Shock!

december 14.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Avenged Sevenfold: Black Reign

avengedsevenfold_cAz Avenged Sevenfold és a Call Of Duty Black Ops leágazásának sorsa eddig is szorosan összefonódott, így a csapat most, a széria negyedik részének kiadása alkalmából egybegyűjtötte a játékhoz összerakott dalait. A fő vonzerő természetesen a Mad Hatter című friss szerzemény, de összességében sem akarnám elvitatni a kiadvány létjogosultságát, teljesen korrekt bónusz ez a tekintélyes méretű tábor számára. Bizonyosan szép számmal akadnak a rajongók között olyanok, akiknek eddig kimaradt a másik három dal is.

Noha a legutóbbi The Stage lemezre nem igazán sikerült rácsavarodnom, maga a Mad Hatter nagyon is tetszik, annak ellenére, hogy még saját karaktere ellenére is hallatszik: M. Shadows és társai az előző album dalaival együtt kalapálták össze. Úgy Avenged Sevenfold a végeredmény, hogy a szokásos Metallica- és Guns-áthallások mellett rejlik benne egy elég markáns grunge-fűszer is. Többen a Black Hole Sunt emlegetik, nem is teljesen alaptalanul, de nekem inkább a klasszikus Stone Temple Pilots ugrott be itt egyes dallamokról. A hangulatos atmoszférikus blokkokkal is ellátott nóta mindenesetre pár hallgatás után beleeszi magát az ember agyába, és nem hagyja nyugodni, Synyster Gates pedig minden túlzás nélkül állati jókat szólózik benne. Ezt a magam részéről simán megvettem.

megjelenés:
2018
kiadó:
Warner Bros.
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Ami a korábbi COD-okból már ismert dalokat illeti, a 2012-es Carry On hangulatában és megszólalásában is inkább a régi A7X-re hajaz – mivel a Nightmare és a Hail To The King között jött ki, nem túl meglepő módon olyan is, mint valami átmenet a kettő között. Jellegzetes Avenged Sevenfold, nem a legjobbjuk, de simán vállalható. A 2010-es, egyszerre melodikusan epikus és durvulós, üvöltözős Not Ready To Die szintén, viszont a maga hét perc feletti játékidejével ezt azért baromira túlhúzták annak idején, nagyjából a kétharmadáig bír érdekes maradni. A három évvel ezelőtti, erősen – naná – metallicás Jade Helm instru pedig ugyan rejt jó témákat, de valami elképesztően széteső és töredezett. Emlékszem, erről már akkoriban is az jutott eszembe, ami egyébként elég gyakran megfogalmazódik bennem az utóbbi évek Avenged Sevenfoldjával kapcsolatban: hogy listavezető lemezek ide, arénaturnék oda, ezek a srácok sajnos a mai napig sem tudják igazán, mihez kezdjenek szegény Jimmy Sullivan nélkül, és mindenbe bele-belekapnak, hátha végre sikerül elcsípniük a fonalat.

Nos, ha a The Stage-en még nem is érkezett el ez a pillanat, a remény azért nem halt meg teljesen. Újabb City Of Evil-szintű mestermű már elég nyilvánvalóan nincs a pakliban ennél a bandánál, de a Mad Hatter-féle dalok mindenképpen felvillantják a fényt az alagút végén. Mivel ez egy gyűjteményes EP, pontozni nem látom értelmét, de az új nóta mindenképpen megérdemelne egy nyolcast.

 

Hozzászólások 

 
#5 Igor Igorovics 2018-09-27 15:18
Bólogató kutya: Ebben a lemezdömpingben , amit pár napja a Scott Ian-os cikk alatt is beszéltünk, vitatkoztunk, egyáltalán nem baj, ha valaki felhívja a figyelmedet egy-egy jobb lemezre, és utána már természetesen én döntöm el, hogy tetszik-e vagy sem. (Naná!) A Klasszikushock rovat pedig messze több, mint egy szimpla lemezelemzés, mivel rengeteg érdekességet is rejtenek. pl Ádám - ha jól tudom 25 éve fanatikus metalos, irgalmatlan mennyiségű szakirodalmat dolgozott fel a témában, tényleg sokszor olyan dolgokról értekezik és olyan információkkal rendelkezik, ami még a mai, egész világot keresztül kasul behálózó inteneten sem található meg.
Idézet
 
 
#4 Draveczki-Ury Ádám 2018-09-27 14:19
Idézet - Lajosbá:
Mert szeretünk olvasni, jelen esetben lemezkritikákat .
Ha egyetértünk a kritika írójával az fantasztikus érzés, ha meg nem akkor a pokolba kívánjuk.
Csak a szokásos emberi hülyeségek.
Klasszikusokkal jelentkezhetnét ek sűrűbben is, az a kedvenc rovatom :)

Holnap lesz egy. ;)
Idézet
 
 
#3 Lajosbá 2018-09-27 13:46
Mert szeretünk olvasni, jelen esetben lemezkritikákat .
Ha egyetértünk a kritika írójával az fantasztikus érzés, ha meg nem akkor a pokolba kívánjuk.
Csak a szokásos emberi hülyeségek.
Klasszikusokkal jelentkezhetnét ek sűrűbben is, az a kedvenc rovatom :)
Idézet
 
 
#2 Bólogató kutya 2018-09-27 12:40
A kritikát követelők miért követelik az egyes kritikákat?
Nem piszkálódni akarok, csak azért kérdem, mert
1. Ha szereted az adott bandát, úgyis beszerzed valahogy az adott lemezt
2. Ha a kritika alapján döntesz arról, hogy meghallgasd-e, azt megint nem értem
3. A kritikával egyetértesz vagy nem. De a saját ízlésed szerint fogsz kedvelni vagy nem kedvelni bármilyen zenét úgyis.
4. Klasszikushock rovatban ugyanez a követelőzés totál érthetetlen számomra: 15-20-25 éve elérhető, régi zenékről van szó.
Komolyan nem értem, segítsetek: miért olyan rohadt sürgős egy egy lemezkritika, hogy számon kell kérni egy ingyenes online zenei oldal újságírójától?
Idézet
 
 
#1 Codename333 2018-09-27 11:29
Na mostmááááá' aztán má' Clutch kritikát is kérünk nagyon nem szépen!!!! Különben dühbe jövünk!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.