Shock!

Vadonatúj svájci kiadó első kiadványa az Amok Lullabies Of Silence címet viselő albuma. Nem könnyítette meg a zenekar a nyáresti ejtőzésemet, olyan szinten komplex death metalt játszanak, amit nem épp pihenés háttérzenéjének találtak ki.

A csapat 2001-ben alakult, két mcd után adták ki idén a debütáló albumukat, hogy meghódítsák az okosabb, ámde brutális zenéket kedvelők táborát. A death mellett grind és jazzes elemek is teret kaptak a zenében, elég kaotikus módon - néha a gitár elfut a fenébe felfelé, a dobos meg kalimpál alatta eszeveszett módon, csodamód mégis egy helyre érkeznek vissza a végén.

Szeretik a sebességet, a pergőn rémületes sebességgel kopog a dobverő (egyébként a hangzásban pont ez a pergőkopogás zavart picit, kicsit kilóg a zenéből, a gitárokat elnyomja pár helyen), de még a sebességben is ügyelnek arra, hogy minél technikásabb témákat gyúrjanak össze, lehetőleg egy számon belül félmilliót. Támpontnak olyan zenekarokat említenék meg, mint az Origin, a Cephalic Carnage, egyértelműen a Relapse kiadó csapataihoz mérhető amit az Amok művel.

A vokalista nem csak öblös death hörgéssel kíséri a zenét, hanem acsarkodós, kínzó károgással is.
Sokan öncélúnak érezhetik a vég nélküli káoszt, de valahogy mégis sikerült némi rendezettségbe önteniük saját belső vívódásukat, amit hangokkal mutatnak meg jobb híján.

Nem mondom, hogy könnyű hallgatnivaló, és mindenképpen egyfajta kedélyállapot kell ahhoz, hogy egyvégtében végig lehessen hallgatni, ám aki kedveli a technikás zenéket, annak mindenképpen ajánlott lemez. Ráadásul a borító sem hemzseg a szokványos brutalmetal kliséktől, így jár érte még egy jó pont.

Minden ízében kellemes kiadvány, a kiadót dicséret illeti, hogy bevállalta a zenekart, mert valljuk be - rétegzene ez szerte a világon.