Filmzene. Már fut a mozikban a film, melyet Kevin Allen rendezett, fekete humor, Trainspotting és Monty Python stílusban. Legalábbis így reklámozzák.

Kicsit elvont, kicsit rock'n roll-os, kicsit ilyen, kicsit olyan. Gitár, bőgő, szaxi, dob meg egy rakat ütőhangszer és egyéb ínyencségek. Némelyik számnál a hajam égnek állt, hogy hogyan lehet ilyen zenét csinálni. Lehet.

Nem, ez nem friss Deicide gyűjtemény, hanem az azóta kultikussá vált csapat 1990-es korongja remasterizálva, aranyszínű korongra préselve, feljavított borítóval, melyet akkoriban még nem értékeltek túl nagyra (nem a borítóra gondoltam).

A Decubitus egy német death metal csapat, '93-ban alakultak és 2 demó elkészülte után az olasz Seven Art Music adta ki első albumukat. 5 tagot számlál a csapat, a szokásos hangszerkiosztással.

Ezzel a lemezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. No nem azért, mert rossz, hanem annyira furcsa, nagyon nehezen befogadható, kategóriák nélküli, hogy hasonlót sem hallottam még. És képtelenség elsőre végighallgatni. Vagy előtte nyaralni kell két hétig minimum.

Harmadik albuma a csapatnak és saját bevallásuk szerint a legbrutálisabb black/death metalt öntik a nyakunkba, olyan példaképekkel, mint pl. a Venom, Mayhem, Iron Maiden, Sodom, stb. A brutalitás nem is hiányzik, tipikus ős-zúzással örvendeztetik meg a vaskalapos black/death híveket.

Fura egy cím egy fura zenekartól. A Therapy? maradt önmaga, továbbra is egy kicsit punkosak, meg zajosak, no meg kicsit furák. Olyan Therapy?-shock. Az új album olyan, mintha a két utolsó között készült volna, tulajdonképpen nagy megújulás nincs a korongon, csak finomabb ötletek, csemegéznivalók.

Második feldolgozáslemezét jelentette meg hazánk egyik legnagyobb gitárosa. Tony MacAlpine, Steve Lukather, David Garfield, Greg Howe, Vinnie Moore, Michael Schenker és Joe Satriani egy (ill. több) szerzeményét interpretálta Tamás, plusz egy saját dalt is rögzített, mely a Guitartales-en már szerepelt.

Tény, hogy hatottak a Sweet Noise-ra a modern zenék, de közel nem olyan szinten, hogy rájuk lehetne sütni bármilyen koppintást, pláne a Sepuét nem, ahogy azt máshol olvastam. Alapvetően mai metalt játszanak, agresszív üvöltéssel, plusz itt-ott szavalással körítve, kifogástalan hangzással és csomagolással, még a fazonjuk is O.K. (csak szegény Herman...

Miképp lehet minőségi lemezeket készíteni, szinte albumonként változó énekessel? ĺgy! A Clone című mű új vokalistáját Andrew McDermottnak hívják, aki megbízható egyenletes teljesítményt nyújt, talán kevésbé karcos a torka, de ez mit sem von le értékéből.

A Trail Of Tears azzal emelkedik ki a melankolikus doom/death zenekarok masszájából, hogy egy olyan gyönyörű hangú énekesnő is erősíti a soraikat (persze a szokásos hörgős mellett), akinek lefogadom, hogy komolyzenei előképzettsége van. Az operákat idéző szoprán hangja földöntúli magasságokba repteti a hallgatót.

Ezen split cd két arcfestős brazil black metal zenekar dalait tartalmazza. A Songe d'Enfer szintetizátorral támogatott hangulatos, de még eléggé klisés zenét játszik, van még hova fejlődniük mind nótaírás terén, mind a károgás színesebbé tétele terén, elég egysíkúan visítja végig Fog a nótákat.

A székesfehérvári S.L.A.N.G. (Sex, Love And New Generation) már 1993 óta színen van, első műsoros kazijuk azonban csak tavaly jelent meg a fenti címmel. A srácok a dallamos rockzenére esküsznek, fülbemászó melódiák és gitárriffek jellemzik nótáikat.