Shock!

október 27.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

All Shall Perish: Hate Malice Revenge

Ha egy "Minden Megpusztul" nevű banda "Gyűlölet, rosszindulat, bosszú" lemezét kéne hallatlanban körülírnom, biztos nem tippelnék akusztikus prelűdökre, így a gyomorrontást idéző hörgés és légkalapácsszerű zúzás nem ért nagy meglepetésként.

megjelenés:
2005
kiadó:
Nuclear Blast / HMP
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

A villámgyors dobpörgetéseket és a death-grind riffeket magas szinten hozó zenészek képességei felől semmi kétséget nem hagy a kezdő Deconstruction szűk három perce. Szerencsére egy kimért tempójú lassulást is belecsempésztek a marcona kaliforniaiak, amire a frontember a Kataklysm szép emlékű ex-vokalistájának lefolyóbuggyanás mélységű hangjait is biztosan hozza. A második dalban (Laid To Rest, messze a legjobb a lemezen) érezhető a változatosságra való törekvés, a mély hörgést magasabb károgás is kíséri, a riffek pedig valószínűleg a Kötelezők Röviden sorozat "Göteborgi Témák Haladóknak" című kötetéből származnak, ami mostanság biztos vezeti az amerikai könyveladási listát. A trillázós záró témára viszont még a hexensusszos nagyik is derékig hajolnának, szóval hatásosan alkalmazzák a dolgot.

A Hate Malice Revenge a csapat első anyaga, ami 2003-ban már megjelent Japánban, de a metalcore hullám most nagykiadós szerződéshez juttatta a csapatot. Itt persze egy szemernyi dallamos ének nincs, szóval a stílus közelebb áll a Grave vagy akár a Cannibal Corpse vonalához, mint az emo-core csapatokhoz, mégis rá lehetne nyomni a tömegtermék címkét. Fennmaradásuk a felkészültség, elkötelezettség és a disznó hangzás ellenére is kétséges. Tényleg nem rossz, amit 36 perc alatt a nyolc trackben nyújtanak, de valljuk be, ebből most túl sok van. És haragszom rájuk a doomos elejű Never Ending War (a lemez egyetlen 6 percnél hosszabb dala) gyors riffjeiért, mert szerintem akkora Dark Tranquillity nyúlás mind, hogy ezért kézlevágás járna. Meghallottam az első ütemet, és azonnal dúdoltam a folytatást, egy hangnyi eltérést nem tapasztalva. Majd vártam a tercelés, és jött is azonnal. A sors fintora, hogy még lassan is eljátsszák párszor a témát, így a dal a fent említett kamu-könyv hanganyagára is ráférne. Az utolsó dal (Herding the Brainwashed) címére reflektálva: agymosás után bejönne.

Persze, inkább ez, mint a britpop és a tinipunk, de akkor is...

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.