Shock!

április 24.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Cellador: Enter Deception

2004 nyarán alakult, tehát igencsak fiatal bandáról van szó, akik nem közelebb, mint Nebraska kies vidékén ténykednek. A fiúk – tiszteletreméltó módon – azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy európai jellegű speed/power metalt fognak nyomatni. Soha rosszabb választást! A népek közti jó barátság jegyében köreikbe fogadták az orosz származású Valentin Rakhmanovot: ugyan pöngesse már náluk a basszust, ha épp ráér. Az ötösfogat végül nekifogott egy trappokkal, gityóvirgákkal és eszementül száguldozó tempókkal teli album összetákolásának.

megjelenés:
2006
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
6,9 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

A hangzáson áttűnik némi amatőr jelleg, de ettől még teljesen élvezhető az anyag. A nóták fénysebessége időnként már-már a Dragonforce nyaktörő rekordkísérleteivel vetekszik. Michael Gremio sajnos nem a legképzettebb metaltorok, akit valaha is hallottam, lehetne több kraft a hangjában és kevesebbet kellene erőltetnie a magasba szökő áriázást és sikoltozást, de még így is tűrhető. Belefér a levesbe – ha a bandát a helyén kezeljük. A kíméletlen és folytonos tekerés persze hamar uncsivá és egysíkúvá válik, ha nem társulnak hozzá dögös, fülbekúszó melódiák. Ebből sajnos nincs túlkínálat az albumon – noha az egyes dalok önmagukban nagyon is hallgathatók és teljes értékűek. A nagyjából egy kaptafára készülő darabok között jól eltaláltnak hallik a dögös, húrbűvészkedéssel dugig rakott Never Again, de a Forever Unbound vagy a Seen Through Time sem gyenge. Az album utolsó tételéül szolgáló No Chances Lost nótát pedig bátran ajánlom minden kezdőnek meghallgatásra. Nem tehetek róla, de a folyamatos dobos bevadulásaik miatt folyvást a fentebb említett Dragonforce-t juttatják eszembe. A szint persze nem azonos, de a hasonlatosság attól még értékelendő...

Bemutatkozó anyagként mindenképp ígéretes, amit a Cellador nyújt. Súlyos gyorshajtási kényszerben szenvednek ugyan, de az irány, amit kitűztek maguk elé, helyénvalónak tűnik. Michaelnek sok-sok énekleckét kell még vennie, hogy korrektül felnőjön a feladathoz, de bőven van ideje a fejlődésre. Lelkesek, ügyesek, megvan bennük a tehetség, ami reményekre jogosíthatja ezt a legénységet. Csak így tovább!

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.