Shock!

„Ha zenélsz - és talán akkor is, ha nem -, akkor valószínűleg tudod te is, hogy egy megfelelően működő zenekart milyen nehéz is összerakni. Kellenek közös pontok, célok és mindennek tetejében a jó munkamorál. A Superliminal esetében egy olyan fúzió a végcél, amire a kemény rockerek és az elektronikus zene kedvelői is jól érezhetik magukat. A megalakulás pillanatában tehát a modern metal, mint irány, adott volt, de valami még hiányzott: így érkezett az elektronikus vonalról a zenekar egy szem hölgy tagja, aki magával hozta a MIR űrállomást. Rock riffek csatája az elektronikával- ez a Superliminal" - mondja magáról a Superliminal, az alábbiakat pedig mi:

Draveczki-Ury Ádám: A Superliminal elektronikus hatásokkal teli rockzeneként jellemezte muzsikáját az elküldött bemutatkozásban – ezzel nagyjából jól körbe is lőtték a stílusukat, a zene abszolút korszerű, és ugyan akadnak benne mindenféle kluttyogó-pittyegő effektek, azért alapvetően a kellően harapós gitárok viszik a prímet a dalokban. Összességében abszolút ígéretes is a végeredmény, és noha ez az EP még nem Magyarország válasza a Sempiternalra, azért bátran buzdítom őket a hasonló szellemű folytatásra, mert ebből előbb-utóbb még meglepően jó dolgok is kisülhetnek. Az énekdallamokon például mindenképpen lehetne még javítani, de Gyuris János orgánuma abszolút nem kellemetlen, és simán fejleszthető. Hajrá!

Valentin Szilvia: Tömörebben megfogalmazott dalokkal, zsigeribb (akár karcosabb hanggal) énekstílussal, igazán fogós dallamokkal izgalmasabb lehetne, és annak ellenére, hogy a mostani irányvonaluk nem döbbenetesen újszerű, mégis hallgattatja magát a zene. Fiatalok még, ha rágyúrnak és fejlődnek, lehet ebben potenciál, főleg, hogy ez a populáris rockos, vonal itthon nem is túljátszott.

Kiss Gábor: Hála istennek mára eljutottunk odáig, hogy ciki egy szar hangzású, igénytelen anyaggal előrukkolni, még akkor is, ha egy fiatal, kezdő zenekarról van szó. A Superliminal EP-je is egy igényesen összerakott, jó hangzású cucc. Elektronikával nyakon öntött zenéjük (emlékszik még valaki a Cybornra?) is érdekes, sajnos azonban számomra hamar kifogy a dalokból a szufla. Egy-két jó ötlet mindegyikben van, összességében azonban nem tudják fenntartani az érdeklődésemet.

Superliminal facebook