Shock!

július 07.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

3 (Three): Wake Pig

Öntörvényű zene ez. Kicsit Coheed And Cambria, esetleg Tool - az előbbiekre mosolygásra késztető hangvételével, az utóbbiakra zenei megoldásaikkal emlékeztetnek. Coheedékra az ének is hasonlít valamelyest, ugyanaz a Geddy Lee-t Miki egérrel keverő mézesmázos, mégis hajlékony és érdekes orgánum röpköd összevissza a trükkös alapok fölött. 2004-ben már megjelent a lemez egy kisebb kiadónál, a Metal Blade újrakeverve és pár új dallal megspékelve újra kiadta.

megjelenés:
2006
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A tagok zenei zsenialitására / őrületére az egész lemez bizonyíték, ráadásul olyan agyament kis megoldásokkal, mint a spanyol akusztikus gitárzenét countryval és indiai népzenével összeboronáló Bramfatura című instrumentális szösszenet, tovább szélesítik az ember vigyorgását. Vagy épp itt a Where's Max, ami úgy indul, mint egy lökött Primus nóta. Na meg úgy is folytatódik, csak épp frissen, fiatalosan.

Valahol számomra ez (az egyik) kiút a progresszív rockzene megfenekléséből - ez a zene, ha csak úgy hallgatod, szimplán mosolyt csal az arcodra, elringat, megnyugtat, vagy épp ugrálhatsz rá egy keveset - viszont ha a mélyére ásol, rájöhetsz, mennyi apró finomság figyel "a mélyben". Ráadásul akadnak dalilag is mélyebb pillanatok (például a Circus Without Clowns melankóliája), amik finoman árnyalják a "happy prog" dalokat.

A lemez dalai egyet kivéve igen rövidkék, átlagosan 2-3 percesek, de annyi minden történik bennük, hogy csak kapkodjuk a fejünket... Egyedül az utolsó dalt húzták el, azt viszont egyből 16 percesre - ebbe a nótába bepakolták a csapat dalírásának összes legfontosabb jegyét, kezdve az akusztikus nyitással, a multivokálos refrénnel, folytatva a lelassulós, elszállós középrésszel, a keleti dallamokkal, majd egy teljesen kattant dobszólóval (!), hogy aztán egy utolsó refrénnel kiússzanak a fejünkből.

Hogy ki a fenének fog szólni ez a lemez, talán csak az idő dönti el. Félek, a szabvány prog-arcok egy része szimpla bohóckodásnak, a metalosabb arcok meg lágy, rózsaszín pukinak tartják majd a 3 zenéjét. Pedig...

Pedig egyszerűen csak jó.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.