Shock!

október 30.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Alarum: Eventuality

Az Earache kiadó sosem a könnyen emészthető zenék barátainak szánta kiadványait, a náluk létező csapatok nagy részéről a legtöbb metalrajongó is csak halvány nyomokban sejti, hogy mifélék lehetnek. Bevallom, az Alarumról én sem hallottam eddig sosem, bár nem csak azért, mert a messzi Ausztráliából származnak.

megjelenés:
2005
kiadó:
Earache
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A lemez 2004-ben megjelent már egy kis kiadónál, aztán bezsebeltek egy rakás "best of" díjat hazájukban - az album megismerése után csak azt mondhatom: megérdemelten.

A zene az első pillanatoktól kezdve visszarepített a kilencvenes évek közepére, mikor a technikás, komplex death csapatok elég szép underground sikereket könyvelhettek el. Az Alarum nagyjából a Cynic, Watchtower, Atheist és társai nyomvonalán halad. Kismillió ütem- és témaváltást halmoztak minden dalba, a dobos annak ellenére, hogy szeret ráfeküdni a duplázóra, nem spórol a finomságokkal. A bőgőt picit hátrakeverték, pedig több teret engedhettek volna neki a hangzásban, ha már Mark Palfreyman ilyen ügyes dolgokat penget.

A gitárosok munkájáról is több oldalas elemzést lehetne írni, elképzelhetetlen hangok és nyakatekert szólók tömkelege hemzseg a nótákban, mégis igyekeztek megtartani valamilyen bizarr, de egységes nótaszerkezetet. Időnként finomabb jazzes témákat is játszanak (Remote Viewing), de inkább a gyors, illetve extrán komplex részek uralják a zenét. Olykor persze lassítanak (Throghout The Moment) mely nóta akár az Alarum "líraijának" is felfogható.

A vokál számomra kicsit egysíkú, végig egy hangon ordít Mark (a félisten gitáros). Néha a dallamos énekléssel is megpróbálkozik, ami elég gyengén sikerül (kiváltképp, ha magasabb régiókba vonultatja a hangját), ilyen szintű zenei tudás mellett ez nem az igazi. Nyilván nem találtak megfelelő embert erre a posztra, olyan esetlen az egész sajnos. Végig volt egy olyan érzésem a lemez hallgatása közben, hogy némi kis sci-fi feelinget belecsempésztek a nótákba, a Voivod is eszembe jutott, bár zeneileg nem állnak rokonságban. Be is vált a sejtésem, ahogy belepillantottam a szövegekbe... A borító semmilyensége riasztó lehet, ha az ember egy cd boltban böngészik, a frontrészen tündöklő zöld maszaton két zöld paca manapság már kevés a vizuális inger felkeltésére.

Nem mondom, hogy könnyű hallgatnivaló, mégis, aki kedvelte a fent említett csapatok munkáit, annak gyöngyszem lehet az Alarum. Kezdő metalzenészek meg füleljenek bele bátran, ilyen szintre is el lehet jutni a bátortalan kvinttologatástól. De tényleg csak azok számára ajánlott, akiknek van elegendő idejük arra, hogy elvesszenek a zenében, főleg mert elég hosszú a lemez.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.