Shock!

január 17.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Cavalera Conspiracy: Psychosis

cavaleraconspiracy_cCsak olvasom egymás után mindenfelé a lelkendezőbbnél lelkendezőbb, elragadtatottabbnál elragadtatottabb, kilences-tízes külföldi értékeléseket az új Cavalera Conspiracy-lemezről, és már esküszöm, az is megfordult a fejemben, hogy én valami mást pörgetek, mint a többiek. Egyszerűen nem létezik ugyanis, hogy ennyire másképp halljak, mint egyes kinti és hazai ítészek, akik közül többen is az Arise meg a Chaos A.D. óta született legjobb Max-és-vagy-Sepultura-műként fogadták a Psychosist. Ehhez képest ez az anyag szerintem összességében nagyjából megint ugyanarra szolgáltat példát, mint az idősebb Cavalera gyakorlatilag összes albuma az utóbbi időszakban: hogy büntetlenül egyszerűen nem lehet tíz nagylemezt kiadni tíz év leforgása alatt, hiába történt mindez három különböző bandanév alatt.

Ha azt vizsgáljuk, helyükön vannak-e a stíluselemek a negyedik Cavalera Conspiracy-albumon, a válasz természetesen igen. Jellegzetes Max-féle thrash/groove-cucc ez a lemez, annak is az a változata, amit főhősünk Marc Rizzóval gyárt nagyipari mennyiségben nagyjából a Soulfly Dark Ages albuma óta. A hangsúlyok, nüanszok itt-ott kicsit talán eltérnek (a néhol death metalt, grindcore-t emlegető promórizsák meg aztán főleg), de a lényeg gyakorlatilag ugyanaz az akkori paradigmaváltás óta, ezen nincs is értelme vitázni. Sietek megjegyezni: ez az irány eleinte nekem is a szívem csücske volt, mert némi dzsungeles-numetalos kitérő után az idősebbik Cavalera végre visszatalált ahhoz a vonalhoz, amiben a legjobb. Csak aztán ugye beindult az a fránya, egészségtelen és erőltetett túltermelés, ami egy ideig akár még működhet is, hosszabb távon azonban egyszerűen nem lehet jól kijönni belőle – Maxnek sem sikerült. És nem kell visszamenni az Arise-ig ahhoz, hogy problémásnak minősítse az ember, amit művel, mivel a Soulfly 2005 és 2010 közötti időszakára a mai napig igazi fénykorként emlékszem vissza. Babylon, Carved Inside, Innerspirit, Unleash, Fall Of The Sycophants, Rise Of The Fallen, Kingdom és társaik – ezek a nóták nálam ott vannak a régi Sepu-cuccok tőszomszédságában, pedig azokon nőttem fel. Na, hát ezekhez képest teljesen egyértelmű a visszaesés az Omen utáni albumokon.

,megjelenés:
2017
kiadó:
Napalm
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 50 Szavazat )

Ja, hogy ez nem a Soulfly, hanem a Cavalera Conspiracy? Igen, tényleg más a nevük, de tegyük a szívünkre a kezünket, jelen projekt sosem tért el igazán a fő csapásiránytól, hiszen eleve ugyanúgy Max és Marc keze nyomát viseli magán, mint a másik. Viszont azzal szemben sosem volt felső kategóriás eresztés. Szó se róla, akadt néhány nagy villanás a dupla C-s márkanév alatt is, de összességében egyik eddigi albumot sem érzem nélkülözhetetlennek a boldog földi léthez. Szóval kis túlzással akár azt is mondhatom, hogy az utolsó három, a korábbiaknál már gyengébb formát mutató Soulfly-lemez, illetve a négy Cavalera Conspiracy-anyag számainak többsége majdhogynem szabadon felcserélhető egymással.

Persze ha valakinek nincs más igénye azon túlmenően, hogy zúzzanak a jellegzetes riffek, Max pedig üvöltsön rájuk mára kissé megkopott hangján, annak bejöhet az új mű is. Igort szándékosan nem említettem eddig, ő ugyanis hiába talált vissza a tesóhoz, igazából nem mutat túl sok extrát ezeken az albumokon. Megbízhatóan hozza a kötelező figurákat, de sokkal kevésbé ízes és markáns a dobolása, mint a '90-es évek klasszikus lemezein vagy akár az utolsó vele készült Sepu-anyagokon. A mostani dalok többségétől pedig sajnos ugyanúgy nem mentem a falnak, mint ahogyan Max és Marc utóbbi x számú lemezétől sem. Igen, első blikkre akár még olyannak is tűnhetnek ezek a nóták, mintha. De mégsem olyanok. Az ismerkedés kezdeti fázisában elég rendesen ki is akadtam a lemeztől, aztán miután anyánk győzködött, hogy azért annyira nem szar, mint mondom, végül nekiduráltam magam, és elég sokszor végigpörgettem az utóbbi napokban. Elismerem, Szilvinek végső soron igaza volt: a Savages-hez vagy az Archangelhez képest valóban erősebb dalokat rejt a Psychosis, sőt, a legutóbbi CC-nél, a Pandemoniumnál is jobb. De hogy 1991 meg 1993 óta a legmasszívabb Cavalera-cucc lenne, mint ahogyan több oldalon is írják? Komolyan, legalább kicsit törekedjünk már valami minimális objektivitásra, vagy legalább annak a látszatára... Még akkor is, ha a zene alapvetően egyéni ízlés kérdése, és amúgy simán el tudom fogadni, ha valakinek más tetszik, mint nekem.

Jó dalok természetesen mindig akadnak az összecsapottabb Max & Co.-anyagokon is, szerencsére most sincs ez másképp. A csúcspont nálam ezúttal egyértelműen a Spectral War, egy kimértebb, gonoszul őrlő, ám roppant fogós súlyosság fasza szólóval, ahol végre Igor is olyan bika módon dolgozza meg a tamokat, mint annak idején megszoktuk tőle. Hangulatos a finomabb, elszállósabb címadó instrumentális is, de hát ilyenekben mindig is jó volt Max és Marc. A Godflesh-agytröszt Justin Broadrickkel megerősített, mechanikusan kalapáló Hellfire-t meg azért érdemes megemlíteni, mert hideg-rideg, barátságtalan indusztriális zajaival legalább egy kicsit más megközelítést hoz, mint a többi szám. Kár, hogy dalként ez sem valami különleges... Ugyanezt tudnám elmondani a Judas Pariah-ról is, amely érdekes teljesen elvetemült, vadállati brutalitásával, de a második rész tufa betonozása sokkal ütősebb a kezdés csapkodós deathrash-őrjöngésénél, szóval szintén nem fogunk rá évek múlva klasszikus darabként emlékezni. A menetrendszerű zúzdák közül a nyitó kettős eléggé rendben van az Insane-nel meg a Terror Tacticsszel, mint ahogy a záró Excruciating is, csak ezt meg baromira elhúzzák az atmo-instru zárással. Máshol is akadnak jó riffek, ütős témák, de a többi dal inkább csak amolyan átlagos Max-dara. Szó se róla, meg lehet őket hallgatni, csak éppen minek? Tucatjával akadnak náluk izmosabb szerzemények a régebbi albumokon... Viszont legalább nem esnek túlzásba a 41 perces játékidővel.

Mint említettem, eleinte kifejezetten ellenszenvesnek, rettenetesen fantáziátlannak és unalmasnak találtam a lemezt, de az alaposabb ismerkedés hatására rájöttem, hogy ennyire azért nem vészes a helyzet. Szóval mára valószínűleg alapból is előítéletes lettem az újabb és újabb Soulfly- meg Cavalera Conspiracy-cuccokkal szemben, ennek viszont oka van, így nem kérek bocsánatot miatta. Annak fényében pedig, hogy elvileg még 2018 közepéig kapunk egy új Soulfly-albumot is, tényleg csak csóválni tudom a fejemet az eszetlen rohamtempón. Komolyan, kinek jó ez? Tudom, hogy manapság még a régi nagyoknak is kell a friss kiadvány a turnézáshoz, de egyszerűen nem hiszem el, hogy Max ezzel a múlttal meg repertoárral ne tudna koncertezni ritkásabb lemezgyártás mellett is. Vagy a Cavalera családban tényleg ennyire nem látja senki a különbséget az igazi meg a fénymásolat, illetve a fénymásolat fénymásolata között? Száz szónak is egy a vége, a közönség bizonyosan jobban járna négyévente egy valóban odabaszós anyaggal, mint minden évben egy efféle „oké, hát végül is meg lehet szokni, szódával elmegy" kategóriájúval. Hogy mást ne mondjak, a nyilatkozatokban hol gőgösen, hol gúnyosan lesajnált egykori zenésztársak aktuális műve például röhögve kettéhugyozza ezt az albumot. De ugyanígy a Killer Be Killed is, az egyetlen 2010 után született Cavalera-mű, amit igazán erősnek tartok. Viszont triviális a magyarázat, miért pont az tetszik egyedüliként a frissebb termésből, hiszen ott Max csupán egy volt a készítők közül, nem mindent eldöntő, teljhatalmú éceszgéber, Rizzo pedig eleve részt sem vett a projektben.

Lehet, hogy adhatnék hetest a Psychosisra, de a fentiek miatt nem akarok, sőt, nem is tudok már jóindulatú lenni a főhőssel szemben, pedig tényleg kölyökkorom óta hallgatom a zenéjét. A kevesebb néha tényleg több lenne.

 

Hozzászólások 

 
-4 #26 miso 2017-12-16 05:53
Idézet - Habbal:
Idézet - ROBROCK:
Az utolsó Sepulturát viszont lehet 5-10 év múlva a klasszikus albumaikkal fogjuk egyenértékűnek tekinteni!


Nálam már most az :) Jelenleg a kedvenc Sepultura albumom, bár nehéz őket sorba rakni, talán így:


Én meg végighallgatni is alig bírtam......szörnyen kínlódtam alatta, mint ahogy az Against és Nation óta kb az összes Greenes albumon....nálam ők sincsenek már sehol sem a korábbi Igazi Sepu albumokhoz képest.
Idézet
 
 
-8 #25 ravtom76 2017-12-13 13:35
Nagyon rossz lemez.3 pontnál többet biztos nemér.
Idézet
 
 
+9 #24 Lantis 74 2017-12-12 20:16
#23 Final Command

Abszolút egyet értek, a sokadik hallgatásra felfedezhető hogy, a szétválás előtti Sepultra minden korszakából van ebbe az anyagba. Szerintem Max legjobban összerakott anyaga a Sepultura utáni munkásságából. Minél többet hallgatom annál jobban tettszik.
Idézet
 
 
+9 #23 Final Command 2017-12-12 13:41
Idézet - iLane:
Ha most 20 év kómából ébrednék és valaki azt mondaná ez az új Sepultura lemez simán elhinném. :)
Nekem totál kimaradt a teljes Soulfly és Cavalerat se hallgattam a Blunt Force Trauma óta, de ez a lemez teljesen bejön. A régi Sepu különböző korszakai köszönnek vissza, a Judas Pariah pl. egészen a Morbid Visions / Bestial korszakig megy vissza. Szerintem változatos cucc lett, kicsit suttyó mint Max általában, de van karaktere az egésznek és jól is szól. Sokkal jobb, mint 6/10...


Teljesen egyetértek, nagyon jól esik hallgatni, baromi jó kis lemez, tele van olyan kis finom fifikás megoldásokkal amit én mostanában nagyon hiányolok a lemezekről.
Idézet
 
 
+6 #22 Habbal 2017-12-12 12:56
Idézet - ROBROCK:
Az utolsó Sepulturát viszont lehet 5-10 év múlva a klasszikus albumaikkal fogjuk egyenértékűnek tekinteni!


Nálam már most az :) Jelenleg a kedvenc Sepultura albumom, bár nehéz őket sorba rakni, talán így:

1. Machine Messiah
2. Arise / Beneath
3. A-lex
4. Chaos A.D.
5. Schizophrenia
Idézet
 
 
+7 #21 iLane 2017-12-12 11:54
Ha most 20 év kómából ébrednék és valaki azt mondaná ez az új Sepultura lemez simán elhinném. :)
Nekem totál kimaradt a teljes Soulfly és Cavalerat se hallgattam a Blunt Force Trauma óta, de ez a lemez teljesen bejön. A régi Sepu különböző korszakai köszönnek vissza, a Judas Pariah pl. egészen a Morbid Visions / Bestial korszakig megy vissza. Szerintem változatos cucc lett, kicsit suttyó mint Max általában, de van karaktere az egésznek és jól is szól. Sokkal jobb, mint 6/10...
Idézet
 
 
+6 #20 ROBROCK 2017-12-12 09:32
Egyáltalán nem rossz ez a lemez. Ha még foglalkoznak vele pár hónapig, urambocsá egy évig, akár nagyon-nagyon jó is lehetett volna..

De nem így tettek, és ez nagyon idegesítő....
Fiatalabb koromban nem értettem, hogy a kilencvenes évektől kezdve miért van annyi év szünet egy-egy Slayer album között, pont Max prezentálja, miért is van, illetve lenne szükség erre...

Az utolsó Sepulturát viszont lehet 5-10 év múlva a klasszikus albumaikkal fogjuk egyenértékűnek tekinteni!
Idézet
 
 
+8 #19 blackmagic 2017-12-11 08:56
Idézet - Szűcs István:
A leírtaknál szerintem jóval jobb ez az album, mert a Sepultura Beneath the remains és Arise korszakának legüdítőbb pillanatait sűríti egybe a lemez. Semmiképpen sem lépett előre vele a Cavalera Conspiracy, viszont erőteljesen felidézi múltjának legszebb thrash hagyományait. Jómagam dalokat hallok, s nem tömbszerű, sablonos, egymásra dobált, összetákolt riffeket (a Soulfly - Savages albumánál teljesen ezt éreztem), még ha azok nem egyéniek a régmúlt fényében. Abszolút van erő a dalokban, nem lehet kitérni a dalok elől, mivel zabolátlanul haladnak át a hallójáraton. Nyers és valódi tüskés dalcsokor, ami hallgattatja magát, egy megtestesült dühgépezet.


Pont ezeket éreztem mikor hallgattam.Nálam 8/10.
Idézet
 
 
+6 #18 325xi 2017-12-11 07:27
Néhány előttem „szólóhoz” csatlakozva, én sem hallom rossznak ezt a lemezt. Hozzá kell tegyem, sosem voltam Max fan, így a Sepu utáni cuccaiból még csak két Soulfly-t vettem meg, és ezt most. Így szinte szűz füllel hallgatva, ez egy remek kis thrash lemez. Persze, nyilvánvalóan nem világmegváltó, de attól még ez számomra egy abszolút élvezhető anyag lett, és én egyetlen nagy öregtől sem várom már a világmegváltást , csak kellemes hallgatni valókat, Max-ék is megtették már a magukét 20-25 éve. És ha már a világmegváltásr ól van szó, nekem a 40+ évem alatt egyszer sem sikerült semmiben...
Idézet
 
 
+8 #17 queensryche999 2017-12-10 17:53
Bár nincs középpontban nálam Max Sepu utáni munkássága - sőt, maga a Sepu sem volt akkora hatás, mint egynémely pályatársa (bár a Chaos A.D. kazimat rongyosra :)) -, én erre a lemezre azért pozitívabban reagáltam Adámnál. Amellett, hogy egyetértek a kritika tulajdonképpen minden elemével - még a kedvenc Soulfly-korszakunk is ugyanaz; Dark Ages-Omen -, én pl. rosszabbra számítottam az utóbbi 3-4 év alapján. Biztonsági játéknak biztonsági, ezt aláírom. Tetszenek a riffek, tetszenek azok a Max-esen baljóslatú hangulatok, amiket a zene megteremt. Volt már ennél sokkal rosszabb Max-lemez.
Idézet
 
 
+11 #16 Draveczki-Ury Ádám 2017-12-10 07:08
Idézet - Kovi:
Szerkesztőktől kérdezem, hogy miért lett így? Népharag volt belőle? :D

Sosem távolítanánk el valamit azért, mert népharag van belőle. Másról volt szó: menet közben kiderült, hogy a szerző, aki írta, többszörösen is megvezetett bennünket, és végül - nem kis tépelődés után - úgy döntöttünk, hogy az összes írását inaktiváljuk. Nem tudom, ez volt-e a jó döntés, de így legalább nyoma sincs az oldalon. Ennél bővebben nem mennék bele, elég kellemetlen sztori, de hálistennek rég volt, elmúlt.
Idézet
 
 
+5 #15 Kovi 2017-12-09 23:34
Idézet - James Smith:
@miso


Hozzászólásod első részével egyetértek.

Derrick Greent meg nem szabad Max utódjaként emlegetni. Ő egy teljesen más karakter. Egy sokkal jobb hangi adottságokkal megáldott énekes. Az utolsó pár Sepultura album hihetetlen igényes, folyamatosan megújuló, érdekes zenét tartalmaz ami nem fullad unalomba. Például a legutóbbi Machine Messiah hibátlan. Nem véletlenül kapott magas értékeléseket.

Erről az albumról meg azt gondolom, hogy milliószor jobb mint az előző Pandemonium aminek a kritikáját valami miatt nem találom az oldalon. (Emlékszem, hogy volt.) Na az egy címéhez méltó, össze-vissza, értékelhetetlen katyvasz ami még hitványul is szól.

Na akkor nem csak nekem tűnt fel, hogy eltávolították. Már azt hittem egy idő után, hogy rosszul emlékeztem.
Szerkesztőktől kérdezem, hogy miért lett így? Népharag volt belőle? :D
Idézet
 
 
+10 #14 James Smith 2017-12-09 18:26
@miso


Hozzászólásod első részével egyetértek.

Derrick Greent meg nem szabad Max utódjaként emlegetni. Ő egy teljesen más karakter. Egy sokkal jobb hangi adottságokkal megáldott énekes. Az utolsó pár Sepultura album hihetetlen igényes, folyamatosan megújuló, érdekes zenét tartalmaz ami nem fullad unalomba. Például a legutóbbi Machine Messiah hibátlan. Nem véletlenül kapott magas értékeléseket.

Erről az albumról meg azt gondolom, hogy milliószor jobb mint az előző Pandemonium aminek a kritikáját valami miatt nem találom az oldalon. (Emlékszem, hogy volt.) Na az egy címéhez méltó, össze-vissza, értékelhetetlen katyvasz ami még hitványul is szól.
Idézet
 
 
+1 #13 miso 2017-12-09 17:42
Sajnos ezek az arcok együtt tudtak csak igazán jók lenni, semelyik szétválás után kiadott album sem közelíti meg a Beneath, Arise, Chaos féle csúcsminőséget.
Voltak itt-ott jobb albumok, jobb dalok, de egyik oldal sem teljesített egyenletesen. Sokat van Max fikázva, tényleg nem az eszéről híres, de én pl a 20 éve nem hallottam értelmes Sepu albumot, Green meg egyenesen vicces nekem Max utódjaként. Az utolsó 3-4 albumukat egyszer is szenvedés volt meghallgatni nekem.
A Cavalera oldal meg tényleg a tömegtermelésbe n vész el teljesen, az utolsó 3-4 lemezből lehetne kettő igazán jó, töltelékek nélkül.

Ha igazán jó Sepu féle zenét akarok akkor előveszem a klasszikus albumaikat, abban felülmúlhatatla nok voltak.
Idézet
 
 
+3 #12 Tulus 2017-12-09 16:21
Most már tényleg ideje lenne Maxnek egy kb. 10 éves szünetet tartani.
Idézet
 
 
+7 #11 Habbal 2017-12-09 14:26
Jajj de jó volt olvasni ezt a kritikát. Én sem értettem, egyes oldalakon hogy nevezhették tökéletes lemeznek, az igazi Sepultura-nak.
A gyanúm, hogy Gloria van az ipari termelés hátterében.
Vicces, hogy minap vitatkoztam egy Cavalera fanboy-jal, aki azt állította hogy minden Sepultura szám úgyanúgy hangzik mióta Max elment, meg egy Meshuggah rip off az egész :DDD
Machine Messiah oda-vissza lemossa a Psychosist számomra, pedig tényleg próbáltam szeretni ezt a lemezt!
Idézet
 
 
+7 #10 ez 2017-12-09 12:51
Nekem inkább szimpatikus alapanyagokból összedobált, üres fércmunkának tűnik. Az utolsó Sepultura tényleg köröket ver rá kreativitásból és izgalomból.
Idézet
 
 
+3 #9 19EmpEroR75 2017-12-09 11:35
A 20-30 éves zenei múlttal rendelkező előadók, zenekarok esetében (főleg, ha az ember végigköveti az életművet, nemcsak 1-1 albumot pörget végig), általában már nem (vagy csak nagyon ritkán) tudnak meglepni. Ez általában rendben is van. Hányszor várhatjuk el egy előadótól, hogy megváltsa a világot?
A probléma nálam nem itt kezdődik, hanem ott, amit Ádám tökéletesen megfogalmazott a cikk elején ("büntetlenül egyszerűen nem lehet tíz nagylemezt kiadni tíz év leforgása alatt"). 2008, a CC beindulását követően 2 év telt el Cavalera album nélkül. 2009 és 2016. 2014-ben 2 albummal is jelentkezett (oké, az egyik egy szupergroup volt, nekem is bejött).
Vagyis nem az a probléma, hogy önismétlés, sablonok, hanem hogy 1 lemezre elég erős téma nem gyűlik össze a folyamatos lemezkiadás miatt. Ehhez persze hozzájárul Max (igencsak fájó) fokozatos mentális leépülése is, ami egyenes arányban van a lemezeinek leépülésével is.
A Psychosis kétségtelenül jobban betalált nálam is, mint az utolsó 2 Soulfly, és a CC nekem ezerszer inkább hallgathatóbb, mint a Soulfy, de ezek miatt, amiket leírtam, nekem ez már édeskevés.
Igen, helyenként érzem az Arise, a Chaos A.D. esetleg a Beneath egyes pillanatait (inkább csak érzésben, mert a témák erőssége szerintem messze elmarad azoktól), de ez kevés, ha a lemez egészét nézzük.
Idézet
 
 
+12 #8 Szűcs István 2017-12-09 10:59
A leírtaknál szerintem jóval jobb ez az album, mert a Sepultura Beneath the remains és Arise korszakának legüdítőbb pillanatait sűríti egybe a lemez. Semmiképpen sem lépett előre vele a Cavalera Conspiracy, viszont erőteljesen felidézi múltjának legszebb thrash hagyományait. Jómagam dalokat hallok, s nem tömbszerű, sablonos, egymásra dobált, összetákolt riffeket (a Soulfly - Savages albumánál teljesen ezt éreztem), még ha azok nem egyéniek a régmúlt fényében. Abszolút van erő a dalokban, nem lehet kitérni a dalok elől, mivel zabolátlanul haladnak át a hallójáraton. Nyers és valódi tüskés dalcsokor, ami hallgattatja magát, egy megtestesült dühgépezet.
Idézet
 
 
+14 #7 entropy 2017-12-09 10:52
Egyetértek a kritika Max lemezgyártási tempóját bíráló passzusaival, magam ennek fényében mindenféle elvárás nélkül közelítettem ehhez a lemezhez, mert se az előző CC, se az előző Soulfly nem nyűgözött le (finoman szólva). A Psychosis viszont valamiért bent ragadt a lejátszóban. Szerintem ezúttal Max megfelelően lőtte be, amikor a korai Sepu és a Nailbomb vegyületének nevezte az albumot. Azokhoz hasonlítgatni nem szeretném, a dalszerkezetek és a hangulat azonban számomra a régi időket idézi.

Tömegtermelés ide vagy oda, Max és Rizzó azért valahogy -- jobb pillanataikban -- képesek úgy megfűszerezni, megbolondítani egyszerű thrash muzsikájukat, hogy valamiért hallgattatja magát. Úgy gondolom persze, hogy nem mérhető a Sepultura idei -- túlzás nélkül -- mestermunkájáho z, de az utóbbi évek Max-művek anyagaihoz képest ezt még mindig a jobbak közé sorolom.
Idézet
 
 
+6 #6 MATEo9 2017-12-09 10:49
Miután kijön az album mindig vicces visszaolvasni a szerzők marketing dumáikat :-)
"Headbangers Indiának. „Nem is tudom… tele van élettel. Nagyon gyors a lemez, de nagyon alaposan összeraktuk, rengeteg időt fordítottunk minden riffre, minden részre. Nem arról volt szó, hogy csak forogjon a felvétel, hanem mindig visszatértünk az egyes részekhez, és jobbá tettük őket. Kilenc dalunk van, egy instrumentális, pont a címadó, ami szintén nagyszerű. Kicsit progrockos… A többi pedig színtiszta metal. Kicsit olyan, mintha a Beneath The Remainset kevernéd a Nailbombbal meg a Full Of Hell-lel.”

Döntse el mindenki maga, hogy valóban ilyen lett-e.
Idézet
 
 
+3 #5 Chris92 2017-12-09 09:32
Szóval ebből is csak egy újabb tucatdarálás lett? Vajon miért nem vagyok meglepve?
Idézet
 
 
+4 #4 Michael Cup 2017-12-09 09:19
Szarrakás
Idézet
 
 
+11 #3 Codename333 2017-12-09 09:05
Hát tényleg jó lenne ha már kicsit lassítana....ez a lemez egyszerűen unalmas.....Sok esetben az volt az érzésem h már hallottam ezt a lemezt csak más címmel....kiszámítható Cavalera termék.Ez így már kevés ma.....Pláne h rengeteg izgalmas és tehetséges banda van mellettük is.Az omen valóban tök jó volt amikor kijött nálam napirenden is voltan sokáig de azóta csak keresem ezt az embert de nem találom....max totál elveszett már a saját riffjei között.Nem lett bántóan rossz ez a lemez de képtelenség élvezni....
Idézet
 
 
+11 #2 Lantis 74 2017-12-09 08:33
Nekem összességében tettszik az album. A régi Beneath-Arise szintet nem üti meg, de azért tetszik a Hellfire-t leszámítva. Aki szereti ezt a durva néhol darálós metált, annak nagy valószínűséggel befog jönni. az anyag.
Ez lemez nálam 10/7 pontot ér.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.