Shock!

november 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Sven Gali: „Egyikünk sem ugyanaz az ember, mint harminc évvel ezelőtt”

Az ontariói Hamiltonból származó Sven Gali az utolsó komoly hard rock ígéretek egyikeként robbant a színtérre 1992-es debütáló nagylemezével. Noha a lemez otthon, Kanadában hatalmas sikert aratott, ekkor már késő volt: a grunge-hullám mellett az ötösfogatnak esélye sem nyílt a szélesebb körű nemzetközi áttörésre. A műfaj karcosabb, utcaibb vonulatának hívei ugyanakkor a mai napig könnyes nosztalgiával emlegetik a banda olyan dalait, mint az Under The Influence, a Tie Dyed Skies vagy az In My Garden, és a nemrég kiadott, 3 című EP is méltán tarthat számot a régi hívek érdeklődésére. A csapat részéről Dave Wanless énekes válaszolt a Shock! kérdéseire.

0429svengali

2018-ban kijött egy single, most pedig egy EP. Új albumotok is lesz?

A rövid válasz, hogy nem. Most azt tervezzük, hogy kihozunk pár demót a '80-as évek végéről és a '90-es évek elejéről, mellettük néhány további új dallal, lehetőleg még karácsony előtt, utána pedig jövőre, nagyjából ilyenkor egy újabb EP-vel jelentkeznénk.

A mostani zenétek egyértelműen Sven Gali-ízű, de a daloknak van egy modern rezgése. Tudatosan döntöttetek úgy, hogy nem nosztalgiára akartok építeni, vagy minden teljesen természetesen jött, és egyszerűen csak így szólal meg 2020-ban a zenekar?

Ez egy jó kérdés! Tudod, a nosztalgia kizárólag a múltról szól. Az új EP viszont teljesen őszintén megmutatja, kik vagyunk ma emberként és zenészként. Mindnyájunknak van családja, mindannyian sikeres karriert futottunk be a magánéletünkben – egyikünk sem ugyanaz az ember, mint harminc évvel ezelőtt. Éppen ezért nagyon erőltetett lett volna a nosztalgiafaktorra építenünk. Azért vettük fel ezeket a dalokat, mert szeretünk együtt dalokat írni és zenélni. Ezzel együtt persze reméljük, hogy az emberek úgy nézik majd a 3-t, hogy öt arc azt csinálja, amit szeret, és mindezt kizárólag a rockzene iránti színtiszta szenvedélyből.

Hogy került fel az új dalok mellé a Hurt?

Pusztán azért vettük fel ismét a Hurtöt, mert az a dal szinte üvöltött utána, hogy végre megfelelő formában is nyilvánosságra kerülhessen. És ahogy mondtam, a tervek szerint ősszel érkezik egy adagnyi demó a '80-as évek végéről és a '90-es évek elejéről.

svengali_3Ismét David Bendeth producerrel stúdióztatok, aki az első lemezen is dolgozott. Magától értetődő volt a döntés? Milyen volt ennyi idő után ismét együtt melózni valamin?

Abszolút mértékben. David elsősorban a barátunk, és nagyon sokra tartjuk a vele, illetve a feleségével, Jeanette-tel ápolt kapcsolatunkat. A munkaviszonyunk pedig annyiban változott a '90-es évek elejéhez képest, hogy ezúttal nem helyezett ránk óriási nyomást egy sokmilliárd dolláros nagykiadó annak érdekében, hogy milliós lemezeladást produkáljunk! A 3 elkészítését saját magunk finanszíroztuk, és teljes egészében mi döntöttük el, hogyan szóljon a lemez, milyen legyen a csomagolása, milyenek legyenek a hozzá forgatott videók. Mindent pontosan úgy csináltunk, ahogy mi szerettük volna.

A néhány évvel ezelőtti visszatérésetek előtt már volt egy rövid újjáalakulásotok 2007 körül, de ebből aztán nem lett semmi. Mi volt a probléma akkor, és hogyan sikerült megoldanotok a működést most?

Azt azért nem mondanám, hogy nem lett belőle semmi. A zenekarnak hiányzott a közös játék, így aztán koncerteztünk kicsit, és marha jól éreztük magunkat ismét együtt a színpadon. Viszont az időzítés amolyan rejtélyes dolog, és valójában minden ezen múlik az élet összes területén. És az elmúlt néhány év ebből a szempontból kedvezően alakult számunkra.

Andyvel és Shawnnal alapembernek számítotok a zenekarban, a két új tag pedig egy másik óriási kanadai csapatból, a Vargából érkezett. Miért pont őket választottátok?

Dannel 1988 óta barátok vagyunk. Mindig is kölcsönösen nagyon sokra tartottuk egymást, sőt, Dan már a '90-es évek közepén is rögzített velünk néhány demót.

A Vargáról tudsz esetleg valamit? Léteznek még egyáltalán?

Párszor feltettem már Dannek ezt a kérdést, és mindig ugyanaz rá a válasza: végleges szünetet tartanak.

Az eredeti szólógitárosotok, Dee Cernile tüdőrákban hunyt el néhány évvel ezelőtt. Kapcsolatban voltatok vele akkoriban?

Igen, teljes mértékben mellette álltunk, miközben harcolt a rákkal. A testvérünknek tartjuk, rengeteg mindenen átmentünk közösen: bárzenekarként kezdtük feldolgozásműsorral, aztán ott álltunk a Def Leppard színpadán 50 ezer ember előtt. Nagyon szerettük őt akkor is, és nagyon szeretjük ma is.

Az első lemez igazi kultikus hard rock klasszikus. Mik a legkellemesebb emlékeid abból a korszakból?

Az akkori korszak legkellemesebb emléke maga az akkori korszak. A lemez pedig időtlen album, ami úgy gondolom, simán állja ma is az összehasonlítást bármilyen akkoriban kiadott lemezzel. Hihetetlenül büszkék vagyunk rá ennyi év után is.

svengali_4Kanadában aranylemez lett az album, de a Sven Gali sosem futott be az Államokban. Mi tehetett erről, a grunge vagy valami más?

Ez is egy nagyszerű kérdés, és hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mi rá a válasz. Egész Észak-Amerikában és Európában is teltházak előtt koncerteztünk akkoriban, folyamatosan nagyon magas fordulatszámú, lendületes bulikat adtunk, amelyeknek minden egyes pillanatát imádtuk. De tudod, hogy van ez: a múlt a múlt. Visszatekintesz rá, szívesen felidézed a szép emlékeket, tanulsz belőlük, aztán továbblépsz. Mi pedig pontosan ezt tettük az új EP-vel.

A kanadai zenészek gyakran mondják: Kanadából nem igazán egyszerű betörni az Egyesült Államok zenei piacára. Egyetértesz ezekkel a vélekedésekkel?

A '80-as évek végén és a '90-es évek elején úgy lehetett befutni az Államokban, ha közvetlenül egy amerikai kiadó tolt a zenekarodba amerikai dollárt. Mi a BMG Canadánál dolgoztunk, akik ugyan világszerte terjesztették a lemezt, de mégis az jelentette számukra az elsődleges prioritást, hogy befuttassanak bennünket a saját területükön. Ami egyébként ennek megfelelően pontosan meg is történt.

Annak idején gyakran hasonlítgattak benneteket a Skid Row-hoz. Ez előnyötökre vagy inkább hátrányotokra vált?

Vajon létezett a zene története során olyan csapat, akiket nem hasonlítgattak másokhoz? Tudod, talán egyszerű lenne a Skid Row első és második lemeze között bekövetkezett stílusváltozásokat is betudni a Guns N' Roses-nak, a Metallicának és a korszak egyéb nagy hatású bandáinak. Hogy szerettük-e a Skid Row zenéjét? Naná! Hogy úgy akartunk-e szólni, mint ők? Egyáltalán nem.

Ismertétek őket egyébként? Elsősorban Sebastianra gondolok, aki ugyanúgy ontariói, mint ti.

Legutóbb tavaly júniusban játszottunk egy közös bulit a Niagaránál Sebastian zenekarával. Mindig is jó barátságban voltunk vele, és nagyra értékeltük a tehetségét. Dan, a dobosunk még a Jézus Krisztus szupersztárban is látta annak idején a Broadway-n, és teljesen eldobta az agyát, hogy mennyire sokoldalú.

svengali_1Zeneileg az Inwire már más irányt képviselt, mint a debüt. Mit gondoltok ma arról a lemezről?

Imádtam az Inwire-t akkoriban is, és ma is imádom. Szerintem azon lemezek közé tartozik, amit ha valaki tíz év után meghallgatott, megértette. Ha mai fejjel berakod egymás után az első albumot, az Inwire-t és a 3-t, egyből fülbeötlő lesz, hogy ez nem egy statikus zenekar: folyamatosan fejlődünk emberként is, és mindig teret adunk az újabb és újabb hatásoknak.

Elkerülhetetlen volt utána feloszlanotok?

Valójában hivatalosan soha nem oszlottunk fel, csak szünetet tartottunk. A zenekar a kezdetektől fogva kidolgozta a belét a '80-as évek második felétől egészen a '90-es évek közepéig. Eközben pedig az emberek fejlődnek, megházasodnak, gyerekeik születnek, és más dolgok iránt is elkezdenek érdeklődni, új szenvedélyeik lesznek, ha úgy tetszik. De ismétlem: a Sven Gali igazából sosem oszlott fel. Mindvégig barátok maradtunk, törődtünk egymással, és ez azóta sem változott.

Hogy látod a Sven Gali jövőjét?

Egyszerű a terv: dalokat írunk, felvesszük őket, aztán koncertezünk a saját feltételeink mentén. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy visszatérhettünk ehhez az egészhez, amiért természetesen azokat az embereket illeti elsősorban a hála, akik a múltban és jelenleg is támogatnak bennünket.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.