Nem sűrűn, de azért előfordul olykor, hogy külföldről érkezik demó. Ezek meghallgatása után valahogy mindig úgy érzem, hazánk jócskán a balkán utáni balkán még mindig, mivel az itthoni átlagdemók színvonala a béka segge alá sem fér be. De hagyjuk is, koncentráljunk az EB11-re.
A felvétel Spanyolországból érkezett, a borítón egy szál gitáros fiatalember látható, úgy sejtem, ő jegyzi a zene egészét. Laza, feelinges rockzenét hallhatunk, kicsit egyszerű megoldásokkal, érezhetően nem is akar nagyon világot megfejteni, a szórakoztatás a célja csupán. Itt is akad énekileg kis „félrenyúlás", mégsem zavaró túlságosan, inkább csak bizonytalansági probléma ez, mint bármi más.
A demón négy nóta hallható, korrekt módon megírt dalokkal, akár rádiós rockzenének is hívhatnánk. Tipikus háttérzenének való muzsika, vagy akár akusztikus átiratban egy hangulatos klubban is kellemes lehet. Egy modernebb Bon Jovi vagy akár Jon szólólemeze támpont lehet, mit is hallhatunk itt. Mindenképpen hard rock alapú zene, de nem az a klasszikus hajlebegtetős típus.
Fogalmam sincs, hogy lesz-e folytatása, részemről inkább ebből legyen nagylemez, mint más értékelhetetlen tucatprodukcióból.
