Shock!

október 14.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Agnes Obel: Aventine

agnesobel_aventineNincs annál szebb egy kritikus életében, mint valami olyannal találkozni, amit hirtelen nem lehet hová tenni. Ritkán fordul elő ilyesmi, hiszen előszeretettel hasonlítgatunk mindent már meglévő tudásunk és tapasztalataink alapján felállított etalonokhoz. A könnyűzene mesterséges kasztjai és sematikussága mindezt még erősítik is, éppen ezért ér fel arculcsapással egy olyan művel szembesülni, mely a konvencionalitás és a kompromisszumos megoldások csapdáit messziről elkerüli.

A pofont ezúttal Agnes Obel dán művésznő adta, a zongorista-énekesnő második albumának zavarba ejtő eredetisége valósággal letaglózott. A törékeny hölgy által felépített sajátosan kifinomult és markáns zenei világ ugyanis nagyon nehezen kategorizálható – sokáig azt sem tudtam eldönteni, hogy ez most könnyű vagy komolyzene. Hangszerelését tekintve egyértelműen utóbbi, hiszen jórészt zongora, hárfa, klasszikus gitár, hegedű, brácsa és cselló szól benne, az ének által közvetített árnyalatok azonban populáris gellert adnak a kompozícióknak. Ezáltal az egész album rendkívül meghatározó, légies hangulattal bír, ami szárnyára veszi és elrepíti a hallgatót egy fényekkel és árnyakkal teli világba.

megjelenés:
2013
kiadó:
Pias
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

A legzseniálisabb ebben az anyagban az, ahogy Agnes eléri a kívánt hatást. A legminimálisabb zenei eszközök alkalmazásával, illetve ezek néhol rendhagyó módon történő használatával képes a klasszikus értelemben vett diszciplínáknak egyszerre megfelelni és azokra fittyet hányni, ezáltal formabontó monstrumokat létrehozni. Agnes művészetében minden egyes hang elképesztő súllyal esik latba. Mesterien fokozza a feszültséget akár egyetlen billentyű leütésével, egyetlen csellószólam bekapcsolásával, megfelelően elhelyezett visszhangokkal, vagy éppen a hangnemek közti modulácókkal. Érdekes módon az alkotás abszolút nem vokálcentrikus, az ambient jellegű ének inkább színez, mintsem kiemelkedik a hangszerek közül, a hol direktebb, hol árnyaltabb módon megfogalmazott szövegek velős mondanivalója okán viszont csak mélyül az instrumentumok által kialakított közeg eredendő tartalmassága, jelentőségteljessége.

Természetesen az album hallgatása közben fel-felvillannak nevek, kiknek munkássága támpontot jelenthet Agnes világának megismeréséhez. Tori Amos, Enya és a Beatles rokonsága érezhető, ám kizárólag jelzésértékkel, hangulati síkon és felfogásbeli szempontból, hiszen egyetlen olyan konkrét motívum nem található a lemezen, melyre explicit módon rá lehetne húzni valami mást. Szinte hihetetlen, hogy egy szerzemény kivételével Agnes maga írta, hangszerelte, rögzítette és keverte a teljes művet – micsoda nem mindennapi tudás, ihletettség, illetve lelki béke birtokában lehet e szépségét visszafogott intellektussal viselő, finom arcvonású nő!

Bizonyos szempontból radikálisnak is nevezhetném az Aventine albumot, hiszen úgy bontja a falat a komolyzene és a populáris irányzatok között, ahogy a szimfonikus metal irányzat felszínes, hatásvadász képviselői sosem fogják, de mások se nagyon.
Intelligens, művelt zene, melynek erejét legszívesebben élőben is megtapasztalnám, Münchenben, október 10-én...

 

Hozzászólások 

 
-6 #13 Sanctus 2014-09-14 08:32
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Minden felsorolt lesz, a Sólstafirt most fogom kitenni konkrétan. Annyit azért hozzátennék ahhoz, amit írsz (amellett, hogy ezer okból kifolyólag tényleg akad, ami mellett elmegyünk), hogy az általad említett lemezek kis túlzással pár napja jöttek ki, és sokakkal ellentétben nem vagyunk feltétlenül annak a hívei, hogy mindenről két-három nap után írjunk.


Oké, nincs ezzel semmi gond, azt is értem és átérzem hogy mindenkinek van ezer dolga, problémája, stb... csak furcsálltam hogy ezekről az albumokról egyelőre nem hallottunk tőletek (pedig pl. a Haunteddal kapcsolatban érdekelne Szilvia véleménye, mert ő korábban is remek kritikákat írt róluk), ellenben volt idő a Cloven Hoofra.

Igazi bunkó szőrszálhasogat ásként azért megjegyezném, hogy az augusztus 29én megjelent Hammerfallról szept 4-én pont te raktál ki recenziót :P Úgy gondolom (de javíts ha tévedek) ti sem a megjelenés napján vagy utána halljátok először ezeket a lemezeket - de gyanítom erre terjed ki a "nem feltétlen" rész a mondatodban :)

Igazából mindegy is, tényleg csak egy észrevétel volt, korrekt módon megválaszoltáto k, end of story.
Idézet
 
 
+12 #12 Draveczki-Ury Ádám 2014-09-14 04:23
Idézet - Sanctus:
Bocsánat, nem teljesen ide tartozik, de kikívánkozik belőlem: nemrég megjelent egy Sólstafír, egy Haunted és egy In Flames lemez, a Wall of Sleepről nem is beszélve. Ezek a maguk zenei világán belül (ami ennek a webzine-nek a sajátja elvileg) kiemelkedőek vagy ismertség, vagy minőség, vagy mindkettő szempontjából.
Ehhez képest jött a sokadik Klasszikushock Mötley a sokadik Maidennel karöltve (a kutyát nem érdekelte volna, ha egy héttel később hozzátok le, ezeket a lemezeket évek óta hallgatjuk és megvan róla a véleményünk, sőt, a hátterüket is ismerjük ha érdekelt minket), egy Cloven Hoof kritika (finoman szólva sem az év lemeze), és a művésznő által kiadott anyag recenziója, amivel nincs semmi baj, biztos érdekes, biztos lesz, aki bele is hallgat, de tényleg ez a prioritás?

Minden felsorolt lesz, a Sólstafirt most fogom kitenni konkrétan. Annyit azért hozzátennék ahhoz, amit írsz (amellett, hogy ezer okból kifolyólag tényleg akad, ami mellett elmegyünk), hogy az általad említett lemezek kis túlzással pár napja jöttek ki, és sokakkal ellentétben nem vagyunk feltétlenül annak a hívei, hogy mindenről két-három nap után írjunk.
Idézet
 
 
+10 #11 CFI 2014-09-13 13:25
kiváló lemez, kösz a kritikát!
Idézet
 
 
+13 #10 Valentin Szilvia 2014-09-13 13:01
Idézet - Bathory Gabor:
Magam örülök ennek a cikknek, hiszen ad1 most megismertem a művésznőt, és nagyon tetszik is, amit alkotott, ad2 jó, ha egy magazin kicsit ki tudja szélesíteni a spektrumot, hiszen a Shock! nem egy tematikus blogspot, szóval ezzel semmi baj, ad3 az In Flames-ről és nevesebb társairól amúgy is lehet olvasni csillió kritikát egy héten belül, aki tehát azokat keresi, könnyedén belefut.

De ha már témánál vagyunk: nem úgy volt, hogy lesz Epica-kritika? (Mintha Ádám "ígérte" volna valamelyik cikk alatt...) Szerintem nagyon fasza lett az új album, kreatívabb, kerekebb, mint az előző, úgyhogy én szívesen olvasnék róla itt (is). És tényleg: a Sólstafirról is, ha már meg lett említve


Minden lesz, türelem. Sólstafir már a kanyarban.
Idézet
 
 
+10 #9 Bathory Gabor 2014-09-13 12:59
Magam örülök ennek a cikknek, hiszen ad1 most megismertem a művésznőt, és nagyon tetszik is, amit alkotott, ad2 jó, ha egy magazin kicsit ki tudja szélesíteni a spektrumot, hiszen a Shock! nem egy tematikus blogspot, szóval ezzel semmi baj, ad3 az In Flames-ről és nevesebb társairól amúgy is lehet olvasni csillió kritikát egy héten belül, aki tehát azokat keresi, könnyedén belefut.

De ha már témánál vagyunk: nem úgy volt, hogy lesz Epica-kritika? (Mintha Ádám "ígérte" volna valamelyik cikk alatt...) Szerintem nagyon fasza lett az új album, kreatívabb, kerekebb, mint az előző, úgyhogy én szívesen olvasnék róla itt (is). És tényleg: a Sólstafirról is, ha már meg lett említve
Idézet
 
 
+13 #8 valarmorgulisz 2014-09-12 16:30
Azon szerencsések egyike vagyok, aki a művésznőt kezdetektől fogva követte, azaz a 2010-es Riverside dal óta. Ez 2 lemezes életmű tükrében nem nagy dolog, viszont amit ez a nő leművel az több, mint zseniális.

Ez a zene szép a léleknek, szép a fülnek és kedves a szívnek.

Sőt annyira szeretem pl innen a Fuel To Fire-t, hogy egyik videóm aláfestő zenéjének is használtam.

http://www.youtube.com/watch?v=iYHmC5vomSM&list=UUD4Bf01EVdj9Y3Nj9sbtOSg&index=1
Idézet
 
 
+11 #7 Venomádi 2014-09-12 11:32
Viszont azt senki nem mondta, hogy rohamtempóban. Épp amire jut idő. És sajnos vagy szerencsére nem igazán látszik az oldalon, hogy a szabadidőtökben készítitek. Már értem ez alatt, hogy minden elvárást kielégít így is szerintem, vagy többet.
Idézet
 
 
+16 #6 Kiss Gábor (Shock!) 2014-09-12 08:43
Idézet - Sanctus:
Bocsánat, nem teljesen ide tartozik, de kikívánkozik belőlem: nemrég megjelent egy Sólstafír, egy Haunted és egy In Flames lemez, a Wall of Sleepről nem is beszélve. Ezek a maguk zenei világán belül (ami ennek a webzine-nek a sajátja elvileg) kiemelkedőek vagy ismertség, vagy minőség, vagy mindkettő szempontjából.
Ehhez képest jött a sokadik Klasszikushock Mötley a sokadik Maidennel karöltve (a kutyát nem érdekelte volna, ha egy héttel később hozzátok le, ezeket a lemezeket évek óta hallgatjuk és megvan róla a véleményünk, sőt, a hátterüket is ismerjük ha érdekelt minket), egy Cloven Hoof kritika (finoman szólva sem az év lemeze), és a művésznő által kiadott anyag recenziója, amivel nincs semmi baj, biztos érdekes, biztos lesz, aki bele is hallgat, de tényleg ez a prioritás?


In Flames, Haunted és Wall of Sleep is lesz, ez biztos. Igyekszünk mindenféléről írni, de a már sokszor elregélt okokból (család, munka, szabadidő hiánya stb.) nem jut mindig mindenre hamarjában idő. A Klasszikushock rovat meg talán a legnépszerűbb, ebben sokan várják a cikkeket az évfordulók napján. Egyébként pedig a fő prioritás - legalábbis nálam -, hogy épp miről van kedvem írni.
Idézet
 
 
+10 #5 Gábor 2014-09-11 20:54
Egy éve jelent meg ez a lemez.
Viszont érdemes belehallgatni!
Idézet
 
 
+13 #4 Venomádi 2014-09-11 20:36
Szerintem zseniális ez a cikk, és igényt tartok arra, hogy a lemezhez hasonlóan a Shock! is kicsit radikalizálódjo n persze szigorúan a stílusjegyek mentén. Jöhet nyugodtan olyan cikk amely kizökkent egy kicsit a skatulyás metal, és főleg jobban veszem az ilyen igényes bemutatót egy nyolcvanadik Mike Portnoy beböfögésnél.
Idézet
 
 
-13 #3 Sanctus 2014-09-11 20:21
"De én azt mondom írjanak egy kevésbé idevágó zenéről is kritikát"

Pontosan... IS. Nem helyett, nem prioritásban, pont azért, mert nem vág ide. Persze nem én szerkesztem a honlapot, ez csak az én nézőpontom.
Idézet
 
 
+11 #2 Sárvári Gábor 2014-09-11 19:34
Igazad van végül is. De én azt mondom írjanak egy kevésbé idevágó zenéről is kritikát, mert engem például érdekelnek. De nem csak ezért, mert ha valami értékes, és a cikk alapján ez a zene az, szerintem akkor itt helye.
Idézet
 
 
-12 #1 Sanctus 2014-09-11 17:53
Bocsánat, nem teljesen ide tartozik, de kikívánkozik belőlem: nemrég megjelent egy Sólstafír, egy Haunted és egy In Flames lemez, a Wall of Sleepről nem is beszélve. Ezek a maguk zenei világán belül (ami ennek a webzine-nek a sajátja elvileg) kiemelkedőek vagy ismertség, vagy minőség, vagy mindkettő szempontjából.
Ehhez képest jött a sokadik Klasszikushock Mötley a sokadik Maidennel karöltve (a kutyát nem érdekelte volna, ha egy héttel később hozzátok le, ezeket a lemezeket évek óta hallgatjuk és megvan róla a véleményünk, sőt, a hátterüket is ismerjük ha érdekelt minket), egy Cloven Hoof kritika (finoman szólva sem az év lemeze), és a művésznő által kiadott anyag recenziója, amivel nincs semmi baj, biztos érdekes, biztos lesz, aki bele is hallgat, de tényleg ez a prioritás?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.