Shock!

május 23.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Bring Me The Horizon: amo

bringmethehorizon_cTudom, biztos idióta vagyok, de számomra csak az utóbbi két lemezzel vált hallgathatóvá a Bring Me The Horizon. A Sempiternal és a That's The Spirit persze egymástól is eléggé eltért, a korai deathcore-dolgaikhoz képest meg aztán tényleg olyanok, mintha egy teljesen másik banda készítette volna őket. Viszont a csapat zenei irányítását átvett Jordan Fish billentyűs/sampleresnek köszönhetően megtanultak dalokat írni. Lehet vitázni róla, hogy milyen alstílusba tartozik ez a muzsika, sőt, arról is, hogy egyáltalán rock-e még, amit Oli Sykesék manapság játszanak, azon viszont nem, hogy dalszerzési szempontból még csak egy mondatban sem lehet emlegetni a régi BMTH-t ezzel a mostanival.

Mivel a bandának minden szempontból bejött az amúgy tényleg egészen brutálisan durva váltás, nem nagyon lehetett kérdéses, hogy az amóval (így, kis a-val) sem térnek majd vissza a nagy breakdownokhoz meg a torokszaggató üvöltésekhez. Pláne, hogy a friss nyilatkozatok fényében ma már ők is elég kritikusan szemlélik a korai dolgaikat, és egyáltalán nem bánják, ha a korai éra hívei gyűlölködve kívánják a csapat tagjainak halálát a mostani zenéjük miatt. A vastag bőr a jövőben is jó szolgálatot tesz majd a srácoknak, ez az új album ugyanis még az előző kettőnél is radikálisabban ugrál a maga mezsgyéjén, néha olyan momentumokkal, amelyek hallatán még annak is fejtetőig szaladhat a szemöldöke, akinek amúgy bejött az előző két lemez. Még annak ismeretében is, hogy a zenekar bevallottan tesz a határokra és a megkötésekre.

megjelenés:
2019
kiadó:
RCA / Sony
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 32 Szavazat )

Az amo az inkább csak intróként funkcionáló, amúgy nettó pop I Apologise If You Feel Something után egy faszán megfogalmazott modern rocknótával indul. Ez a Mantra, ami még nem okoz különösebb meglepetéseket: nyilván baromi messze áll a deathcore-tól, de így is van egy dögös húzása, és ragad a refrénje is. Utána azonban megérkezik a kanadai popénekesnő, Grimes vendégeskedésével ékesített Nihilist Blues, amely az egész anyag egyik legradikálisabb lépése. A szám konkrétan száz százalékos diszkópopként startol, aztán ahogy fokozatosan halad előre, valami olyasmi kerekedik belőle, amit akár dance-rocknak is nevezhetünk. Nem állítom, hogy ez az irány a szívem csücske lenne – ezt a gurgulázós énekeffektet konkrétan betiltanám, annyira utáltam már Chernél is húsz évvel ezelőtt –, a maga módján mégis érdekesen oldották meg a dolgot, határozottan van benne ráció. Hasonlóan bizarr és merész kísérlet a Why You Gotta Kick Me When I'm Down?, amely szintén egy ízig-vérig mai klubslágerre hajaz elektro/hip-hopba átcsúszó indításával. A gitár csak a dallamos refrénnél úszik be, és láss csodát, egyből sajátos fazont is ad a vállalkozásnak, működik a dolog... A vele egybecsúszó Fresh Bruises ezek után már szinte természetesen hat, bár a vocoderes női ének sajnos itt sem az esetem.

Persze akadnak azért kevésbé radikális darabok is az albumon. Az In The Dark például megint modern rádiópoposan indul, majd aztán inkább amolyan 21. századi elektromos nyugirockká fejlődik, rejlik benne egy kis alter-érzés is, de azért nem sok, és szépen beleépítik a torzgitárt is. Az Incubus sokmillió lemezt adott el annak idején ettől nem túl távoli stílusú nótákkal Amerikában. Brandon Boydék képe amúgy a Medicine-nél is felrémlik a hallgató lelki szemei előtt, bár e szolidan elektromos lüktetésű, szintén roppant okosan meghangszerelt modern pop/rock-darab a refrénben legalább ennyire idézi a Linkin Parkot is a chesteres dallamok miatt. A Mother Tongue meg ívét és irányultságát tekintve akár a legutóbbi Linkin-lemezen is elfért volna, csak sokkal pozitívabb a kisugárzása, és erősebb is az ottani dalok többségénél. De a filmzenés hatású, finoman érzékeny I Don't Know What To Say zárás is üt.

Amennyiben zúzós pillanatokra vágynál, alapvetően rossz helyen keresgélsz, de azért persze akadnak erőteljesebb témák az amón a nyitás mellett is. Ezek közül szerintem egyértelműen a Wonderful Life a legjobb, amely azonban még Dani Filth (!) vendégszereplése ellenére sem black-vagy-akármilyen metal, hanem ismét csak egy remekül elkapott rocksláger olyan monumentális, agyba rögzülő arénarefrénnel meg briliánsan felépített hangszereléssel (a fúvós hatású effektek a végén mennyire jók már!), hogy nem tudok rá nemet mondani. A legmasszásabban radírozó riffet pedig a Sugar Honey Ice & Tea-ben sütik el, bár aztán itt is befigyelnek hip-hopos meg elektromos hatások, és garantálom, hogy a vernyákolós refrénnel is sokakat meg lehetne kínozni, akik annak idején két pofára zabálták a Bring Me The Horizon korai zsengéit. A banda persze nem árul zsákbamacskát, hiszen a rapper Rahzellel megerősített Heavy Metalban konkrétan üzennek is a fanyalgóknak („I'm afraid you don't love me anymore / 'cause a kid on the 'gram in a Black Dahlia tank / Says it ain't heavy metal / And that's alright"). A hip-hopos betétek és ritmusok mellett amúgy ez is egy kimondottan harapós, izgalmas megszólalású téma, szintén az album erősségei közé tartozik.

Mit is mondhatnék? Nekem sem jön be egyformán minden dal a lemezről, viszont süketnek kell lenni ahhoz, hogy az ember ne hallja: ezeket is rendkívül aprólékosan, avatott kézzel rakták össze. Azt pedig baromira díjazom, amikor valaki egy ennyire konzervatív, sokszor begyepesedett módon gondolkodó színtéren deklaráltan magasról leszarja a stílushatárokat, és mer olyan elemeket beépíteni a zenéjébe, amelyekről már jóelőre is pontosan tudja, hogy sokan legszívesebben lemészárolnák majd miattuk. A Bring Me The Horizon ráadásul mindezt nem öncélúan trollkodva, hanem organikusan teszi, az amo minden szempontból halálosan professzionális, rengeteg munkát rejtő produkció. Én tehát továbbra is velük tartok, és ha érzed magadban a szükséges nyitottságot, neked is azt ajánlom, hogy adj egy esélyt a zenekarnak. De közben mindvégig tartsd szemmel, amit ők is mondanak: „No, this ain't heavy metal!"

 

Hozzászólások 

 
#19 Gazdag Illés 2019-03-24 12:55
Érződik az egészen, hogy ők akarnak beállni a Linkin Park helyére.
Idézet
 
 
#18 Codename333 2019-03-16 12:22
Idézet - Igor Igorovics:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Igor Igorovics:
Gondolok itt arra, hogy most is begyepesedett szintérről ír, amit visszautasítok, ugyanis az a fajta "gyöpös" gondolkodás, amiről Ádám már nem egy cikkjében írt, már réges-régen a múlté. Persze van pár ilyen arc, de az ő számuk, arányuk elhanyagolható.

Ugyan nem reprezentatív egyetlen facebookos kommentszekció sem, de ha beleolvasol mondjuk a legnagyobbik magyar rocktémájú magazinéba random akárhol, nekem nem feltétlenül ez jön le, hanem pont az ellenkezője. És hogy ne csak mások felé mutogassak, érdemes nálunk is elolvasni, mi ment korábban nemhogy a Facebookon, de az oldalon is egy-egy Depeche Mode-koncertbeszámol ó vagy mondjuk az Adele-kritika alatt. De őszintén kívánom, hogy neked legyen igazad, és ne nekem.

Amúgy a fórumokkal szerintem az a baj, hogy van pár hangos megmondóember, és az a pár arc telefröcsögi a fórumokat a baromságaival és úgy tűnik, mintha az ő véleményük lenne a többség. Másrészt az sem mindegy, hogy az ember hol keres nyitott arcokat. Nyilván más az eredmény mondjuk egy Samael, Ulver koncerten és más egy Ossian, Pokolgép koncerten. :)


Minimálisan igazad van de javarészt még mindig Ádám álláspontja érvényesül szerintem IS. Valóban több a nyitott ember ahogy haladunk a korral de még mindig elképesztő fröcsögés,köpkö dés és eszetlen"vasvillás hadonászás" követ minden kicsit is vagy éppen merészebbet kanyarodó banda esetében.De am elég ha elolvasod a David Duchovny koncert beszámolójukat ahol komment szenkcióban kéri számon valaki a celebeket UGYAN JÖTTEK E VALAMI IGAZI ANDERGRAND KONCERTRE....félelmetes mekkora a sötétség még mindig sok helyen....és ez szomorú...ÉS amúgy ez még mindig nem csak pár ember sajnos
Idézet
 
 
#17 Igor Igorovics 2019-03-13 19:49
Idézet - Gál József kutyája:
Idézet - Igor Igorovics:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Igor Igorovics:
Gondolok itt arra, hogy most is begyepesedett szintérről ír, amit visszautasítok, ugyanis az a fajta "gyöpös" gondolkodás, amiről Ádám már nem egy cikkjében írt, már réges-régen a múlté. Persze van pár ilyen arc, de az ő számuk, arányuk elhanyagolható.

Ugyan nem reprezentatív egyetlen facebookos kommentszekció sem, de ha beleolvasol mondjuk a legnagyobbik magyar rocktémájú magazinéba random akárhol, nekem nem feltétlenül ez jön le, hanem pont az ellenkezője. És hogy ne csak mások felé mutogassak, érdemes nálunk is elolvasni, mi ment korábban nemhogy a Facebookon, de az oldalon is egy-egy Depeche Mode-koncertbeszámol ó vagy mondjuk az Adele-kritika alatt. De őszintén kívánom, hogy neked legyen igazad, és ne nekem.

Amúgy a fórumokkal szerintem az a baj, hogy van pár hangos megmondóember, és az a pár arc telefröcsögi a fórumokat a baromságaival és úgy tűnik, mintha az ő véleményük lenne a többség. Másrészt az sem mindegy, hogy az ember hol keres nyitott arcokat. Nyilván más az eredmény mondjuk egy Samael, Ulver koncerten és más egy Ossian, Pokolgép koncerten. :)


És nagyságrendekke l nagyobb a közönség egy Ossian koncerten, mint a magyarországi Ulveren.

Jó, mondjuk ez igaz. :) Ezzel nem tudok vitatkozni. :)
Idézet
 
 
#16 SquatEye 2019-03-13 15:31
Kapja be a BMTH. Már csak azért is, mert sikerült egy majdnem tökéletes poprock lemezt kiadniuk, de megint nem tudták, hogy hol a megállj. Nem zeneileg, szerintem a Nihilist Blues kiemelkedő pontja a lemeznek, hanem picit még mindig hosszabb a kelleténél, picit még mindig több a töltelék, mint amennyi egészségesen elférne, az album utolsó trackjei egyszerűen nem tudtak még mindig megfogni, a SHIT után nálam elfogy a lendület. Viszont eljutottak arra a pontra, ahova kevesen, hogy az új elemekkel együtt is átjön másodpercek alatt, hogy ez a BMTH. This shit ain't heavy metal, de abban nem is voltak jók - a következő lemezt is érdeklődve várom.
Idézet
 
 
#15 imi 2019-03-12 22:29
Attól még, hogy megjelennek ilyen lemezek, a jó öreg new york-iakról nem kellene totál megfeledkezni....
"with underdogs we stand..... as long as we are still breathing"
Idézet
 
 
#14 Gál József kutyája 2019-03-12 20:25
Idézet - Igor Igorovics:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Igor Igorovics:
Gondolok itt arra, hogy most is begyepesedett szintérről ír, amit visszautasítok, ugyanis az a fajta "gyöpös" gondolkodás, amiről Ádám már nem egy cikkjében írt, már réges-régen a múlté. Persze van pár ilyen arc, de az ő számuk, arányuk elhanyagolható.

Ugyan nem reprezentatív egyetlen facebookos kommentszekció sem, de ha beleolvasol mondjuk a legnagyobbik magyar rocktémájú magazinéba random akárhol, nekem nem feltétlenül ez jön le, hanem pont az ellenkezője. És hogy ne csak mások felé mutogassak, érdemes nálunk is elolvasni, mi ment korábban nemhogy a Facebookon, de az oldalon is egy-egy Depeche Mode-koncertbeszámol ó vagy mondjuk az Adele-kritika alatt. De őszintén kívánom, hogy neked legyen igazad, és ne nekem.

Amúgy a fórumokkal szerintem az a baj, hogy van pár hangos megmondóember, és az a pár arc telefröcsögi a fórumokat a baromságaival és úgy tűnik, mintha az ő véleményük lenne a többség. Másrészt az sem mindegy, hogy az ember hol keres nyitott arcokat. Nyilván más az eredmény mondjuk egy Samael, Ulver koncerten és más egy Ossian, Pokolgép koncerten. :)


És nagyságrendekke l nagyobb a közönség egy Ossian koncerten, mint a magyarországi Ulveren.
Idézet
 
 
#13 Gál József kutyája 2019-03-12 20:15
Idézet - Xanadu:
Idézet - Gál József kutyája:
Idézet - Xanadu:
Idézet - Ric$:
Szóról szóra Ádám... Én is csak az újabbakkal kaptam rá a bandára. Az amo nagyon össze van rakva, ha valaki nem szemellenzős, 3-4 dalt biztosan talál rajta, ami bejöhet neki.


Ha nekem ez nem tetszik, szemellenzős vagyok? Nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy a "diszkó-rock" en bloc nem hozzám szól?


Ezzel a "diszkó rock" megnevezéssel tökéletesen megválaszoltad a saját kérdésed.


Az is kiderült, hogy tökéletesen nem vagy tisztában az idézőjel jelentésével. ;)


Dehogynem.
Idézet
 
 
#12 Pyral Pratt 2019-03-12 18:42
Én aztán hallgatok mindenfélét, nemcsak metalt (Priest, Perturbator, de még Hozier és Rag N' Bone Man is), de ezzel a lemezzel egyszerűen az a baj, hogy tökéletesen rádiópop mindenféle mélységek és hangulat nélkül. Műanyag, patikamérlegen kimért populáris zene ez, ami tökéletesen elmegy melletted, sőt néha leginkább idegesít is.
Idézet
 
 
#11 Richter László 2019-03-12 18:38
vót itt Pet Shop Boys is több alkalommal...de én is ollóztam Sepultura és egyéb irgum-burgum metál banda képét kisuttöröként a német Bravóból...
Idézet
 
 
#10 Igor Igorovics 2019-03-12 17:42
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Igor Igorovics:
Gondolok itt arra, hogy most is begyepesedett szintérről ír, amit visszautasítok, ugyanis az a fajta "gyöpös" gondolkodás, amiről Ádám már nem egy cikkjében írt, már réges-régen a múlté. Persze van pár ilyen arc, de az ő számuk, arányuk elhanyagolható.

Ugyan nem reprezentatív egyetlen facebookos kommentszekció sem, de ha beleolvasol mondjuk a legnagyobbik magyar rocktémájú magazinéba random akárhol, nekem nem feltétlenül ez jön le, hanem pont az ellenkezője. És hogy ne csak mások felé mutogassak, érdemes nálunk is elolvasni, mi ment korábban nemhogy a Facebookon, de az oldalon is egy-egy Depeche Mode-koncertbeszámol ó vagy mondjuk az Adele-kritika alatt. De őszintén kívánom, hogy neked legyen igazad, és ne nekem.

Amúgy a fórumokkal szerintem az a baj, hogy van pár hangos megmondóember, és az a pár arc telefröcsögi a fórumokat a baromságaival és úgy tűnik, mintha az ő véleményük lenne a többség. Másrészt az sem mindegy, hogy az ember hol keres nyitott arcokat. Nyilván más az eredmény mondjuk egy Samael, Ulver koncerten és más egy Ossian, Pokolgép koncerten. :)
Idézet
 
 
#9 Draveczki-Ury Ádám 2019-03-12 17:32
Idézet - Igor Igorovics:
Gondolok itt arra, hogy most is begyepesedett szintérről ír, amit visszautasítok, ugyanis az a fajta "gyöpös" gondolkodás, amiről Ádám már nem egy cikkjében írt, már réges-régen a múlté. Persze van pár ilyen arc, de az ő számuk, arányuk elhanyagolható.

Ugyan nem reprezentatív egyetlen facebookos kommentszekció sem, de ha beleolvasol mondjuk a legnagyobb magyar rocktémájú magazinéba random akárhol, nekem nem feltétlenül ez jön le, hanem pont az ellenkezője. És hogy ne csak mások felé mutogassak, érdemes nálunk is elolvasni, mi ment korábban nemhogy a Facebookon, de az oldalon is egy-egy Depeche Mode-koncertbeszámol ó vagy mondjuk az Adele-kritika alatt. De őszintén kívánom, hogy neked legyen igazad, és ne nekem.
Idézet
 
 
#8 Igor Igorovics 2019-03-12 17:14
Nekem semmi bajom nincs azzal, ha valaki stílusidegen dolgokat tud jól beilleszteni a zenéjébe. Magam is hallgatok olyan dolgokat, mint a Front Line Assembly, Glitch Mob, Future Sound of London stb. És amit eddig hallottam a BMTH új lemezéből, arra az igényes pop megnevezést használnám. De azért az a hurráhangulat sincs meg benne, ami a cikkből jön. Szerintem van egy rakás nyitott metal banda, akik sokféle elemet építenek bele a zenéjükbe, tehát a műfajt távolról sem fenyegeti az a veszély, amit tisztelt szerző sokszor vizionál. Gondolok itt arra, hogy most is begyepesedett szintérről ír, amit visszautasítok, ugyanis az a fajta "gyöpös" gondolkodás, amiről Ádám már nem egy cikkjében írt, már réges-régen a múlté. Persze van pár ilyen arc, de az ő számuk, arányuk elhanyagolható. Ami van az semmivel sem magasabb, mint más stílusoknál. Ugyanis ez a "true-nem true" gondolkodás másutt is megvan, nemcsak a metalnál. Hogy mást ne mondjak egy csomó operarajongó például kimondottan rühelli a három tenort, ugyanis ők popelemekkel tetták anno eladhatóvá a zenéjüket, és ez sokaknak ott is szúrta a szemét. Amúgy szerintem pont az a jó, hogy vannak ilyen Bring Me, Amaranthe, Blood Stain Child stb szerű csapatok, és vannak a Slayer, Overkill, Cannibal Corpse szerű bandák is. Szerintem ez így O.K., így egészséges.
Idézet
 
 
#7 Codename333 2019-03-12 16:39
Őszintén szólva én a Wonderful Life után vetettem bele magam a lemez többi részébe. Nem hittem volna h napirenden lesz nálam egy BMTH lemez és pláne nem ez. Sztem kurva jó lett....Érdekes.Én szerintem nem baj h kicsit elkanyarodnak már az unalomig ismételt metalcore sémáktól.Ez egy remek próbálkozás. Működő képes.Remélem ezt viszik tovább.
Idézet
 
 
#6 Xanadu 2019-03-12 16:16
Idézet - Gál József kutyája:
Idézet - Xanadu:
Idézet - Ric$:
Szóról szóra Ádám... Én is csak az újabbakkal kaptam rá a bandára. Az amo nagyon össze van rakva, ha valaki nem szemellenzős, 3-4 dalt biztosan talál rajta, ami bejöhet neki.


Ha nekem ez nem tetszik, szemellenzős vagyok? Nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy a "diszkó-rock" en bloc nem hozzám szól?


Ezzel a "diszkó rock" megnevezéssel tökéletesen megválaszoltad a saját kérdésed.


Az is kiderült, hogy tökéletesen nem vagy tisztában az idézőjel jelentésével. ;)
Idézet
 
 
#5 Gál József kutyája 2019-03-12 15:41
Idézet - Xanadu:
Idézet - Ric$:
Szóról szóra Ádám... Én is csak az újabbakkal kaptam rá a bandára. Az amo nagyon össze van rakva, ha valaki nem szemellenzős, 3-4 dalt biztosan talál rajta, ami bejöhet neki.


Ha nekem ez nem tetszik, szemellenzős vagyok? Nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy a "diszkó-rock" en bloc nem hozzám szól?


Ezzel a "diszkó rock" megnevezéssel tökéletesen megválaszoltad a saját kérdésed.
Idézet
 
 
#4 Xanadu 2019-03-12 15:24
Idézet - Ric$:
Szóról szóra Ádám... Én is csak az újabbakkal kaptam rá a bandára. Az amo nagyon össze van rakva, ha valaki nem szemellenzős, 3-4 dalt biztosan talál rajta, ami bejöhet neki.


Ha nekem ez nem tetszik, szemellenzős vagyok? Nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy a "diszkó-rock" en bloc nem hozzám szól?
Idézet
 
 
#3 Ric$ 2019-03-12 13:15
Szóról szóra Ádám... Én is csak az újabbakkal kaptam rá a bandára. Az amo nagyon össze van rakva, ha valaki nem szemellenzős, 3-4 dalt biztosan talál rajta, ami bejöhet neki.
Idézet
 
 
#2 valarmorgulisz 2019-03-12 13:11
Zseniális a lemez. Legalább olyan megosztó lesz mint az uccsó Linkin Park, vagy az új Papa Roach de az biztos hogy ezek a srácok tudnak valamit. 2010-óta egy jobbak, és őszintén sajnálom azt aki valami prekoncepciónak vagy szemellenzős hozzáállásnak köszönhetően nem hajlandó egy esélyt sem adni. Nem metál, nem diszkó, nem deathcore, ez egy dallamérzékeny, érett zenekar újabb csúcsműve. Egy modern, előremutató, néha laza, néha harapós, de mindenképpen remek album. Aki szeret kísérletezni a zenékkel, legalább úgy, mint a fiúk, adja meg az esélyt. Nem fogja megbánni.
Idézet
 
 
#1 Xanadu 2019-03-12 11:44
Jaaj, de jó, hogy a popzene egyre erőteljesebben gyűrűzik be a metalba, remélem, a következő lépésben a funeral doom-ot is megfertőzi, és lesznek ilyen rappelős, scratch-elgetős, electrós temetői eposzok 20 percben - feat Rihanna & Kendrick Lamar...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.