonsta 2015-01-27 16:40
Váltásban megy most random Clutch albumokkal nálam. Mondhatjuk, hogy sokat bólogatok :D Nem hinném, hogy nálam kikopik majd teljesen valaha is , ahhoz túlságosan összebarátkoztu nk. Pedig amikor megjelent, az első 1-2 hallgatás után még csak a nem rossz kategóriába volt :)
Idézet
 
 
+4 #7 Draveczki-Ury Ádám 2015-01-26 12:23
Idézet - NOLA:
@Andor,
koszonom a választ.
Már pont átlépte a 10 évet, úgyhogy lehetne inkább elobb, mint utóbb... :-)

Alapvetően inkább tizenöt év a Klasszikushockb an a választóvonal, de tény, hogy nagy hiányosság, hogy nem szerepel a lemezről semmi az oldalon.
Idézet
 
 
+3 #6 NOLA 2015-01-26 11:48
@Andor,
koszonom a választ.
Már pont átlépte a 10 évet, úgyhogy lehetne inkább elobb, mint utóbb... :-)
Idézet
 
 
+4 #5 Nagy Andor 2015-01-25 21:26
Idézet - NOLA:
Kicsit OFF kérdés Andorhoz: Blast Tyrant kritikát nem tervezel? A klasszikusokban simán ott lenne a helye... :-)

Ádám is kapacitált már rá, többször is, és az egyetlen oka, hogy mindezidáig elmaradt, hogy úgy gondoltam, még nem elég régi ahhoz, hogy klasszikusként hivatkozhassunk rá. De előbb-utóbb tuti sorra fog kerülni, mert legalább annyira imádom, mint azt a másik lemezt, aminek a címét te is a nevedben hordod.:)

Idézet - Tom:
Ha mar tavalyi megjelenesnel es Clutchnal tartunk, szerintem elegge megerdemelne itt egy kritikát a Lionize tavalyi, Jetpack Soundtrack című abuma.

Őket sajnos nem ismerem, de látom, hogy a Weathermakernél vannak, úgyhogy biztosan nem lehetnek rosszak. Mindjárt meg is fülelem őket.
Idézet
 
 
+3 #4 Tom 2015-01-24 23:16
Ha mar tavalyi megjelenesnel es Clutchnal tartunk, szerintem elegge megerdemelne itt egy kritikát a Lionize tavalyi, Jetpack Soundtrack című abuma. Lehet a korábbi albumaik nem voltak teljesen profilba vagoak, de ez siman hibátlan es itt lenne a helye. Bocs,hogy eltertem a targytol, de kerlek, valaki hallgassa meg.
Idézet
 
 
+3 #3 ntsouth 2015-01-24 21:36
10 pont, nem több, nem kevesebb. :)
Idézet
 
 
+3 #2 NOLA 2015-01-24 14:34
Jó lemez ez.
Annyi a baj, hogy még igy sokadik hallgatás után sem tudok kiugró pillanatokat visszaidézni az albumról, kicsit összemosódik.
Amúgy egészbe véve jól esik hallgatni, még biztos pörgetni fogom egy ideig, aztán meg elfelejtem...
Kicsit OFF kérdés Andorhoz: Blast Tyrant kritikát nem tervezel? A klasszikusokban simán ott lenne a helye... :-)
Idézet
 
 
+3 #1 BSND 2015-01-24 11:52
Ez a banda egész jó, de azért nem annyira, mint amennyire nyomatják mostanában.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.