Lájtos rockzene, amire alternatívok és egyetemisták szoktak jókat bulizni. Kicsit meg vagyok ám zavarodva, mint vasorrú banya a mágneses viharban, hogy melyik nóta melyik lehet, mert a borítón három dal szerepel, a CD-re ráírták, hogy plusz régi demók, és bár elkezdtem nyomozni a honlapon is, néha eléggé el vagyok veszve, mikori felvételt hallok éppen. A zene egyébként arányosan szól, bár azért nem dörög olyan nagyot, de ez inkább a hangszerelésnek, a sok akusztikus prüntyinek köszönhető.
A negyedik dal már totális Black-Out dallamilag, egyébként full akusztik, az ének is Kowás, sajnos hamiskás is itt-ott. Ja, könyörgöm, ilyen prozódiákra figyeljetek, hogy "miotaaaaaa", meg "csillagokaaaaaaat". Aztán folytatódik a kissé egysíkúvá váló alterock dalok sorozata, van lassabb prüntyögés meg gyorsabb prüntyögés. A "legsúlyosabb" dalban is kábé kettesre van tekerve az overdrive a gitáron, de az is csak véletlenül. Jaj, és megint van "benneeeeeeem", meg "előtteeeeeem" meg "elveszeeeeeem"...
A nyolcas tracken hallani legelőször, hogy a standard hangszereseken kívül van egy perkás is a csapatban. Itt a dob is egész ügyes, meg egyáltalán, ez az első igazán tempós nóta. Ideje volt.
De sajnos túl késő már, hogy megállítsa a szemem gravitáló mozgását. Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a Füles mára. Még akkor is, ha most nem mackó, hanem borz, és büdös.
Utóirat: Van ám videóklip is a lemezen, egyszerű de tulképp egész pofázmányos. No, bújok is vissza...
