Shock!

december 09.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Wendigo, Ad Astra - Budapest, 2006. december 2.

A Rocktogon régen amolyan idegenszerű mumusként élt emlékeimben, olykor igen jó zenekarok játszottak ott irgalmatlanul rossz hangzással. Jó pár hónapja azonban felújították a klubot - legalábbis új hangcucc került a pincébe. Mások dicsérték a helyet, hogy egész korrekt mostanság hangilag, ráadásul a fogyasztanivalóval sem húzzák le az embert, egyúttal a városközpontban helyezkedik el: ideális pinceklubbá válhat egy kis szerencsével és odafigyeléssel.
időpont:
2006. december 2.
helyszín:
Budapest, Rocktogon
Neked hogy tetszett?
( 0 Szavazat )

Az Ad Astra kezdte az esti programot, nagyjából a koncertjük felénél értem le, még kabátban kóvályogtam ide-oda, ismerősöket keresve, szóval nem mondanám, hogy 100%-osan odafigyeltem a műsorukra, de az látszott, hogy fejlődőképes kis csapat zörgött a deszkákon, akik egyelőre még a színpadi ösztönös mozgást még nem érzik magukénak, és az énekes srác hangján és dallamain is akad faragnivaló, viszont az, hogy a Nevermore Beyond Within című nótáját eltolták, megmutatja zenei irányukat. Persze ők is le akarják vetkőzni szép lassan, hogy csak a fenti csapat jusson eszébe róluk az egyszeri hallgatónak. Azok közé tartoznak, akik pár éven belül akár meglepetést is okozhatnak a hazai hallgatótábor számára.

Utánuk jött az est fémpontya, a Wendigo. Az oka, hogy írok róluk a lehető legprofánabb: először történt meg, hogy nem vittem fotógépet a koncertjükre, hanem „csak” szórakozni mentem, idén épp a második Wendigo bulimra. Néha ilyen is kell.

Már elkezdték az első nótát, mikor bekóvályogtam a terembe, ami jelen esetben a Broken volt. Az egész zenekar halálosan lazán játszott, a szokásos precizitásukat megtartva, talán még sosem láttam őket ilyennek, a lemezbemutatón kicsit feszültebb volt a hangulat, érthetően. Rob folyamatosan mosolygott, mint egy ájtatos krisnás (nem az, nem az!!!), Kozi is többet forgott, vigyorgott, mint ahogy azt tőle megszokhattuk (már amennyire a pici színpadon lehetett egyáltalán mozogni), Joe ösztöngitározott, ahogy mindig, azt meg folyamatosan várom, hogy Attila mikor fogja nagyon durván kétlábgéppel széttolni egyszer a cuccát. A hangzás a hely méreteihez és a lehetőségekhez képest teljesen korrekt volt (bár a bal fülem megsínylette az estét, még két nap múlva is csöngött picit, legközelebb esküszöm viszek füldugót!), a Süsihez képest összességében jobban megszólaltak.

Attól egy kicsit tartottam, hogy énekileg BZ elsunnyog majd ezt-azt, az elmúlt hetek, napok más zenekarok általi erős igénybevétele miatt, de nem volt nagy probléma, sőt. A Two As One egy részénél ugyan csúszkált a hangja, de itt általában félresiklik máskor is.  mikrofon kábele is megadta magát az első néhány nótában, bár érdekes hangeffektként is lehetett értelmezni az el-eltűnő éneket helyenként.

Vendégként most csak az After Cryingos Egervári Gábor fuvolista, „tiszteletbeli indián” szerepelt, aki feelingesebben fúvott, mint korábban, de ezt ő is ugyanígy érezte. A Rain Maker WackorMikis vokáltémáit most Joe szolgáltatta.
Néhány feldolgozás is színesítette az estet, az elmaradhatatlan Bloodline a Slayertől (igazából ez a dal a zenekar hangszeres szekciójának áll igazán jól, meg a közönségnek, aki lelkesen ugrált), két Pantera (This Love, I’m Broken), és a Wendigósított Frozen, amitől talán még Madonna is villázva vetné magát a tömeg közepébe.

Setlist:

1. Broken
2. Disconnected
3. Ricochet
4. This Love (Pantera)
5. Two As One (fuvola: Egervári Gábor)
6. Rain Maker
7. Sangre De Dios
8. Let It Out
9. Bloodline (Slayer)
10. Prophets Of Emptiness
11. Butterfly
12. Frozen (Madonna)
13. I’m Broken (Pantera)
14. Thousand Voices

Akusztikus blokk híján a Sangre De Diost eredeti formájában hallhattuk, a hazai ikergitár-szólók talán legjobbikával (valahogy mindig az a kép ugrik be róluk, hogy ők a Bald Toxic Twins), a Prophets of Emptiness funkmetaljával kezdek egészen megbarátkozni (a kezdetekkor másféle volt még a nóta), például kiválóan lehet rá ropni, rokk! Az első idegenkedés ellenére mára az egyik abszolút kedvencemé vált a Let It Out is. A feszes, modern metal riffek a grunge-os refrénnel (énekileg) érdekes keveréket alkotnak, koncerten nagyon tud sütni mindez.

Ami viszont mindig elviszi nálam a pálmát, az a Butterfly. Lemezen, bárhogy, ez a Nr. One, zúzdametal ide vagy oda. (Köszönjük neked, David Lynch.) Olyan szintű különleges energiaáramlás alakul ki ennél a dalnál, amit ritkán hallani. Zárásként klipnóta, Thousand Voices (lehetne még több ilyen tempójú dal!), és így szépen véget is ért az este.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.