Tetszetős borító, abszolút ismeretlen zenekarnév (2004 óta léteznek egyébként): lássuk kik ők. Kokavecz András neve szemet szúr a borítóban, csak nem a Salvus gitárosához van szerencsém? Itt bőgőzik épp (illetve a felvételen még gitározott). Hm.
A zene lightos volta nem riasztott el az ismerkedéstől, a magyar nyelvű szövegek helyenként botladoznak, ellenben értelmes sorokat hallhatunk. Albert Péter énekes egészen korrekt, tudja, hogy énekléssel érzelmet is ki lehet fejezni. Olykor a magasaknál csúszik félre, ezt mindenképpen korrigálni kell a jövőben. Apróbb technikai, bizonytalansági problémái ellenére megnyerő a stílusa.
Saját meghatározásuk szerint a britpop áll hozzájuk legközelebb, és bár ettől a vonulattól tisztes távolságot tartok, az Exit Music valamiért mégis hallgattatja magát. A második és negyedik dalnál éreztem némi Muse hatást, ami jó irány lehet a jövőre nézve. A Muse-os utánérzéseknél különösen vigyázni kell a félhangokkal és a magas szólamokkal, ezekhez biztos tudás kell.
A negyedik nóta az, amiben tán a legtöbb bakit találtam, valamiért mégis ez tetszett a legjobban. Arra kell még vigyázni, hogy még a teljes repertoár esetén ne legyenek egykaptafák a dalok, kell többféle tempó, hangulat, bátrabb hangszerelési megoldás, meghökkentés, alkalomadtán egy kis lendület.
Csekély mértékben érzékelhető bennük alter-vonal, aki kevésbé kedveli a torzgitáros hangzást, az bátran ismerkedhet a csapattal, kellemes színfolt a hazai zenei életben.
A demó átlagos hangzással rendelkezik, nem is kell most ide több, a dalok viszont teljesen rendben vannak.
Nem tudom mi van a szegedi levegőben, de egyre több igényes (!!!!) zenekar érkezik onnan, akik szépen leigázhatják az egész hazai színteret. Hajrá! Én meg örülök, hogy jelen esetben nem csak a körítés igényes, hanem a tartalom is.
