Shock!

Bevallom, én már kezdtem temetni a Clawfingert. Erre itt jön ez a piszok erős lemez és most kezdhetek mindent visszaszívni. Zak Tell és csapata nem tudom, mitől lett ennyire dühös, de ezen a lemezen aztán kiengedik a fáradt gőzt.

Már a nyitó Two Steps Away meggyőzi a hallgatót, itt nincs lazsálás, őrületes az iram. Gépesített ritmusok, torz gitár a legmodernebb irányból, ez minden nóta alapja. Aki valamennyire is ismeri a Clawfingert, az most dőzsölhet az agypusztító, géppuskairamú szómenésekben, az elsöprő gépezetben.

A lemez valamennyi nótája egységes képet alkot, a kislemezes Out To Get Me slágeresebb, dallamos refrénjével, a Simon Says melankolikus vonalával, az I Close My Eyes szaggatott ritmusával, míg a Don't Look At Me beteg, gépies tempójával hívja fel magára a figyelmet.

Az igazság az, hogy nem tudok jelen pillanatban rosszat mondani rájuk, de nem is ez a cél. Most valahogy úgy érzem minden hibátlan, sőt még a borító is plusz pontot érdemel!