Shock!

A messzi Chiléből érkezett a Risestar Promotion csomagja, a benne rejtező három cd közül az egyik a számomra ismeretlen Aesthesia új albuma - na nem mintha a másik kettő név sokat mondott volna. Elképzelni nem tudtam, hogy milyen zenét rejthet a korong, nem éppen ilyen old school rockzenére tippeltem, mint amit játszik a zenekar.

A csapat Ohióban él, az első lemezük 1990-ben jelent meg, a második '92-ben aztán nagy csönd következett és idén kijött az új lemez. Felteszem időközben feloszlottak, majd újjáalakultak (természetesen a hatalmas rajongói nyomásnak engedelmeskedve).

Közben szól a zene, még csak az első tétel. A dal elején megszokott szőröskés énekhang mellé később bejött egy szintén szőröskés, de magasabb tartományokban mozgó hang, mókás... A zenekar elvileg olyan zenék hatásait olvasztja magába, mint az AC/DC, a régi Metallica, a Whitesnake a Dream Theater és a Rush. Ami elég meglepő felsorolás, főleg ha azt nézem, hogy zsíregyszerű rockzene az egész. Az AC/DC még ül is helyenként, a többi névről ezt nem mondanám el. Az igaz, hogy azért kicsivel érdekesebb riffeket írtak, mint Angus Young, legalábbis próbált a gitáros tekerni a dalszerkezeteken, viszont a klisékből és sablonokból így sem tudott kilépni. Egy füstös kocsma mélyén ideális lenne ez a zene, mondhatni ott lenne a legideálisabb, nem otthon a szobában.

Szól a boogie, a rokkendroll, kicsit nagypapisan, mert ahogy nézem, a zenészek lassan abba a korba érnek, amikor inkább unokázni illenék, mint színpadon ugrálni. Nem is viszik túlzásba az izgalmat, nehogy egy hirtelen szívinfarktus kipusztítsa a csapatot egy koncerten. Néha még Eddie Van Halen stílusát is nyúlják ám, gyengus próbálkozás ez. Ha valaki nem tudja feelingesen eljátszani, amit Eddie a kisujjából kiráz, az inkább kerülje el messzire a mester jellegzetes témáit. Az ötödik dal lírai, itt azért illene énekelni rendesen, igyekszik is hősünk, aztán nagyon gyorsan kiderülnek a hiányosságai. Nem mondom, hogy kristálytisztán hozott minden hangot. Juj. Egy lírainak meg amúgy minimum borzongatnia kellene, ebben a nótában annyi érzés sincs, mint egy szottyadt hamburgerben. A hangzás is ehhez méltó, mintha húsz évvel ezelőttről importálták volna.

A zenekar honlapját érdemes megnézni, ritka béna, hiába, nem csak itthon léteznek ízlésficamos, őszülő szakállú webmesterek. Teljesen felesleges lemez, ráadásul ahogy nézem, a borító sem egy vizuális gyönyör, legalábbis amit a neten találtam hozzá (a promo egyentokban volt sajnos) az valami katasztrófa.