Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

David Gilmour: Live At Pompeii

0914gilmour1A megboldogult Pink Floyd teremtő erejének szentimentálisabb fele, David Gilmour gitáros is azon zenészlegendák sorát gyarapítja, akiknél minden egyes megmozdulásban benne van a „soha többé" ígérete, hősünk viszont szerencsésen nem fut újabb és újabb köröket egy-egy újabb búcsúturnét belengetve. Ahogy az anyabandát annak idején jégre tette, várhatóan éppolyan angolos eleganciával fogja majd saját magát is a megfelelő időpontban nyugdíjba küldeni a színpadokról, és mivel nemrég a hetvenet is betöltötte, már az is kivételes szerencse, hogy az elmúlt években láthattuk még őt élőben fellépni. Hősünk eleve nem az a típus, aki az efféle „kalandoknak" ne adná meg a módját, legutóbbi szólóalbuma, a Rattle That Lock neve alatt futó, bő egyéves, ötven állomásból álló koncertsorozat (főleg annak európai) előadásai azonban valóban ámulatba ejtő, olykor a racionalitást is mellőzően exkluzív helyszíneken zajlottak. Hozzánk legközelebb a schönbrunni kastély kertjében lehetett részesülni az általa kínált audiovizuális gyönyörben, aki igazán autentikus élményre vágyott, az a Royal Albert Hallba látogatott el, ugyanakkor egyértelmű, hogy a turné igazi csúcspontja Gilmour visszatérése volt a Pompeii amfiteátrumba.

gyártási év:
2017
forgalmazza: Pannonia Entertainment
rendezte: Gavin Elder

játékidő: 125 perc
 
Neked hogy tetszett?
( 20 Szavazat )

Túl a Vezúv lábánál, lávatalapzatra épült, kétezer éves korát meghazudtolóan jó állapotban lévő római kori műemlék eredendő jelentőségén, a Pink Floyd történetének is fontos állomását képezte ez a helyszín. Nem véletlen a jelen kiadvány címválasztása sem, hiszen hasonlóképpen keresztelte el Adrian Maben is a maga 1972-es művészfilmjét, amelynek munkálatai szintén itt folytak, és amiben a Gilmourék is főszerepet kaptak néhány korai dalukkal, amelyeket közönség nélkül adhattak elő a patinás falak között. Ide visszatérni még egy ilyen mindent megtapasztalt zenész számára sem mindennapi élmény, ahogy az a jelen koncertfilm felvezető részében is elhangzik – bizony, az elképesztő rutin ellenére is összeszorul az ember gyomra, amikor itt a húrok közé csap. Az, hogy ezt a tavaly júliusi dupla előadást meg kell örökíteni, nem csupán abból a szempontból volt egyértelmű, hogy (ha egészen pontosak akarunk lenni) 1937 év után ez volt az első nyilvános esemény az amfiteátrumban, de mivel nézőket érthető okokból ezúttal csupán a küzdőtérre engedhettek be, a helyszínen esténként mindössze nagyjából 2500 ember élvezhette csak ezt a rendkívüli élményt, márpedig borítékolható, hogy milliók voltak kíváncsiak rá.

A színre vitt produkció zenei és vizuális részét itt már nem boncolgatnám, teljesen nyugodt lelkiismerettel írom le minderről újfent azt az egyetlen szót, hogy tökéletes, a tavalyi koncertbeszámolókban pedig már úgyis olvashattál bővebben is arról, amit a magunk részéről a gilmouri színházról gondolunk. Ami határozott különbséget jelent az összes többi turnéállomáshoz képest, az nyilván a rendkívüli helyszín, maga az amfiteátrum és a mögötte magasodó vulkán látványa, ami már a '72-es film készítőit is megragadta, és természetesen itt is számos szenzációs légifelvétel örökíti meg ezt a páratlan összhatást. A habot a tortán pedig az adja, hogy a falak tetejére körben robotlámpákat és fáklyákat telepítettek, aminek köszönhetően valóban egyetlen, robbanásra kész katlanhoz válik hasonlatossá az aréna. Ennél teljesebb, szürreálisabb, grandiózusabb körítést ehhez a zenéhez még elképzelni sem nagyon tudnék. A csekély nézőszám és nehézkes logisztika miatt minden bizonnyal anyagi veszteséggel zárta ezt a kirándulást a társulat, azonban aki ezeket a kockákat végignézi, aligha lepődik meg, hogy a felek a lehetőség csábításának nem tudtak, és minden bizonnyal nem is akartak ellenállni. Ezt meg kellett csinálni.

0914gilmour2

A szenzációs alapanyagból Gavin Elder által összegyúrt koncertfilmet ehhez képest inkább csak korrektnek érzem: egy váratlan húzásoktól mentes, idős, angol úriemberekhez méltó, de ettől még persze felettébb szórakoztató alkotásnak. Az újkori szokások szerint a moziváltozatban nem kapjuk meg a teljes koncertfilmet, az majd a szeptember 29-én megjelenő fizikai kiadványokon lesz megtekinthető, különösebb hiányérzetük azért nem lehet. Nem tudom pontosan, hogy az utóbbi verzió pontosan milyen extrákat nyújt majd, de már csak a fények megkomponálása miatt is szinte kikövetelné az anyag a 360°-os megoldásokat, és úgy általában néhány bátrabb kísérletet a kamerakezelés terén, ami ezúttal elmaradt. Kapunk viszont egy teljességgel izgalommentes, a megszokott képi paneleket felvonultató helyszínbemutatós/próbálós bevezetőt, ami alatt legalább kényelmesen elfogyasztható a pattogatott kukorica, amihez a későbbiekben aligha nyúlnánk, hiszen a tényleges koncertfelvétel a hatalmas mozivásznon valóban kolosszális élmény, amiből nem szívesen mulaszt el az ember egyetlen pillanatot sem, túl a borzongatóan hatalmas zenéken, amelyek mintegy a „háttérben" szólnak.

Minden érdeklődőt arra biztatok tehát, hogy csípje el a filmet a ma induló mozivetítések egyikén (a részletes lista itt található), hiszen egyértelműen ebben a változatban lehet igazán teljes az élmény. A Live At Pompeii nem kívánja akciófilmmé változtatni a koncertmozik világát, mint a legutóbbi Rammstein-kreáció, de így is párját ritkító élvezetet nyújt.

0914gilmour4

 

Hozzászólások 

 
+8 #1 gallus 2017-09-15 23:54
Ma, azaz pontosabban mondva tegnap néztem meg. Őszintén szólva, nem vagyok egy die hard Pink Floyd rajongó, de ez a koncertfilm egészen egyszerűen hatalmas volt! Végtelenül profi, de egyben az emberi oldalakat is felvillantó produkció csodás hangzással és fantasztikus dalokkal egy gyönyörű helyszínen. Nézzétek meg, én csak ajánlani tudom!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.