Shock!

április 20.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Portnoy a Mangini-éra Grammy-nyertes daláról: „Megfájdul tőle a fejem, hogy őszinte legyek”

Mike Portnoy immáron ismét a Dream Theater dobosa, és kis túlzással olyan a helyzet, mintha el sem ment volna. Egy friss interjúban azonban most arról vallott: bizonyos kompromisszumokat neki is meg kellett kötnie.

dream_theater_k2024_10

Immáron csaknem két és fél éve visszatért a Dream Theater soraiba Mike Portnoy, aki nemrég elismerte: pusztán technikailag lényegesen jobb dobosnak tartja magánál utódját-elődjét, Mike Manginit. Most a brit Metal Hammernek adott interjújában azonban arról is őszintén beszélt, hogy nincs oda mindenért a nélküle végigvitt érából. Amikor nekiszegezték a kérdést, hogy van-e olyan dal a Mangini-érából, amit esetleg azért nem játszanak, mert túl nehéz, azt felelte: „Amennyiben az igazságra vagy kíváncsi, ha mondjuk meghallok egy olyan dalt, mint a The Alien, azt mondom: technikailag óriási, de igazság szerint kissé elzsibbaszt. Megfájdul tőle a fejem, hogy őszinte legyek. Lehet, hogy elátkoznak majd emiatt, de akkor is ez az igazság. Technikailag nagyon komoly kihívást jelent, de zenei szinten nem mozgat meg bennem semmit.”

Mindez amiatt is pikáns, mert a The Alien hozta meg a Dream Theaternek a Grammy-díjat. Portnoy ugyanakkor hozzátette: fenti attitűdje nem feltétlenül korlátozódik a Mangini-érára. „Az én korszakomból is akadnak dalok, mint például a The Dance Of Eternity, amit azzal a szándékkal írtuk, hogy most összehozzuk a legelbaszottabb módon őrült progresszív instrumentális nótát. Kötődöm hozzá, de amennyiben más zenekartól hallanám, lehetséges, hogy egyáltalán nem érintene meg.”

Mike visszatérése óta ismét magához ragadta a zenekari koncertműsor összeállítását, a tavalyi Parasomnia albumon azonban nem szerepelt társproducerként. „Ezt volt a legnehezebb megemésztenem, hogy már nem vagyok társproducer – vallotta be. – John Petrucci átvette ezt a szerepet, mivel a távozásom előtti évtizedben ketten jegyeztük társproducerként a lemezeinket, és mindig is nagyon szenvedélyesen álltam ehhez a témához. John ugyanakkor közölte: fontos neki, hogy egyedül lássa el a produceri szerepet, én pedig természetesen beleegyeztem ebbe. Rendben van ez így. Én ágyaztam meg a dolognak azzal, hogy 2010-ben kiléptem a zenekarból.”

A Dream Theater legfrissebb kiadványa a tavaly év végén megjelent Quarantième – Live à Paris koncertalbum volt. 

 

Hozzászólások 

 
#3 kamikaze 2026-03-05 19:08
Már többedszer előfordult e hasábokon a két dobos közötti, elsősorban technikai különbség. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy ez elsősorban inkább stílusbeli, mint minőségi. Ugyanis Portnoy és Mangini is jóval átlagon felüli képességű ütős, ezt leszögezhetjük. Ha aztán a különböző egyéb szempontokat (úgymint egyedi stílust, dalszerzői képességet stb.) is figyelembe vesszük, akkor sokkal nehezebb az esetleges értékelés. Az biztos, hogy Portnoy játéka szellősebb, lélegzőbb, míg Mangininél az a bizonyos über technika a lenyűgöző, amennyiben játéka jó dalban hallható. Szerintem pont ilyen ez a Gammy-díjas The Alien is, ami kiváló nóta. Szóval kár ezen agyalni, mert mindkettőnek megvannak a maga értékei. Ezektől függetlenül persze azért jó volt újra hallani a zenekarban az egyik őstag és alapító Mike-ot a Parasomnia lemezzel.
Idézet
 
 
#2 Toto 2026-03-05 14:17
Hááát nekem csak a széteffektezett énektől. Az új albumon jobb szerencsére, ha nem is 100 százalékos.
Idézet
 
 
#1 Simon Zoltán 2026-03-05 13:37
....nem bírja sokáig....vagy megy megint,...vagy szétrobbantja a zenekart.....különben a saját dobtémáit élőben olyan pontosan "lemez minőségben" soha nem tudta ( akarta ? ) eljátszani mint Mangini. Persze ez csak egy szegmense a dolgoknak. Voltam vagy 12-14 koncerten. A Silver turnéján lejött számomra a rossz hangulat, feszültség amiben voltak. A Dramatic turné koncertje egy felszabadult örömzenélést mutatott . Ez is egy szegmens. Zenekar vele vagy nélküle is alkotói válságban van. Bár az utolsó két album ,jobb mint a Silver......óta bármi. (The Astonishing-ot is szeretem főleg a bátorsága miatt )
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.