Shock!

december 08.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Jeff Wagner: Type O Negative - Soul On Fire

typeo_1Nyugodtan mondhatjuk, hogy NAGYON vártam ennek a könyvnek a magyar kiadását, az elsők között szálltam be a Dudich Ákos fordító által meghirdetett crowdfunding kampányba még a tavalyi év végén, hogy aztán idén tavasszal végre a kezembe foghassam a kötetet. Esetemben a kitüntetett figyelem elsősorban a főszereplő, Peter Steele személyének, illetve személyiségének szól. Bár a borítón legnépszerűbb zenekarának neve virít, ez itt valójában Peter füveskönyve, amit sajnos ő maga már nem tudott tollba mondani, így Jeff Wagnerre hárult a feladat, hogy az információmorzsákat megpróbálja egy kalap alá rendezni. Szerencsés helyzetnek tartom, hogy nem vagyok igazi Type O-rajongó, hiszen a könyv nagyban demisztifikálja a mainstreamben a zenekarról élő képet, nem egy esetben komplett összeesküvés-elméleteket döntve porba, és ha engem kérdezel, ez nem válik hátrányává. A fókuszban Peter bonyolult lelkének milliónyi rétege áll, amely szerintem sokkal izgalmasabb a Bloody Kisses-korszakos Type O Negative tesztoszteronbomba frontemberének sokadszori (amúgy teljesen jogos) piedesztálra emelésénél.

megjelenés: 2022
oldalszám: 368
fordította: Dudich Ákos
kiadó:
Konkrét Könyvek
Neked hogy tetszik?
( 16 Szavazat )

Mindenekelőtt sajnos arról kell megemlékeznünk, ami a kötetből kimaradt: ez egyrészt maga Peter Steele hozzájárulása, aki nyilván millió tekintetben egész más dolgokat tartott volna fontosnak kiemelni az életére vonatkozóan, mint ami itt helyet kapott. A másik a többi Type O Negative-zenész távolmaradása az interjúktól, ami a 2014-es keltezésű eredeti munka idején még viszonylag frissnek tekinthető sebek ellenére sem igazán érthető. Utóbbiról Wagner is beszél a könyv előszavában, megemlítve, hogy a Type O Negative számára meghatározó páros másik felét, Josh Silvert azért végül csak sikerült pár kérdés erejéig becserkészni, ami nélkül olvasóként nyilván jóval szegényebbek lettünk volna. Nos, igen, ha valakitől az ezredforduló óta IGAZÁN vártam egy egyes szám első személyben megírt memoárt, az pont Peter Steele volt, de ez a remény 2010-ben, vele együtt sírba ment. A Soul On Fire a fentiek miatt, a rengeteg elkészített interjú dacára is leginkább Jeff Wagner személyes búcsújának tekintendő a Zöld Embertől, amitől a végeredmény kevesebb nem, de mindenképp más lett, mint lehetett volna.

Wagner munkája előtt amúgy le a kalappal, tényleg minden elképzelhető, megszólaltatható forrást igyekezett megkeresni a könyvhöz, közvetlen családtagoktól kezdve a zenekar számára legmeghatározóbb zeneipari arcokig. Ami mindebből kiderül, pont annyira evidens, mint amilyen meglepő: teljes mértékben egyikük sem ismer(het)te Petert, aki a kultuszsztárrá válás ellenére is minden bizonnyal a bolygó legszomorúbb embere volt, amíg itt tengette napjait. Hatalmas ellentmondások feszítik szét ezt a könyvet is, az öniróniában lubickoló, zseniális fekete humorral megáldott, csajmágnes férfi és egy kisfiú világképe feszül egymásnak, aki semmi másra nem vágyik, mint hogy hagyják békében zenélni a háza pincéjében. Peter sokkal egyértelműbben volt született sztár, mint például Kurt Cobain, de utóbbihoz hasonlóan hamar világossá vált, hogy a nagyon várt siker az ő (művész)lelkét is el fogja emészteni. Mindketten hajlamosak voltak megfeledkezni róla, hogy a zeneipari daráló, az érdekbarátságok és a végtelen mennyiségű drog világában nincs győzelem, legfeljebb idejében felismert vereség.

type_o_negative_p2007_031

Peter és egyben a TON történetének vége a maga csúfságában is emberi tud maradni, ráadásul a könyv a végkifejlet szempontjából is gazdagítja a képet jónéhány új információval, akárcsak a felvezetés esetében. Az elképesztően részletgazdag munka magyar fordításának dizájnja a tájpós eleganciát követi, roppant mutatósra sikerült, mind külső, mind belbecs tekintetében, talán csak a fekete-fehér fotók minősége hagyhat maga után kívánnivalót. Határozottan jól esik kézbe fogni/olvasni. Szívesen mondanám, hogy a „tájpók" tekintetében is hasonlóan jó a helyzet, ez viszont sajnos nem lenne igaz. Typo O Negative-ból konkrétan annyi akad, hogy egy ponton szándékosságra gyanakodtam...

Különösebb kötözködésre túl sok ok azonban nincs, abszolút méltó a kiadvány Peterhez, és ez önmagában sem kevés. Ahogy Silver monda Wagnernek: „Ez az életrajz csak akkor lesz méltó Peterhez, ha mindenkit felbaszol majd vele." Jeff és Ákos becsületére legyen mondva: rajtuk nem fog múlni!

 

Hozzászólások 

 
#5 queensryche999 2022-06-14 18:55
Idézet - Equinox:
Hát azért az a Type O örökség ki fog halni így mert 30 alatt szerintem senki nem hallgatja őket. én tudom, hogy nem minden zenekar biznisz, de én aztán biztos vennék jegyet, egy Type O tribute show-ra, ahogy Deathre is tettem mrá többször. Ha jól csinálják, nem hullagyalázás.


Én sok friss pozitív visszajelzést olvasok a youtube-cuccok (klipek, Peter & Type O tribute videók) komment szekciójában. Leírják, hogy utólag fedezték fel őket, mert még nagyon fiatalok voltak/meg sem születtek a '90-es években. Ez nyilván nem reprezentatív, de azt látom, hogy ennek a zenekarnak van azért egy olyan kult-státusza, hogy az idősebbek (suli, haverok, rokonság), vagy akár a gugli fel fogják nekik dobni a Tájpót, ha hasonló zenék területére tévednek. Persze ha abszolút nem hallgat rockzenét, akkor jó eséllyel fingja nem lesz arról, hogy létezett valaha egy ilyen formáció.

Ritkán mondok-mondunk ilyet, de Peter a pótolhatatlanok szűk táborába tartozik, a magam részéről egyetértek azzal, hogy nem bolygatják a dolgot. A weboldaluk takaréklángon, de üzemel, a dalaik elérhetőek hivatalosan online, van "offisöl" merch, szóval én azt gondolom, hogy az életmű ilyenformán ápolva van.
Idézet
 
 
#4 Equinox 2022-06-13 15:52
Hát azért az a Type O örökség ki fog halni így mert 30 alatt szerintem senki nem hallgatja őket. én tudom, hogy nem minden zenekar biznisz, de én aztán biztos vennék jegyet, egy Type O tribute show-ra, ahogy Deathre is tettem mrá többször. Ha jól csinálják, nem hullagyalázás.
Idézet
 
 
#3 Dead again 2022-06-13 13:11
Nagyon vártam ezt a könyvet, és alapvetően nem is kellett csalódnom. Sajnos a szerző sokszor túlságosan elfogult Peterrel szemben, de ez benne volt a pakliban. Érdekes infókkal van tele a könyv, egy olvasást mindenképpen megér minden TON-osnak..

SPOILER:

Az utolsó napok leírása hátborzongató volt.


" És örök hála, hogy meg sem próbálják a Type O-t a "biznisz jegyében" bármilyen formában feléleszteni. " - Nem úgy a Carnivore-t pár éve . . .
Idézet
 
 
#2 queensryche999 2022-06-08 18:27
Így, hogy csak Josh nyilatkozott, egy kicsit "meh" a dolog, de mivel a TON és Peter mély nyomott hagyott sokunkban - továbbá nem hemzsegnek a róluk szóló könyvek a piacon -, érdemes lehet elolvasni. Josh-ra visszatérve: aki az interjúkból-videókból ismeri, annak talán fura lehet kissé, hogy pont ő nyilatkozott. Kenny és Johnny sokkal kommunikatívabb ak, ráadásul azóta is zenélnek és számos interjút adtak a TON és a saját dolgaik kapcsán is. Josh a legutóbbi infóm alapján azóta is mint EMT tevékenykedik, távol a zeneipartól. Anno arra tippeltem, hogy producerként-stúdiósként továbbra is a zene körül marad, mert előtte is foglalkozott ilyesmivel. És örök hála, hogy meg sem próbálják a Type O-t a "biznisz jegyében" bármilyen formában feléleszteni.
Idézet
 
 
#1 Equinox 2022-06-04 10:24
Na, ha kapható, akkor majd érdemes lesz kutatni utána.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.