2005. áprilisában készítette a tatabányai Agregator ezt a két számos "jelenléti" demót, bemutatandó, hol is tartanak mostanság. Bár ennek is már lassan egy éve.
A két dal sokkal könnyebben befogadható, mondhatni slágeresebb (még Dark Tranquillitysebb), mint a nehezen elkészült A semmi ágán című lemezük.
Néhol még olyan a dal, mintha nem dolgozták volna ki 100%-osan (ütem- és témaváltásoknál főleg), a gitárszóló sem az igazi, az ilyen dallamos, fülbemászó szólót sokkal gördülékenyebben és pontosabban kellene játszani (a félrenyújtást meg tessék mellőzni...).
Mikus Tamás hangja meg az a típus, amit az ember vagy befogad vagy nem. Bevallom, nekem nem sikerült megbarátkoznom vele még mindig, ez a zene ordít már a dallamosabb ének(!)témákért, de ez az ő privát döntésük, merre haladnak. De az mindenképpen a javára írandó, hogy teljesen érthetően hörög.
A két dal közül nekem a második (Szürkület) jobban tetszett, többféle hangulatot is hordoz, összetettebb és érzelemgazdagabb az egész. Talán az "új" gitáros számlájára írandó, hogy emlékezetesebbek a dalok, mint a lemezen, de örülök, hogy sikerült kikecmeregni abból a szürkeségből, amit számomra a lemez jelentett.
A hangzás - demóról van szó - kicsit gyenge ehhez a zenéhez, de ez esetben nem is egy agyonpolírozott felvétel lehetett a cél.
Az új lemez meg készül, remélhetőleg tele lesz hasonlóan "slágeres" nótákkal, mint ez a két szerzemény. Hajrá!
