Shock!

október 09.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Apocalyptica: Apocalyptica

Én csak imigyen becézem őket: az őrült finnek. Aki valaha is látta/hallotta ezt a triót - majd kvartettet - élőben, aligha felejti el az élményt. E csapat abszolút unikum, olyasféle különlegességet nyújt mind stúdióban, mind színpadon, amelyhez foghatót nagyítóval sem érdemes keresgélni. Zenéjük maga a nagybetűs Muzsika, legyen szó akár klasszikus darabról, akár saját nótáról, vagy épp egy metal "sláger" feldolgozásáról.

megjelenés:
2005
kiadó:
Vertigo / Universal Music
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

Az albumot robbanásszerűen nyitó, tökéletesen fémes érzetű Life Burns! rögvest akkorát szól, mint ide Helsinki. Elsőre el sem hittem a füleimnek, hogy ehhez a dögös nótához a The Rasmus frontember, Lauri szolgáltatja az éneket! Miután a videót is láttam, már kénytelen vagyok elhinni - és megállapítani, hogy Laurinak alighanem ettől a ponttól érdemes az igazi, valamirevaló karrierjét számon tartania!

A Quutamo című varázsos szerzemény már erősebben emlékeztet arra, amit bárki is csellón előadható zenének gondolhat. A dinamikus nóták közül való, de ugyanúgy érvényes rá az is, ha lírainak titulálom, főként, ha a sarkában nyomuló Distraction tétellel vetem össze. Komor, vészjósló hangulata ellenére ez utóbbit is csak ajánlani tudom! A bús-borongós Bittersweet tételt csak az nem ismeri, akinek se tévéje, se rádiója, se szeme, se füle... Ez Lauri és Ville Valo melankolikus duettje, aláfestve a srácok szívhezszólóan búgó, doromboló, lágy futamaival. Nem tudom, ki hogy van vele: számomra a dal puszta hallgatása többet és szebbet nyújt, mint a videoklippé turbózott változat. Ráadásul az albumon picivel hosszabb is a nóta...

A Misconstruction nagyjából a Quutamo szolidabb, mégis életrevaló hangulatát idézi vissza. Élénken fickándozik a tisztes tempójú Fisheye - még a szeme sem áll jól... Valószínűleg nem véletlen, hogy ezt a véreres, vadorzó szerzeményt ültették a kontrasztul szolgáló Farewell elé. A Farewell ugyanis - lett légyen bármily furcsa - számomra az album legtündöklőbb gyöngyszeme. Ez a világ bajaiba belefáradt, szomorú, elképesztően gyönyörű ballada annyiszor csal könnyet a szemembe, ahányszor végighallgatom... Nem is csoda, hisz a vonósok itt valósággal maguk is sírnak, mialatt a dallamok útján fájdalmas és elveszett érzelmeket tolmácsolnak. Sikolt, jajgat, könyörögve esdekel, mégis felemel és tisztaságot sugall minden egyes hang... A Fatal Error aztán ismét rákapcsol és gondoskodik róla, hogy újfent páncél nőjön a lelkünkre és visszaeddzük magunkat a rideg valóságba.

A Betrayal/Forgiveness sötét és velejéig gonosz, marconaságot sugall. Vagy mégsem?... A billentyűkkel szépített Ruska lírai, békés érzetet közvetít, majd ránk köszön a Deathzone. Akár egy háború végi, tetemekkel és lőporfüsttel mérgezett csatateret bemutató siratódal... Aki pedig még további élvekre vágyik: búcsúzóul franciául danoló hölgy örvendeztet meg minket a Quutamo "felvokálosított" változatában. (info híján sajnos nem tudom, ki lehet...)

Hangulatok, árnyalatok, érzelmek, gondolatok, üzenetek - nincs, amit a csellók mesterei ne tudnának tökéletesen kifejezni, elmesélni mindazok számára, akik nyitottak erre a páratlan, mesés világra.

Egy album, amelynek értékeihez kétség sem férhet.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.